Eugène Ionesco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eugène Ionesco
Eugene Ionesco 01.jpg
Eugène Ionesco
Született 1909. november 26.
 Románia, Slatina
Elhunyt 1994. március 29. (84 évesen)
 Franciaország, Párizs
Foglalkozása drámaíró

Eugène Ionesco (Slatina, Románia, 1909. november 26.Párizs, 1994. március 29.) román-francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Patafizikai Társaság egyik tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909. november 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, így gyermekkorának jelentős részét Franciaországban tölthette, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A bukaresti egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. Az egyetemen ismerkedett meg Emil Ciorannal és Mircea Eliadével, akikkel életre szóló barátságot kötött.

1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A második világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. 1948-ban egy angol nyelvkönyv példamondatainak tanulmányozása közben döbbent rá a kispolgári lét abszurditására. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő-t is ebben az évben írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. (Egész addigi és azt követő életében is ódzkodott a „rendes” színházaktól). 1967-ben látogatást tett Izraelben.

1970-ben az Francia Akadémia rendes tagjává választotta.[1] 1994. március 29-én, 84 éves korában érte a halál.

Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, joggal tekintik – félig román származása ellenére – francia írónak. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szerző.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még életében díszdoktora lett a New York-i, a leuveni, a warwicki és a tel-avivi egyetemnek, illetve számos díjat is kapott, közülük a legismertebbek:

  • a Tours Fesztivál filmdíja, 1959
  • Prix Italia, 1963
  • az íróközösség színházdíja, 1966
  • nemzeti nagydíj a színházért, 1969
  • monacói fődíj, 1969
  • osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett szolgálatai elismeréséül, (1970)
  • Jeruzsálem-díj, 1973

Válogatott művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elegii pentru fiinte mici (1931)

Színjátékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kopasz énekesnő (1949)
  • Les Salutations (1950)
  • A lecke (más fordításban Különóra), (1950)
  • A székek (1952)
  • A mester (1953)
  • A kötelesség oltárán (más fordításban A kötelesség áldozatai), (1952)
  • La Jeune Fille à marier (1953)
  • Amandée vagy hogyan lehet tőle megszabadulni (1954)
  • Jacques vagy a behódolás (1955)
  • Az új lakó (1955)
  • A festmény (1955)
  • L'Impromptu de l'Alma (1956)
  • A jövő a tojásban van (1957)
  • Az ingyenölő (1958)
  • Scène à quatre (1959)
  • Apprendre à marcher (1960)
  • Orrszarvú (1960) – (ISBN 963-15-1548-6)
  • Ketten félrebeszélnek (1962)
  • A király halódik (1962)
  • A légbenjáró (1963)
  • A szomjúság és az éhség (1964)
  • La Lacune (1966)
  • Öldöklősdi (más fordításban Haláli nagy játék), (1970)
  • Macbett (1972)
  • L'Homme aux valises (1975)
  • Voyage chez les morts (1980)

Esszék és teoretikus írások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nu (1934)
  • Hugoliade (1935)
  • La tragédie du langage (1958)
  • Expérience du théâtre (1958)
  • Discours sur l'avant-garde (1959)
  • Notes et contre-notes (1962)
  • Fragments of a Journal (1966)
  • Découvertes (1969)
  • Antidotes (1977)

Regények és novellák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La vase (1956)
  • Le piéton de l'air (1961)
  • La photo du colonel (1962)
  • A magányos (1973)
Ionesco sírja Párizsban Montparnasse temetőben (Cimetière du Montparnasse)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Claude Abastado, Ionesco, Paris, Bordas, 1971
  • Simone Benmussa, Ionesco, Paris, Seghers, 1966
  • Matei Călinescu, Eugène Ionesco: teme identitare și existențiale, Iași, Junimea, 2006
  • Ecaterina Cleynen-Serghiev, La Jeunesse littéraire d'Eugène Ionesco, Paris, PUF, 1993
  • Richard N. Coe, Eugène Ionesco, Edinburgh, Oliver and Boyd, 1961
  • Jean-Hervé Donnard, Ionesco dramaturge ou l'artisan et le démon, Paris, Lettres Modernes, 1966
  • Yves-Alain Favre, Le théâtre de Ionesco ou le rire dans le labyrinthe, Mont-de-Marsan, José Feijóo, 1991
  • Robert Fricks, Ionesco, Nathan-Éditions Labor, 1976
  • Alexandra Hamdan, Ionescu avant Ionesco. Portrait de l'artiste en jeune homme, Berne, Peter Lang S.A., Editions Scientifiques Européennes, 1993
  • Marie-Claude Hubert, Eugène Ionesco, Paris, Seuil, 1990
  • Marie-France Ionesco, Portretul scriitorului în secol , București, Humanitas, 2003
  • Emmanuel Jacquart, Le théâtre du dérision, Paris, Gallimard, 1974 (éd. revue et augmenteé, 1998)
  • Gelu Ionescu, Anatomia unei negații. Scrierile lui Eugen Ionescu în limba română (1927-1940), București, Minerva, 1991
  • Alexandra Laignel-Lavastine, Cioran, Eliade, Ionesco: L'Oubli du fascisme, Paris, PUF, 2002
  • Rosette C. Lamont, Ionesco's Imperatives. The Politics of Culture, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 1993
  • Rosette C. Lamont (ed.), Ionesco: A Collection of Critical Essays, Englewood Cliffs, NJ, Prentice Hall, 1973
  • Rosette C. Lamont & Melvin J. Friedmann (eds.), The Two Faces of Ionesco, Troy, NY, Whitston Publishing Company, 1978
  • Laura Pavel, Ionesco. Anti-lumea unui sceptic, Pitești, Paralela 45, 2002
  • Marta Petreu, Ionescu în țara tatălui, Cluj, „Biblioteca Apostrof”, 2001
  • Philippe Sénart, Ionesco, Paris, Éditions Universitaires, 1964

Hivatkozások, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Eugène Ionesco témában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Befogadó nyilatkozat az akadémia részéről (francia)