Felek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a Kolozs megyei Erdőfelek és a Maros megyei Magyarfelek településekkel.
Felek (Avrig, Freck)
FreckBrukenthal.jpg
A feleki Brukenthal-kastély
Felek címere
Felek címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang város
Beosztott falvak Fenyőfalva, Glimboka, Mârșa (Mirsa) és Oltszakadát
Polgármester Arnold Klingeis (RNDF), 2012
Irányítószám 555200
Körzethívószám 0x69[1]
SIRUTA-kód 144054
Népesség
Népesség 9302 fő (2002) +/-
Magyar lakosság 181
Község népessége 12 815 fő (2011. okt 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 350 m
Terület 133,36 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felek (Románia)
Felek
Felek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 43′ 45″, k. h. 24° 22′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 45″, k. h. 24° 22′ 50″
Felek weboldala

Felek (románul Avrig, németül Freck) város Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 25 km-re délkeletre, az Olt bal partján, a Nagyszeben–Brassó főút mellett fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének első említése 1364-ból való, Affrica alakban. További névalakjai: Ebrek és Ebreg (1413), Fryk (1468), Frech (1488), Freck (1582). Mai román neve először 1733-ban, a magyar 1854-ben tűnik fel. Mârșa a Valea Mârșa patakról kapta nevét.

Johannes Tröster szerint a nevet a gótok adták, és Freyja (Friga, Frea) istennő nevére vezethető vissza.[3] Valójában valószínűleg a fleck ('földdarab') szóból való.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1200 körül várat építettek a mai Mirsától délkeletre fekvő, 846 méter magas, Culmea Cetățiinek nevezett hegycsúcsra. A vár 60 × 30 méteres volt, a Curtea de Argeșbe vezető utat védte és legkésőbb a 15. században pusztulhatott el.

1582-es statútumában a tisztségeket paritásos alapon osztották meg a szász és a román etnikum között, viszont folnagy csak szász lehetett. A kiadásokat a két nemzetiség közösen viselte, de a románok kötelesek voltak kaszálni a szebeni tanácsnak és a szász iskola fenntartásához is hozzájárultak.

1705 novemberében a Rabutin vezette császáriak itt verték meg Orosz Pál kuruc csapatát.[4] Román lakói a 1819. században transzhumáló juhtartást folytattak.

1839 után Ludwig v. Schuler szebeni polgár alapította papírmalmát, amely indulásakor az egyik legnagyobb és legjobb minőségű papírt előállító erdélyi üzem volt.[5] 1849 elején egy román határőrzászlóalj állomásozott itt. Az abszolutizmus idején járási székhely is volt. 1868-ban üveggyára létesült, amely az 18861892-es és 19171920-as évek kivételével máig működik.[6]

Szebenszékhez, majd 1876-tól Szeben vármegye Nagyszebeni járásához tartozott. A 19. század végén ortodox esperesség központja volt.[7]

Mirsán 19361937-ben fegyvergyárat építettek, amelynek 1940-ben már 1170 munkása volt. A szocializmus alatt kibővítették a profilját és a vidék egyik legnagyobb munkaadója maradt.

1989-ben kapott városi rangot.

Brukenthal'sche Sommerresidenz Hauptgebäude Frontview.jpg
Brukenthal'sche Sommerresidenz Park.jpg
Avrig Palatul Brukenthal (3).jpg
Az ortodox templom
A római katolikus (volt evangélikus) templom

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1760-ban 2070 román és 213 szász lakosa volt.
1850-ben 2520 lakosából 2203 volt román, 168 német és 144 cigány nemzetiségű; 2340 ortodox és 165 evangélikus vallású.
1900-ben 3195 lakosából 2665 volt román, 415 német és 109 magyar anyanyelvű; 2635 ortodox, 271 római katolikus, 219 evangélikus, 37 református és 27 görög katolikus vallású. Lakosainak 42%-a tudott írni-olvasni és 8%-uk beszélt magyarul.
2002-ben 9302 lakosa volt, közülük 8996 román, 181 magyar és 69 német nemzetiségű; 8789 ortodox, 87 római katolikus, 76 pünkösdista és 58 baptista vallású. Mirsán 3009 lélek élt, többségük ortodox román.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Üveggyárában festett üvegedényeket készítenek.
  • Mirsán haszongépjárműveket (billenős teherautókat, mezőgazdasági vontatókat, utánfutókat)[8] és szeszes italokat gyártanak.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Benkő JózsefTranssilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 344. o. ISBN 973-26-0524-3
  4. Cserei Mihály: Erdély históriája. Bp., 1983, 365. o.
  5. Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata. 2. 1712–1848. Cluj, 1964, 78. o.
  6. Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006, 258. o. és Sághelyi Lajos: A magyar üvegipar története. Bp., 1938, 342. o.
  7. Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
  8. S.C. Mecanica S.A.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felek témájú médiaállományokat.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]