Szebenjuharos
| Szebenjuharos (Păltiniș, Hohe Rinne) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyszeben megyei jogú város |
| Népesség | |
| Népesség | 51 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1440 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szebenjuharos
Pozíció Románia térképén
|
|
Szebenjuharos vagy Magascsorgó (románul Păltiniș, németül Hohe Rinne) magaslati üdülőtelep, télisportközpont és klimatikus gyógyhely Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Románia legmagasabban fekvő üdülőhelye. Tengerszint feletti átlagos magassága 1440 m. A Csindrel-hegységben található, központja Resinártól 20 km-re délnyugatra. Nagyszebenből naponta négyszer közlekedő autóbusszal érhető el. Bár több más község területén fekszik, közigazgatásilag Nagyszebenhez tartozik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Német nevét az azonos nevű forrásról kapta. Román nevének jelentése 'juharos'. Magyarul a német név tükörfordításával néha Magascsorgónak nevezik, de a név nem terjedt el.
[szerkesztés] Története
A Keresztényszigethez tartozó területen a Siebenbürgischer Karpatenverein hozott létre üdülőhelyet az 1890-es években, orvosi ellátással és fürdővel. Az építkezések vezetője Carl Conradt nagyszebeni orvos volt. 1898 és 1902 között kiépítették az idevezető utat. Az első sípályát 1914-ben adták át, az áramot 1927-ben vezették be. 1930-ig omnibusz, később autóbusz járt föl Nagyszebenből.
1975-től 1987-es haláláig itt élt Constantin Noica filozófus. A lakóhelyéül szolgáló 23-as számú turistaházban rendszeresen felkeresték tanítványai. A „păltiniș-i iskola” néven emlegetett kör történetét Gabriel Liiceanu írta meg (angol fordítása: The Păltiniș Diary, CEU Press, 2000). Noicát itt is temették el, az Urunk színeváltozása templom melletti remetekolostorban.
A 20-as számú (Sinaia-) villát a Ceaușescu-korszakban a diktátor fia, Nicu használta.
[szerkesztés] Források
- Emanoil Munteanu: Istoria poștală a Sibiului pînă la unire. Sibiu, 1980
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Képek
- Képek
- Információk a sípályákról (angolul)
[szerkesztés] Képek
-
A Noica-ház
-
Az egykori păltiniși tekepálya a nagyszebeni szabadtéri múzeumban (1920 körül resinári mesterek építették)
-
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
|
||||||||||
