Hásság
| Hásság (Hașag, Haschagen) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Ladamos |
| Irányítószám | 557123 |
| Népesség | |
| Népesség | 583 fő (2002) +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 390 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Hásság
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 58′ 39″, k. h. 24° 4′ 58″ | |
| Hásság weboldala | |
Hásság (románul Hașag, németül Haschagen) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Királyföldön, Medgyestől 32 kilométerre délkeletre fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Kiss Lajos értelmezése szerint a hárs szó -gy képzős alakjából származik (vö. Hásságy). Először 1263-ban terra udvarnicorum Hassach, majd 1414-ben Hashadia, Haschadia és Haschagia, 1486-ban pedig Hassagh alakban jegyezték le.
Története [szerkesztés]
A vasútállomás mellett késő paleolitikumi leleteket tártak fel, a falu területén ezen kívül neolitikumi és bronzkori fegyverek is kerültek elő.[1] Szász lakossággal települt, valószínűleg a 13. században. A Nagyszeben és Medgyes közti hadiúton feküdt. 1516-ban mint nagyselykszéki szabadfalut tizenegy román és kilenc szász családfővel írták össze. 1628-ban már Medgyesszékhez tartozott. Miután a törökök 1658-ban már egyszer elpusztították, a tatárok 1661-ben tizennégy szász, hét román gazdát, nőket és gyermekeket hurcoltak fogságba a védtelen faluból. 1707 szeptemberében a kurucok vertek tábort a falu mellett, amelyet sáncokkal erősítettek meg. 1719-ben 59 lakosa halt meg pestisben. Evangélikus lelkésze, Daniel Andreä 1749-ben katolizált, majd nyomban Medgyesre költözött, ahol városatyává választatta magát. Román lakóinak azon része, amely görög katolikus hitre tért, 1833-ban volt képes önálló egyházközséget alakítani.[2] 1849 februárjában, a Nagyszeben ostroma után a magyar csapatok tizenkét szász és egy román lakosát végezték ki.[3] 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. Az 1945-ös kisajátítások idején sok szász lakója Kiskapus, Nagyszeben és Vízakna üzemeiben vállalt munkát. A szászok emigrációja az 1950-es évek végén kezdődött, és mára gyakorlatilag elhagyták a települést.
1850-ben 476 lakosa volt román, 405 német és 75 cigány nemzetiségű; 405 evangélikus, 327 ortodox és 224 görög katolikus vallású.
2002-ben 568 lakosa volt román, 10 német és 5 magyar nemzetiségű; 550 ortodox, 15 baptista és 7 evangélikus vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- A falu fölötti dombon áll evangélikus temploma, a Peterskirche. Részleteiben még kivehető az első, kora gótikus építési fázis. Többször átalakították, legutóbb, 1874–1875-ben meghosszabbították a hajót és új tornyot építettek.[4] Egyik harangját 1429-ben öntötték.[5] Egykor várfal vette körül, amelynek ma már csak töredékei állnak.
- A falutól délre iszapvulkánok.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1806-ban Nifon Bălășescu filológus.
- Itt született 1891-ben Aron Cotruș költő.
- Itt született 1901-ben Michael Nikolaus, a leghosszabb életű erdélyi szász. 2007-ben hunyt el.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 8–9. o.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] PDF
Források [szerkesztés]
További információk [szerkesztés]
- Leírás az iszapvulkánokról (románul)
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
.svg){kind=small}
|
||||||||||
