Szebengálos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szebengálos (Galeș, Gallusdorf)
Gallusdorf.jpg
A falu látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Szelistye város
Irányítószám 557231
SIRUTA-kód 145541
Népesség
Népesség 518 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 500–550 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szebengálos (Románia)
Szebengálos
Szebengálos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 23° 52′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 23° 52′ 09″
Ortodox templom

Szebengálos, 1912-ig Gális (románul: Galeș, németül Gallusdorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelistyétől északnyugatra fekszik, azzal összeépült.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A latin Gallus egyházi keresztnévből keletkezett. A helységnévrendezés idején nevéhez csatolt előtag Szeben vármegyére utal. Első említései: Villa Galii (1322) és Galusdorph (1383).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1322 és 1366 között Salgó várához tartozó román határőrtelepülés volt. A középkorban önálló falu volt az először 1492-ben említett Foltești, a falut ma Szelistyével összekötő utca helyén.

A 1819. században lakói transzhumáló pásztorkodást folytattak. Nyájaik nyáron a Görgényi-havasokban és a Hargitán legeltek és a Prut völgyében és Dobrudzsában teleltek át. A pásztorkodás hanyatlásával lakossága fogyásnak indult. Innen települt a 18. században az Argeș megyei, a 19. században a dobrudzsai Galeș falu. A faluban 1856-ban fésűkészítő társaság alakult.

Kezdetben Fehér vármegyéhez, a 16. századtól Szelistyeszékhez, majd Szeben vármegyéhez tartozott. A 20. század elején lakói megélhetését a juhászat, a kereskedés és a csempészet biztosította. Bőrárut, vásznat és gyertyát árultak főként Vâlcea és Argeș megye vásárain, a Kárpátokon túlról pedig főleg vallásos könyveket hoztak be Erdélybe. Az első világháború előtt 36 gálisi juhosgazda települt a Krímbe, akik közül később 22-en visszatértek.

Miután a helyi születésű Ionel Floașiu főmérnök lett az aranyosgyéresi sodronygyárban, sok fiatal vállalt munkát a faluból Aranyosgyéresen. 1941-ben 507 hektáros határának 52%-a volt terméketlen, 24%-a legelő és 21%-a erdő. 1990 és 1999 között szalámigyára működött.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1041 lakosából 1039 volt román nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak.
  • 2002-ben 331 lakosából 330 volt román nemzetiségű és 329 ortodox.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ortodox templom (1700 körül épült, festése 18. századi).
  • Falumúzeum (néprajzi anyag).
  • Foltea remetekolostor.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu: Mărginenii Sibiului. București, 1985
  • Carmina Maior: Evoluția unui sat din Mărginimea Sibiului în sec. XX. In Simona Munteanu (szerk.): Satul tradițional de ieri, de azi și de mâine. Cluj-Napoca, 2002, 313–21. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gális témájú médiaállományokat.