Hásság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hásság (Hașag, Haschagen)
RO SB Hasag 2.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Ladamos
Irányítószám 557123
SIRUTA-kód 144839
Népesség
Népesség 556 fő (2011. október 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 390 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hásság (Románia)
Hásság
Hásság
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 39″, k. h. 24° 04′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 39″, k. h. 24° 04′ 58″
Hásság weboldala
Az evangélikus templom

Hásság (románul: Hașag, németül Haschagen) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Királyföldön, Medgyestől 32 kilométerre délkeletre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiss Lajos értelmezése szerint a hárs szó -gy képzős alakjából származik (vö. Hásságy). Először 1263-ban terra udvarnicorum Hassach, majd 1414-ben Hashadia, Haschadia és Haschagia, 1486-ban pedig Hassagh alakban jegyezték le.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasútállomás mellett késő paleolitikumi leleteket tártak fel, a falu területén ezen kívül neolitikumi és bronzkori fegyverek is kerültek elő.[2] Szász lakossággal települt, valószínűleg a 13. században. A Nagyszeben és Medgyes közti hadiúton feküdt. 1516-ban mint nagyselykszéki szabadfalut tizenegy román és kilenc szász családfővel írták össze. 1628-ban már Medgyesszékhez tartozott. Miután a törökök 1658-ban már egyszer elpusztították, a tatárok 1661-ben tizennégy szász, hét román gazdát, nőket és gyermekeket hurcoltak fogságba a védtelen faluból. 1707 szeptemberében a kurucok vertek tábort a falu mellett, amelyet sáncokkal erősítettek meg. 1719-ben 59 lakosa halt meg pestisben. Evangélikus lelkésze, Daniel Andreä 1749-ben katolizált, majd nyomban Medgyesre költözött, ahol városatyává választatta magát. Román lakóinak azon része, amely görög katolikus hitre tért, 1833-ban volt képes önálló egyházközséget alakítani.[3] 1849 februárjában, a Nagyszeben ostroma után a magyar csapatok tizenkét szász és egy román lakosát végezték ki.[4] 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. Az 1945-ös kisajátítások idején sok szász lakója Kiskapus, Nagyszeben és Vízakna üzemeiben vállalt munkát. A szászok emigrációja az 1950-es évek végén kezdődött, és mára gyakorlatilag elhagyták a települést.

1850-ben 476 lakosa volt román, 405 német és 75 cigány nemzetiségű; 405 evangélikus, 327 ortodox és 224 görög katolikus vallású.

2002-ben 568 lakosa volt román, 10 német és 5 magyar nemzetiségű; 550 ortodox, 15 baptista és 7 evangélikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu fölötti dombon áll evangélikus temploma, a Peterskirche. Részleteiben még kivehető az első, kora gótikus építési fázis. Többször átalakították, legutóbb, 1874–1875-ben meghosszabbították a hajót és új tornyot építettek.[5] Egyik harangját 1429-ben öntötték.[6] Egykor várfal vette körül, amelynek ma már csak töredékei állnak.
  • A falutól délre iszapvulkánok.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1806-ban Nifon Bălășescu filológus.
  • Itt született 1891-ben Aron Cotruș költő.
  • Itt született 1901-ben Michael Nikolaus, a leghosszabb életű erdélyi szász. 2007-ben hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
  3. Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus
  4. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 8–9. o.
  5. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  6. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] PDF

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hásság témájú médiaállományokat.