Bürkös

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bürkös (Bârghiș)
Barghis vazut de pe higi.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Magaré, Oláhivánfalva, Szászapátfalva, Szászzalatna, Vecsérd
Polgármester Gheorghe Mândreanu (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 557035
Körzethívószám 0269
Népesség
Népesség 683 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 90
Község népessége 2015 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 446 m
Terület 100 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bürkös  (Románia)
Bürkös
Bürkös
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 48″, k. h. 24° 31′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 48″, k. h. 24° 31′ 48″
Bürkös weboldala
Református templom

Bürkös (románul: Bârghiș, németül Bürgisch vagy Bürgesch, szászul Berješ) falu Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentágotától nyolc kilométerre nyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a bürök szó képzős alakjából való. 1357-ben Byrges, 1403-ban Byrgyes, 1582-ben Birkös, 1586-ban Bwrkeos, 1750-ben Bergis, 1805-ben Bürgös, 1850-ben Birgyis, 1854, Bürgesch alakban írták.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1785-ben 810 fő lakta. Ugyanazon évben 154 ortodox családfőt írtak össze. Református egyházközsége 1766-ban, Mártonfalvával együtt 68 férfit és 77 nőt számlált.
  • 1910-ben 1178 lakosából 790 volt román, 322 magyar és 61 német anyanyelvű; 678 ortodox, 245 református, 117 görög katolikus, 68 evangélikus, 52 római katolikus és 18 zsidó vallású.
  • 2002-ben 772 főből 544 volt román, 131 cigány, 90 magyar és 6 német nemzetiségű; 680 ortodox és 88 református vallású.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bürkösön él a Hortobágy völgyének legjelentősebb magyar közössége. Területén újkőkorszaki és bronzkori leleteket tártak fel. A falu határában Traianus és Caracalla idejéből származó római pénzeket találtak. A középkorban kezdetben az alcinai gerébek szász jobbágyfalva volt. Később sem a Királyföldhöz, hanem Fehér, később Felső-Fehér vármegye egyik enklávéjához tartozott, majd 1876-ban Nagy-Küküllő vármegye része lett. A 15. században a szász eredetű Geréb családon kívül más nemesi családok (későbbi armalisták) is lakták. Ők telepítettek be a 16. században román jobbágyokat. 1641-ben, a szász lutheránus lelkész halála után a református magyarok elfoglalták a templomot. A következő évben megegyeztek, hogy a templomot a két felekezet azután közösen használja. 1741-ben a szászok amiatt tettek panaszt, hogy bár kevesebben vannak, egyenlő arányban kell hozzájárulniuk a templom felújításához. 1766-ban Felső-Fehér vármegye bürkösi járásának székhelye volt. 1848-ban a román parasztok hét bürkösi magyart öltek meg, azokat leszámítva, akik Mártonfalvára mentek, és a Brádi-hegyen gyilkolták meg őket. A jobbágyfelszabadítás után 3634 holdas határából 1300 hold került a volt jobbágyok tulajdonába. 1875-ben állami (magyar tannyelvű) iskola létesült.

A bürkösi magyarok házasodási mintáiban a 19. század közepétől máig érdekes hullámmozgás figyelhető meg. 1856-ig a települési endogámia uralkodott a körükben, aztán 1876 és 1896 között ismét túlsúlyba került az endogámia, és az exogám kapcsolatok a Székelyföldre és Oláhújfalura korlátozódtak. 1896 és 1916 között szegény székely férfiak települtek a faluba, akik innen választottak maguknak házaspárt, és itt is telepedtek meg. Havadtővel évtizedekig tartó párválasztási kapcsolatot alakítottak ki. 1916 és 1936 után ideiglenesen ismét az endogám kapcsolatok váltak meghatározóvá, hogy aztán a bürkösi magyarok nagyjából a második világháborútól szinte csak települési vagy etnikai szempontból exogám házasságokat kössenek. A helyi magyarok és szászok között 31 vegyesházasság született, amelyek által a kisebb szász közösség beépült a magyarba. A Szeben megyei magyar csoportok tagjaival való exogám párválasztásoknál az etnikus kritérium az 1960-as évekre cserélte fel a vallásit. A bürkösi románokat az időszak folyamán végig a települési endogámia jellemezte, a két világháború között különösképp. A kollektivizálás után előbb a magyarok, majd tízéves különbséggel a románok közül is egyre többen költöztek városra. 1974-ben a hívek nélkül maradt evangélikus egyház parókiáját a reformátusoknak adta el. Magyar iskolai tagozata az 1980-as évekig működött, 2000-ben újraindult,[3] de egy évtized múltán ismét megszűnt.[4]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református–evangélikus temploma eredetileg a 15. században épült. A 18. században újjáépítéséhez felhasználták a lebontott ágotakövesdi evangélikus–református templom anyagát. Mai alakját 1856-ban kapta. Egyik harangja 1493-ból való.[5]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. udvardy.adatbank.transindex.ro
  4. Brassói Lapok 2010. január 14.
  5. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]