Eugène Ionesco

Eugène Ionesco
Eugène Ionesco
Született	Slatina, Románia 1909. november 26.
Elhunyt	Párizs, Franciaország 1994. március 29. (84 évesen)

Eugène Ionesco (Slatina, Románia, 1909. november 26. – Párizs, 1994. március 29.) román-francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Patafizikai Társaság egyik tagja.

Élete

1909. november 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, így gyermekkorának jelentős részét Franciaországban tölthette, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A bukaresti egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. Az egyetemen ismerkedett meg Emil Ciorannal és Mircea Eliadével, akikkel életre szóló barátságot kötött.

1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A II. világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. 1948-ban egy angol nyelvkönyv példamondatainak tanulmányozása közben döbbent rá a kispolgári lét abszurditására. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő-t is ebben az évben írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. (Egész addigi és azt követő életében is ódzkodott a „rendes” színházaktól). 1967-ben látogatást tett Izraelben.

1970-ben az Académie française (Francia Akadémia) rendes tagjává választotta. 1994. március 29-én, 84 éves korában érte a halál.

Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, joggal tekintik – félig román származása ellenére – francia írónak. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szerző.

Díjai, kitüntetései

Még életében díszdoktora lett a New York-i, a leuveni, a warwicki és a tel-avivi egyetemnek, illetve számos díjat is kapott, közülük a legismertebbek:

• a Tours Fesztivál filmdíja, 1959
• Prix Italia, 1963
• az íróközösség színházdíja, 1966
• nemzeti nagydíj a színházért, 1969
• monacói fődíj, 1969
• osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett szolgálatai elismeréséül, (1970)
• Jeruzsálem-díj, 1973

Válogatott művei

Költészet

• Elegii pentru fiinte mici (1931)

Színjátékok

• A kopasz énekesnő (1949)
• Les Salutations (1950)
• A lecke (más fordításaban Különóra), (1950)
• A székek (1952)
• A mester (1953)
• A kötelesség oltárán (más fordításban A kötelesség áldozatai), (1952)
• La Jeune Fille à marier (1953)
• Amandée vagy hogyan lehet tőle megszabadulni (1954)
• Jacques vagy a behódolás (1955)
• Az új lakó (1955)
• A festmény (1955)
• L'Impromptu de l'Alma (1956)
• A jövő a tojásban van (1957)
• Az ingyenölő (1958)
• Scène à quatre (1959)
• Apprendre à marcher (1960)
• Orrszarvú (1960) – (ISBN 963-15-1548-6)
• Ketten félrebeszélnek (1962)
• A király halódik (1962)
• A légbenjáró (1963)
• A szomjúság és az éhség (1964)
• La Lacune (1966)
• Öldöklősdi (más fordításban Haláli nagy játék), (1970)
• Macbett (1972)
• L'Homme aux valises (1975)
• Voyage chez les morts (1980)

Esszék és teoretikus írások

• Nu (1934)
• Hugoliade (1935)
• La tragédie du langage (1958)
• Expérience du théâtre (1958)
• Discours sur l'avant-garde (1959)
• Notes et contre-notes (1962)
• Fragments of a Journal (1966)
• Découvertes (1969)
• Antidotes (1977)

Regények és novellák

• La vase (1956)
• Le piéton de l'air (1961)
• La photo du colonel (1962)
• A magányos (1973)

Forrás

• Claude Abastado, Ionesco, Paris, Bordas, 1971
• Simone Benmussa, Ionesco, Paris, Seghers, 1966
• Matei Călinescu, Eugène Ionesco: teme identitare și existențiale, Iași, Junimea, 2006
• Ecaterina Cleynen-Serghiev, La Jeunesse littéraire d'Eugène Ionesco, Paris, PUF, 1993
• Richard N. Coe, Eugène Ionesco, Edinburgh, Oliver and Boyd, 1961
• Jean-Hervé Donnard, Ionesco dramaturge ou l'artisan et le démon, Paris, Lettres Modernes, 1966
• Yves-Alain Favre, Le théâtre de Ionesco ou le rire dans le labyrinthe, Mont-de-Marsan, José Feijóo, 1991
• Robert Fricks, Ionesco, Nathan-Éditions Labor, 1976
• Alexandra Hamdan, Ionescu avant Ionesco. Portrait de l'artiste en jeune homme, Berne, Peter Lang S.A., Editions Scientifiques Européennes, 1993
• Marie-Claude Hubert, Eugène Ionesco, Paris, Seuil, 1990
• Marie-France Ionesco, Portretul scriitorului în secol , București, Humanitas, 2003
• Emmanuel Jacquart, Le théâtre du dérision, Paris, Gallimard, 1974 (éd. revue et augmenteé, 1998)
• Gelu Ionescu, Anatomia unei negații. Scrierile lui Eugen Ionescu în limba română (1927-1940), București, Minerva, 1991
• Alexandra Laignel-Lavastine, Cioran, Eliade, Ionesco: L'Oubli du fascisme, Paris, PUF, 2002
• Rosette C. Lamont, Ionesco's Imperatives. The Politics of Culture, Ann Arbor, The University of Michigan Press, 1993
• Rosette C. Lamont (ed.), Ionesco: A Collection of Critical Essays, Englewood Cliffs, NJ, Prentice Hall, 1973
• Rosette C. Lamont & Melvin J. Friedmann (eds.), The Two Faces of Ionesco, Troy, NY, Whitston Publishing Company, 1978
• Laura Pavel, Ionesco. Anti-lumea unui sceptic, Pitești, Paralela 45, 2002
• Marta Petreu, Ionescu în țara tatălui, Cluj, „Biblioteca Apostrof”, 2001
• Philippe Sénart, Ionesco, Paris, Éditions Universitaires, 1964

Hivatkozások, jegyzetek

• Ionesco a literatura.hu-n
• A Ionesco Fesztivál (angol)
• Eugène Ionesco Homepage (angol)
• L'Académie française lapjain (francia)
• Sírja a Find-A-Grave.com-on