Mardos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mardos (Moardăș, Mardisch)
Moardas Biserica evanghelica.JPG
Az erődtemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang falu
Községközpont Sálfalva
Irányítószám 557157
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 145079
Népesség
Népesség 252 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 2
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Mardos (Románia)
Mardos
Mardos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 01′, k. h. 24° 21′Koordináták: é. sz. 46° 01′, k. h. 24° 21′
Kirchenburg mardisch.jpg

Mardos (románul: Moardăș, németül Mardisch) falu Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Medgyes városától 30 km-re délre, Nagyselyktől 19 km-re keletre található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1373-ból maradt fenn.[2] A falu lelkésze által az 1930-as években írott monográfia azonban a falu alapítását mintegy száz évvel korábbra teszi.[2] Nevének változatai Ardesch (1373), Argias (1414), Argyas (1415).[3] Egyházi szempontból 1414-től Mardos a selyki káptalanhoz tartozott, de egy Károly Róbert által adott privilégium szerint a plébánost maguk választhatták.[4]

A 18. században Medgyesszék alsó kerületéhez tartozott.[5]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy per dokumentumai alapján, amely a 13. századtól 1790-ig tartott egy bizonyos Farkas János családja és a mardosiak között folyt a határ miatt, arra lehet következtetni, hogy a faluban már a 13. században erős szász közösség élt.[6] Az első népszámlálás a faluban 1516-ban volt. Ekkor a lakosságot negyven gazda, három özvegy, egy pásztor, egy molnár és egy iskolamester alkotta.[2] A román lakosság 1740 után jelent meg.[6] A 18. század elején a szász lakosság becsült száma 280 fő volt, a románok és cigányok együttesen 70 lelket számláltak.[6] Az 1766-os összeírás szerint az ágostai vallást követők száma 202 volt.[7] Román görög katolikus egyházközségét 1815-ben szervezték.[8] 1870-ben a faluban 154 házban 564 fő élt.[9]

A 19. század végén - 20. század elején több család vándorolt ki Amerikába. 1930-ban a falu 628 lakosából 328 szász, 239 román volt. A második világháborúban a faluból 80-an vettek részt, egy harmaduk nem tért haza.[4]

1945 januárjában számos szász lakost a Szovjetunióba deportáltak. A polgármesteri hivatal által 1946. november 9-én készített feljegyzés szerint 262 szász lakott a faluban, 44-en a Szovjetunióban voltak kényszermunkán, 45-ön Németországba távoztak.[2] Az 1980-as és 1990-es években a szász lakosság Németországba települt át; míg 1977-ben 314 lakosából még 153 volt német nemzetiségű, 2002-re a német lakosság teljesen elfogyott.[10]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ma látható egyhajós gótikus csarnoktemplomot 1472-ben építették. Tornya 1880-ban leomlott.[3] A templom orgonáját Samuel Joseph Maetz mester építette, de ezt 1993-ban Nagyváradra adták el.[4] Az eredeti gótikus építményből a kórus maradt fenn, melynek boltívét növényi elemek és emberi alakok díszítik. A templomot várfal veszi körül, amelynek északkeleti és délnyugati oldalán egy-egy torony található.[11]

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. ^ a b c d Mardisch - Informationen (német nyelven). siebenbuerger.de. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  3. ^ a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  4. ^ a b c Friedrich Roth: Mardisch (német nyelven). Siebenbürgische Zeitung, 2002. december 15. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  5. Benkő JózsefTranssilvania specialis : Erdély földje és népe II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest; Kolozsvár: Kriterion. 1999. 520. o. ISBN 973-26-0524-3
  6. ^ a b c Kleine Chronik der Gemeinde Mardisch (német nyelven). mardisch.de. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  7. Benkő József. i.m., 522. o 
  8. per Aloysium Reesch de Lewald. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae. Budae: typis Regiae Scientiarum Universitatis Hungaricae ([1842]) 
  9. Medgyes szék, Magyar katolikus lexikon. Hozzáférés ideje: 2009. december 11. 
  10. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  11. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu. Repertoriul arheologic al județului Sibiu (román nyelven). Sibiu: Editura Economică. ISBN 973-590-856-5 (2003). Hozzáférés ideje: 2009. december 10. 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mardos témájú médiaállományokat.