Brukenthal-palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 24° 09′ 02″

World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
A Brukenthal-palota
A palota főkapuja

A Brukenthal-palota Nagyszeben híres barokk stílusú műemlék épülete a Nagypiac (Grosser Ring, Piața Mare) nyugati oldalán (4. sz.). 2004 óta a Nagyszeben történelmi központja helyszín részeként a Világörökség javaslati listáján szerepel.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Samuel von Brukenthal építtette 17781788 között, miután Erdély kormányzójává választották, a középkori eredetű Klockner- és Offner-házak helyére. Építőmestere Franz Burger, épületszobrásza a kolozsvári Simon Hoffmeyer, kőfaragója Anton Hertzum volt. Főkapuzatát urnák, rozetták, füzérdíszek, a tölgyfából készült ajtószárnyakat a művészetek és a bőség jelképei (Minerva pajzsa és baglya, festőpaletta, bőségszaru) ékesítik, a kapu felett Brukenthal aranyozott címere látható. A kapubejáróba a bal oldalon beépítették a Petőfi/Rét utca (Wiesengasse, Strada Tipografilor) 4. számú házának (az ún. Hermann Wagner-ház) 1552-ből való kapukeretét, Thomas Lapicida munkáját. Samuel Brukenthal téli rezidenciáját az első emeleten alakították ki. Itt találhatóak a szalon, a fogadószoba, a vendégszobák és kabinetek. Utóbbiakat kínai festményeket utánzó tapéta, a zeneszobát faburkolat és keleti virágmintás tapéta borítja. Az ajtók fafaragványai közül nyolc Ovidius Metamorphosesének történeteit ábrázolja. A második emeleten helyezte el a báró fokozatosan gyarapodó műkincsgyűjteményét. (A képgyűjtemény alapjait 1759–1772 között Bécsben vetette meg.[2])

Végrendeletében Brukenthal az Evangélikus Egyházra hagyományozta az épületet és a gyűjteményt. 1817. február 25-én a gyűjtemény megnyílt a látogatók előtt. Képeit 1916 őszén, a román hadsereg támadása elől Budapestre menekítették, és csak 1919-ben kerültek vissza.[3] 1946-ban államosították, a legértékesebb képeket a bukaresti Művészeti Múzeumba vitték – ezeket 2006-ban, Nagyszeben európai kulturális fővárosi éve alkalmából visszakapta.[4] 2006-ban a múzeumot visszaítélték az evangélikus egyháznak.[5]

A palota hátsó udvarából nyíló lakásban töltötte gyermekkorát Borsos Miklós.[6]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belső udvar

Brukenthal Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg a palota a Brukenthal Múzeum több részlegének az otthona:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Historic Centre of Sibiu and its Ensemble of Squares (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2009. március 2.)
  2. Kelecsényi, Gábor. Múltunk neves könyvgyűjtői. Budapest: Gondolat (1988). ISBN 963 282 032 0. Hozzáférés ideje: 2008. július 20. 
  3. Emil Sigerus: Chronik der Stadt Hermannstadt 1100–1929. Hermannstadt, 1930
  4. A visszaadott képek
  5. Michael Kroner: Bielz, Julius (német nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  6. Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból. Budapest, 1971
  7. György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Budapest, 1886

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brukenthal-palota témájú médiaállományokat.