Rákovica
| Rákovica (Racovița) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Oltfelsősebes |
| Polgármester | Simion Olariu (Szociálliberális Unió), 2012 |
| Irányítószám | 557195 |
| Körzethívószám | 0269 |
| Népesség | |
| Népesség | 2135 fő (2002) +/- |
| Község népessége | 2877 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 14 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 385 m |
| Terület | 34,5 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Rákovica
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 40′ 46,56″, k. h. 24° 20′ 45,24″ | |
Rákovica, 1912 és 1918 között Oltrákovica (románul Racovița, 1931-ig Racovița-Olt vagy Racovița-Oltului, népiesen Racoița vagy Racohița, németül Rakovitza, szászul Rakevets) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Felek várostól 6 kilométerre délnyugatra, az Olt folyó partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve szláv eredetű és 'rákban gazdag patak'-ot jelent. Első említése: Rackawytz (1494). Mai névalakja (Rakovitza) 1733-ban tűnt föl.
Története[szerkesztés]
Román alapítású falu volt. Eredetileg királyi birtok, majd kétharmada Talmácsszékhez, egyharmada Fehér vármegyéhez került és különböző földesurai voltak.
1627-től egészen 1914-ig tartott határpere Felekkel egy, a Suru alatt fekvő, 510 hektáros terület tulajdonáért.
1765-ben az I. Román Határőrezredhez csatolták. A militarizálás ellen lázadozó lakosait más, környékbeli falvakba telepítették és helyükre máshonnan költöztettek be családokat. A település lett az ezred VII. századának központja. A határőrcsaládok művelésre 2,5–8 hektáros szántóföldeket kaptak. A vetésforgót 1777-ben vezették be.
1845-ben 4152 holdas határának művelési ágak szerint 60%-a volt erdő, 24%-a szántó, 8%-a rét és 6%-a legelő.
1848–1849-ben lakói David Urs parancsnoksága alatt harcoltak a magyar kormány csapatai ellen és részt vettek a fenyőfalvi csatában.
1851-ben polgári közigazgatás alá helyezték és 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták.
Az 1930-as évek végén fonalgyára létesült. 1937-ben határában építették föl a mârșai fegyvergyárat. A 20. század közepén sokan telepedtek le itt a mârșai üzem munkásaiként. Az Olton vízerőmű épül.
Lakossága[szerkesztés]
1850-ben 1245 lakosából 1060 volt román és 177 roma nemzetiségű; 1237 görög katolikus vallású.
2002-ben 2135 lakosából 2121 volt román és 14 magyar nemzetiségű; 1987 ortodox és 114 baptista vallású.[2]
A legutóbbi népszámlálási adatokból nem derül ki, de 1988-ban a faluban több mint 300 roma élt, többségük aurár származású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Falumúzeum.
- Ortodox (korábban görög katolikus) temploma 1887-ben épült.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született Călin Floarea operaénekes (1878–1966).
- 1848 júniusában, letartóztatása elől itt talált menedéket Simion Bărnuțiu.
Testvértelepülés[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Racovița, Sibiu című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
||||||||||
.svg){kind=small}
