Andrei Pleșu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrei Pleșu
Andrei Pleșu (1).jpg
Született 1948. augusztus 23. (66 éves)
Bukarest
Nemzetisége román
Foglalkozása filozófus, művészettörténész, publicista, politikus
Iskolái Bukaresti Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrei Pleșu témájú médiaállományokat.

Andrei Gabriel Pleșu (Bukarest, 1948. augusztus 23.) román filozófus, művészettörténész, publicista és politikus. Constantin Noica egyik tanítványa. A kilencvenes évektől kezdve a román értelmiség egyik vezéregyénisége, a politikában is több funkciót töltött be.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román Művészettörténeti Intézet kutatójaként Gabriel Liiceanuval együtt részt vesz Constantin Noica szebenjuharosi (păltiniși) szemináriumain. 1982-ben ő is áldozatul esik az értelmiséget ért támadásoknak, megfosztják a publikálási lehetőségtől, és Tescani-ba „száműzik”. 1991–1997 között vallástörténetet tanít a Bukaresti Egyetemen. 1993-ban megalapítja a Dilema című kulturális hetilapot, 1994-ben pesig az Új Európa Kollégiumot. Több akadémia is a tagjává választja, számos díjjal tüntetik ki, így a budapesti Európa Intézet egyik Corvinus-díjazottja Göncz Árpád mellett. Sikeres író, a Minima moralia (1988), a Tescani napló (1993), az Angyalok (Despre îngeri, 2003) és a Comèdii la porţile Orientului (Heccek Kelet kapujában) című könyvei több kiadást és fordítást is megérnek, a Madarak nyelve 1994-ben az év könyve, az Angyalok 2004-ben az év sikere díjat nyerik el. Politikai szerepeket is vállal, 1989 decemberétől 1991 októberéig Románia kultúrminisztere (ekkor köt barátságot Horváth Andorral, aki több munkáját is lefordítja), 1997-1999 között külügyminiszter, később külügyekkel megbízott államtitkár. Diplomáciai szerepvállalását úgy értelmezi, mint közvetítést kelet és nyugat között, elvontabb síkon ennek a közvetítésnek a szimbóluma az angyal, az emberi és a transzcendentális között közvetítő diplomata. Kisebb politikai szerepeket a kétezres években is vállal, bár korai meggyőződése, miszerint az értelmiségi lét és a politikum kizárja egymást, egyre inkább érvényre jut.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Madarak nyelve (Minima moralia és Limba păsărilor, ford. Horváth Andor, Pécs, Jelenkor, 2000)
  • Tescani napló (Jurnalul de la Tescani, ford. Horváth Andor, Kolozsvár, Koinónia, 2000)
  • Robinson etikája. Az intervallum etikájának elemei (Kolozsvár, Tinivár, 2000)
  • Angyalok (Despre îngeri, ford. Székely Melinda, Koinónia, 2006)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Andrei Pleșu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Andrei Pleșu című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrei Pleșu témájú médiaállományokat.