Nagyekemező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyekemező (Târnava, Grossprobtsdorf)
Gross probstdorf 01.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Nagyekemezőtelep
Polgármester Norbert Jacint Pleiner (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 557275
Körzethívószám 0269
Népesség
Népesség 2273 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 71
Község népessége 2858 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 28,31 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyekemező  (Románia)
Nagyekemező
Nagyekemező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 08′ 21″, k. h. 24° 17′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 21″, k. h. 24° 17′ 30″
Nagyekemező weboldala
Evangélikus templom
Tarnava Biserica evanghelica (1).jpg
TarnavaSB (75).JPG

Nagyekemező (románul: Târnava, 1958-ig Proștea Mare, népiesen Probștea Mare, németül Grossprobtsdorf, szászul Griuspriustref) falu Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy-Küküllő jobb partján, Medgyes és Kiskapus között fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar neve – de Ekemezo Maiori (1331), Ekemezev (1334), Noghekemezeu (1360) – szántóföldre utal. Német nevét a nagyszebeni prépostság tulajdonlása után kapta, a német Propst ugyanis 'prépost'-ot jelent – villa Praepositii (1414), Groszprozdorff (1494), Prostorf (1532). Párhuzamos Kisekemező és Prépostfalva nevével. Eredeti román neve a németből alakult ki. Mivel azonban a román proști 'ostobák'-at jelent, ennélfogva a helységnév 'Nagyostobafalva'-ként értelmezhető, ezt a semleges maira cserélték, a Küküllő román nevéből.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határában, a Várhegy-en népvándorláskori, majd az Árpád-korban is használt földvárat, a Mihăuț határrészben hallstatti, római kori és népvándorláskori települést, a Palamor határrészben pedig 7. századi szláv nekropoliszt tártak fel, harminc urnasírral.[3]

Szász telepítésű falu volt, 1359 és 1424 között a nagyszebeni prépostság birtoka. A prépostság megszüntetése után hovatartozása majd négyszáz éven keresztül viták tárgyát képezte. Mátyás ugyan 1469-ben elrendelte, hogy a prépostság egykori falvai a Királyfölddel együtt adózzanak, de Nagyszeben tanácsa már 1494-ben panaszt emelt amiatt, hogy a falut Küküllő vármegye adóztatta. Ezután rendelettel töröltették a vármegye adójegyzékéből, de a szabad szász falvaktól eltérően jobbágyfalu maradt, és az Erdélyi Fejedelemség korában már ismét Küküllő vármegyéhez számították. Az 1780-as években került Medgyesszékhez, majd 1876-ban Kis-Küküllő vármegyéhez csatolták.

Iskolamesteréről az első adat 1567-ből való. 1630-ban 104 portát, 1721-ben 94 telkes és 74 telketlen szász jobbágyot, 48 román zsellért és 25 szabadost számoltak össze benne. Görög katolikus egyháza 1824-ben alakult.[4] Ugyanazon évben éves (országos) vásár tartására nyert szabadalmat.[5] 1896-ban százötven család készített eladásra szőtteseket és varrottasokat.[6]

1933. július 13-án lángra lobbant a Grossepelzengrund és a Kleinepelzengrund patakok találkozásától ötven méterre, két nappal korábban felszínre tört földgáz, amely 6-700 méteres mélységből szivárgott föl. A kezdetben hetven méter magas lángoszlopban több éven keresztül napi kb. 14 millió m³ gáz égett el, és egy korabeli visszaemlékezés szerint a tűz „mint óriási fáklya, a fél Erdélyt bevilágította”[7]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben a falu 1174 lakosából 806 német, 223 roma és 145 román; 806 evangélikus és 368 görög katolikus volt.
  • 2002-ben 2212 lakosából 1444 volt román, 656 roma, 71 magyar és 41 német nemzetiségű; 2043 ortodox, 61 pünkösdista, 36 evangélikus, 29 református és 25 római katolikus vallású.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falutól nyugatra, a 416 méter magas Burgberg platóján egy bozóttal benőtt, nagy méretű földvár maradványai találhatók. Először a népvándorláskorban, majd az Árpád-korban, sőt Kurt Horedt szerint egészen a 14–15. századig használták. A kettős árokkal kerített belsővár száz méteres átmérőjű, ezt még két külső sánc is védte.
  • Evangélikus erődtemploma. Maga a templom 1505 és 1590 között, késő gótikus stílusban épült. Dongaboltozata 1792-ből való, déli falának három ablakát 1869-ben megnagyobbították. Az 1480-as években készült szárnyas oltár fennmaradt képeit a nagyszebeni Brukenthal Múzeum őrzi. Egyik harangját a 14–15. században, a másikat a 15. század első felében öntötték.[8] Keresztelő medencéje szintén középkori. Sekrestyéjét a 20. században elbontották. Egykor kilenc méter magas, a 16. század végén épült várfalából csak részletek maradtak fenn. A templomtól tíz méterre délre áll az 1897-ben, neogótikus stílusban harangtoronnyá átépített egykori védőtorony.[9] A Nagy-Küküllő áradása 1877-ben két méter mélyen elmosta a talajt a templom körül.
  • Lakóház (Str. Mihai Eminescu 2, 1574).

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A településen autószerelőket képző szakközépiskola működik.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Johannes Oltard erdélyi szász krónikaíró, evangélikus lelkész (1576–1630).
  • Itt született Kovács Károly költő, újságíró (1898–1976).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Lista monumentelor istorice 2004 Județul Sibiu
  4. Universalis schematismus ecclesiasticus ... pro anno 1842/3 redactus
  5. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  6. Kovács Gyula: A háziipar törzskönyve. In Matlekovics Sándor szerk.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. 8. köt. Bp., 1898, 366. o.
  7. Nagy Ödön: Emlékeim. In Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban. Marosvásárhely, 2001, 57. o.
  8. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF
  9. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés. Képek és alaprajz a jupiter.elte.hu oldalon.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagyekemezői szász szokások [2] (németül)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyekemező témájú médiaállományokat.