Pókafalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pókafalva (Păuca)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Kiskerék, Oláhbogát, Székásgyepü
Polgármester Dancu Nicolae (2004)
Irányítószám 557175
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145239
Népesség
Népesség 618 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság -
Község népessége 1929 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 73,2 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pókafalva  (Románia)
Pókafalva
Pókafalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 23° 53′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 23° 53′ 26″

Pókafalva (románul Păuca, németül Törnen) község Romániában, Szeben megyében.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település nyugati részén cölöpökön álló agyagból épült lakóépítményt tártak fel.[3] Első írásos említése 1272-ből maradt fenn Pokafalua néven. További névváltozatok: de Duabus Turribus (1309), Pouka Cheuturn (1313), Poka (1328), de Buabus Turribus (1332), Pókafalva (1418),Czwen Turren (1478), Dörna (1484).[4]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben Pókafalva 1177 lakosából 665 román, 90 magyar, 329 német (erdélyi szász) és 93 cigány volt. 2002-re az 705 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 674 román, 29 német (erdélyi szász) és 2 más.[5]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lutheránus templom a 13. századból. Eredetileg két tornya volt, ezek 1910-ben leomlottak. A templomot a 16. században gótikus stílusban átépítették. A freskók részben ma is láthatóak.
  • Református templom, eredetileg a pálos kolostor templomának épült 1416-ban. A kolostorba később ferencesek költöztek, majd 1560-ban János Zsigmond világi birtokosoknak adományozta (maga a kolostor nem maradt meg). A templom 16. századi ajtókerete reneszánsz tagolású.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
  4. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  5. Varga E. Árpád: Szeben megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai (1850-2002)
  6. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]