Emil Cioran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Cioran
Emil Cioran, filósofo y escritor.jpg
Született
1911. április 8.
Resinár
Elhunyt
1995. június 20. (84 évesen)
Párizs
Foglalkozása filozófus

Emil Cioran (francia nyelvterületen: Émile Michel Cioran), (Resinár, 1911. április 8.Párizs, 1995. június 20.) román-francia filozófus és író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emil Cioran szülőháza
21 rue de l'Odéon

Az Osztrák–Magyar Monarchiában született a Szeben vármegyei Resináron (Rășinari). Apja ortodox pap, anyai nagyapja (Gheorghe Comaniciu) jegyző volt, aki az Osztrák–Magyar Monarchiától bárói rangot kapott. Gimnáziumi tanulmányait a szebeni Gheorghe Lazăr Gimnáziumban végezte, majd 17 évesen filozófiát kezdett tanulni Bukarestben. Elsősorban Kant, Schopenhauer és főleg Nietzsche filozófiája érdekelte. A Bukaresti Egyetemen ismerkedett össze Mircea Eliadeval és Eugène Ionescoval, akikkel élethosszig tartó barátságot kötött. Szakdolgozatát Bergsonról írta.

1933-ban ösztöndíjat nyert Berlinbe, ahol 1936-ig maradt; megismerkedett Nicolai Hartmann-nal, Georg Simmellel és Ludwig Klagesszel. Ezekben az években szimpatizált mind a német, mind az olasz fasizmussal, s bár nem volt tagja a Vasgárdának, szimpatizált annak fellépésével. A későbbiekben revideálta korábbi nézeteit, s egy 1972-es interjúban úgy ítélte, megtanulta, mit jelent sodródni az árral, s immár immúnis rá. Eleinte Romániában élt és dolgozott, majd a harmincas évek végén Párizsban telepedett le. Attól fogva kizárólag franciául írt. A Latinnegyedben élt, a külvilágtól elzárkózva; barátai közé tartozott többek között Paul Celan és Samuel Beckett. Élettársa, Simone Boué halála után lakásukban több tucatnyi jegyzetfüzetet találtak, bennük Cioran hátramaradt jegyzeteit, töredékeit.

Ciorant a filozófia egyik legnagyobb újkori szkeptikusaként és nihilistájaként tartják számon.

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cioran utolsó románul írott művében, a Gondolatok alkonyában (Amurgul gândurilor) foglalja össze valamennyi filozófiai alapmotívumát, melyeket később részletesen boncolgat francia munkáiban. A szöveget tematikusan foszlányokra tépett; ezt a következőkkel indokolja: „A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.”

A ciorani filozófia fontos motívuma az idő. Ezt a Zuhanás az időben (La chute dans le temps, 1964) című művében fejti ki. A következőket mondja az időről: „A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai…” Bevezeti a „rituális idő” fogalmát. Ez a következőt jelenti: a dimenzió nélküli idő visszahozása a naptári év keretén belül zajló ciklikus-rituális ismétlésekhez. Ismert példája éppen a hagyományos egyházi vagy paraszti kalendárium.

Isten a középpont, ahová az idő és a történelem tart, hogy benne végül megsemmisüljenek, a kezdet kezdetén a véges időnek is az örök isteni lényegből kellett kiszakadnia, vagyis ez az „alkony” már kezdetben is létezett. Az Isten tulajdonképpen a „gondolatok alkonya”.

Politikai filozófiájára Oswald Spengler volt nagy hatással. Eszerint az ember egészen addig képes a dekadencia elkerülésére, ameddig érintkezésben marad az eredetével, és nincs elvágva önmaga által a saját múltjától; a jelent az önmagát eltárgyiasító ember jelenének tartja, s mint ilyet, dekadensnek értékeli.

Az írás számára terápiás jelleggel bírt, biológiai szükséglet volt: álláspontja szerint ami kifejezést nyer, elveszíti intenzitását, s ezáltal elviselhetővé válik. Egzisztencialista hátterének inverziója az ember általános otthontalanságának megállapításából születő nihilista filozófiája, melyet ennek ellenére az élethez való makacs ragaszkodás jár át meg át.

Magyarul megjelent könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Emile Cioran: Könnyek és szentek, Qadmon Kiadó, 2010
  • Emile Cioran: Történelem és utópia; Nagyvilág Kiadó, 2005.
  • Emile Cioran: A bomlás kézikönyve; Atlantisz Könyvkiadó, 1999. ISBN 9639165301
  • Emile Cioran: Egy kifulladt civilizációról; Nagyvilág Kiadó, 1998.
  • Emile Cioran: Beszélgetések Emile M. Ciorannal; Kijárat Kiadó, 1998.
  • Emile Cioran: Füzetek (1957-1972); Európa Könyvkiadó, 1999.
  • Emile Cioran: Kalandozások; Palamart Kiadó, 2004.
  • Emile Cioran: A létezés kísértése; Nagyvilág Kiadó, 2008.

Románul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emil Cioran sírja
  • Pe culmile disperării, București, 1934
  • Cartea amăgirilor, București, 1936
  • Schimbare la față a României, București, 1936
  • Lacrimi și sfinți, Bucuresti, 1937
  • Amurgul gindurilor, 1940
  • Îndreptar pătimaș, ed. Humanitas, București, 1991
  • Singurătate și destin (antologie de texte îngrijită de Dan C. Mihăilescu, cu articole publicate în presa interbelică), ed. Humanitas, București, 1992
  • Scrisori către cei de-acasă, ed. Humanitas, București, 1995
  • Mon pays/Țara mea (scris în franceză, textul apare pentru prima oară în România, în volum bilingv), ed. Humanitas, București, 1996

Franciául megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Œuvres (Opere complete), éd. Yves Peyré, Paris, Gallimard, 1997, 1999, 2001, 2003
  • Précis de décomposition Paris, Gallimard, 1949
  • Syllogismes de l'amertume Paris, Gallimard, 1952
  • La Tentation d'exister Paris, Gallimard, 1956
  • Histoire et utopie Paris, Gallimard, 1960
  • La Chute dans le Temps Paris, Gallimard, 1964
  • Le Mauvais Démiurge Paris, Gallimard, 1969
  • De l'inconvénient d'être né, Paris, Gallimard, 1973
  • Écartèlement Paris, Gallimard, "Les essais" (Eseurile), 1979
  • Exercices d'admiration: essais et portraits, Paris, Gallimard, 1986
  • Aveux et anathèmes Paris, Gallimard, 1986.
  • Le Livre des leurres 1936, trad. Grazyna Klewek, Thomas Bazin, Paris, Gallimard, 1992.
  • Bréviaire des vaincus 1940-1944, trad. Alain Paruit, Paris, Gallimard, 1993.
  • L'âge d'or Châteauroux, 1995
  • Anthologie du Portrait. De Saint-Simon à Tocqueville Paris, Gallimard, 1996.
  • Cahiers 1957-1972, cu o prefață de Simone Boué, Paris, Gallimard, 1997.
  • Solitude et destin Paris, Gallimard, 2004
  • Des Larmes et des Saints 1937, Paris, L'Herne, 1986
  • Sur les cimes du désespoir1933, trad. André Vornic, Christiane Frémont, Paris, L'Herne, 1990
  • Cahier de Talamanca 1966, Paris, Mercure de France, 2000.
  • Ébauches de vertige, Paris, Gallimard, 2004 (extras din Écartèlement)
  • Le Crépuscule des pensées 1940, trad. Mirella Patureau-Nedelco, Paris, L'Herne, 1991
  • Valéry face à ses idoles Paris, L'Herne, 1970 (reluat din Exercices d'admiration)
  • Essai sur la pensée réactionnaire: à propos de Joseph de Maistre
  • Vacillations Fontfroide-le-Haut, 1998.
  • Sissi ou la vulnérabilité Jean CLAIR (dir.), Vienne 1880-1938. L'Apocalypse joyeuse, Paris, éd. du Centre Pompidou, 1986
  • L'Élan vers le pire képek: Irmeli Jung, Paris, Gallimard, 1988.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Emil Cioran témában.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Cioran témájú médiaállományokat.