Constantin Noica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Constantin Noica
Élete
Született 1909. július 12.
Vitănești, Románia, Teleorman megye
Elhunyt 1987. december 7. (78 évesen)
Szebenjuharos, Szeben megye
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Constantin Noica (ejtsd: Konsztántin Nojká), (Vitănești, Románia, Teleorman megye, 1909. július 12. - Szebenjuharos, Szeben megye, 1987. december 7.), román filozófus, író, költő, újságíró.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924 és 1928 között a bukaresti Spiru Haret Líceumban Ion Barbu matematikus költő tanítványa volt. 1931-ben fejezte be tanulmányait a Bukaresti Egyetem Bölcsészkarán Nae Ionescu tanítványaként. 1932 és 1934 között a Criterion elnevezésű művelődési kör tagja volt. Annak ellenére, hogy legközebebbi barátai (Mihail Polihroniade, Haig Acterian, Mircea Eliade) elkötelezték magukat a Vasgárda mellett, Noica, az apolitizmus meggyőződéses híveként, nem lett tagja ennek a szervezetnek. 1933-tól a Bukaresti Egyetem matematika szakos hallgatója volt. 1938-ban a francia állam tanulmányi ösztöndíjasa lett (Emil Ciorannal és Ionesco-val együtt) és Párizsban tartózkodott 1939-ig. 1940-ben a Bukaresti Egyetemen doktorált a Schiță pentru istoria lui „Cum e cu putință ceva nou?” / Skizze für eine geschichtliche Darstellung des Wie ist etwas Neues überhaupt möglich című dolgozatával. 1940 és 1944 között a berlini Román Intézet filozófiai referense volt, s Martin Heidegger és Eduard Spranger filozófiai előadásait hallgatta. 1949 és 1958 között háziőrizetben élt Câmpulung-Muscelen. 1958-ban huszonöt év, szigorított fegyházbüntetésre és az anyagi javainak a teljes elkobzására ítélték a kor hatóságai. A Jilaván eltöltött börtönévek után, 1964-ben helyezték szabadlábra. 1965-től kezdődően a bukaresti Logikai Központban dolgozott. 1975-től haláláig Păltiniș-en élt tanítványai (Gabriel Liiceanu, Andrei Pleșu, Sorin Vieru, Sorin Lavric, Andrei Cornea, Cătălin Ciobă) körében.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1934 - Mathesis sau bucuriile simple
  • 1936 - Concepte deschise în istoria filozofiei la Descartes, Leibniz și Kant
  • 1937 - De caelo
  • 1940 - Schiță pentru istoria lui cum e cu putință ceva nou
  • 1943 - Două introduceri și o trecere spre idealism. Cu traducerea primei introduceri kantiene a Criticei Judecarii
  • 1944 - Pagini despre sufletul românesc
  • 1944 - Jurnal filosofic
  • 1962 - Fenomenologia spiritului de GWF Hegel istorisită de Constantin Noica
  • 1969 - Douăzeci si sapte de trepte ale realului
  • 1969 - Platon: Lysis (cu un eseu despre înțelesul grec al dragostei de oameni si lucruri)
  • 1970 - Rostirea filozofică românească
  • 1973 - Creație și frumos in rostirea românească
  • 1975 - Eminescu sau gânduri despre omul deplin al culturii romanesti
  • 1975 – Despărțirea de Goethe
  • 1978 - Sentimentul românesc al ființei
  • 1978 - Spiritul românesc la cumpătul vremii. Șase maladii ale spiritului contemporan.
  • 1980 - Povestiri despre om, dupa o carte a lui Hegel: Fenomenologia spiritului
  • 1981 - Devenirea întru ființă, vol. I: Incercarea asupra filozofiei traditionale; vol. II: Tratat de ontologie
  • 1984 - Trei introduceri la devenirea întru ființă
  • 1986 - Scrisori despre logica lui Hermes

Könyvészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gabriel Liiceanu, Jurnalul de la Păltiniș, Humanitas, 1996
  • Andrei Cornea, De la Școala din Atena la școala de la Păltiniș, Humanitas, 2004
  • Sorin Lavric, Ontologia lui Noica. O exegeză, Humanitas, 2005
  • Sorin Lavric, Noica și mișcarea legionară, Humanitas, 2007
  • Laura Pamfil, Noica necunoscut. De la uitarea ființei la reamintirea ei, Cluj, Biblioteca „Apostrof” & Casa Cărții de Știință, 2007 [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Laszlo Alexandru, "Noica la a doua tinerețe". In : E-Leonardo, Nr.14/2009;
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schitul Păltiniş témájú médiaállományokat.