Szebenjuharos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szebenjuharos (Păltiniș, Hohe Rinne)
Paltinis winter.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Nagyszeben megyei jogú város
Irányítószám 550001
Körzethívószám +40 x69[1]
SIRUTA-kód 143478
Népesség
Népesség 19 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 1440 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szebenjuharos (Románia)
Szebenjuharos
Szebenjuharos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 40′ 53″, k. h. 23° 56′ 52″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 53″, k. h. 23° 56′ 52″

Szebenjuharos vagy Magascsorgó (románul: Păltiniș, németül Hohe Rinne) magaslati üdülőtelep, télisportközpont és klimatikus gyógyhely Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Románia legmagasabban fekvő üdülőhelye. Tengerszint feletti átlagos magassága 1440 m. A Szebeni-havasokban található, központja Resinártól 20 km-re délnyugatra. Nagyszebenből naponta négyszer közlekedő autóbusszal érhető el. Bár több más község területén fekszik, közigazgatásilag Nagyszebenhez tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német nevét az azonos nevű forrásról kapta. Román nevének jelentése 'juharos'. Magyarul a német név tükörfordításával néha Magascsorgónak nevezik, de a név nem terjedt el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keresztényszigethez tartozó területen a Siebenbürgischer Karpatenverein hozott létre üdülőhelyet az 1890-es években, orvosi ellátással és fürdővel. Az építkezések vezetője Carl Conradt nagyszebeni orvos volt. 1898 és 1902 között kiépítették az idevezető utat. Az első sípályát 1914-ben adták át, az áramot 1927-ben vezették be. 1930-ig omnibusz, később autóbusz járt föl Nagyszebenből.

1975-től 1987-es haláláig itt élt Constantin Noica filozófus. A lakóhelyéül szolgáló 23-as számú turistaházban rendszeresen felkeresték tanítványai. A „păltiniș-i iskola” néven emlegetett kör történetét Gabriel Liiceanu írta meg (angol fordítása: The Păltiniș Diary, CEU Press, 2000). Noicát itt is temették el, az Urunk színeváltozása templom melletti remetekolostorban.

A 20-as számú (Sinaia-) villát a Ceaușescu-korszakban a diktátor fia, Nicu használta.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Emanoil Munteanu: Istoria poștală a Sibiului pînă la unire. (Sibiu, 1980)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szebenjuharos témájú médiaállományokat.