Holdvilág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Holdvilág (Hoghilag)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang község
Beosztott falvak Prod, Váldhid
Polgármester Cornel Puică (2004)
Irányítószám 557100
Körzethívószám 0269
Népesség
Népesség 1177 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 48
Község népessége 2172 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 327 m
Terület 52,13 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Holdvilág  (Románia)
Holdvilág
Holdvilág
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 14′ 52″, k. h. 24° 37′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 52″, k. h. 24° 37′ 06″

Holdvilág (románul Hoghilag, németül Halwelagen) község Romániában, Szeben megyében. A DN14-es út mellett, Erzsébetvárostól 2 km-re fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése 1309-ből maradt fenn Hulduualach néven. További névváltozatai: villa Abbatis (1311), Holduilag (1332), Holdwilág (1335), Nogholdwylag (1411), Holbalegen (1432). Középkori templomát 1602-ben lengyel zsoldosok rabolták ki és gyújtották fel. 1704. január 28-án itt zajlott le a holdvilági csata, ekkor a Guti István vezette erdélyi kuruc haderő súlyos vereséget szenvedett.[3], 1724–1730 között két tűzvészt követően a templomot újjáépítették, ezt követően 1828–1834-ben ismét átépítették. A templom várfalait 1893-ban és 1906-ban lebontották.[4][5] A Samuel Joseph Maetz által épített orgonát 1993-ban a kolozsvári Zeneakadémia vásárolta meg.[6]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben a község 2417 lakosából 339 román, 1 magyar, 1792 német és 280 roma volt. 1992-re az 1960 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 1446 román, 103 magyar, 58 német és 352 roma.[7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Magyari András: II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé válastása. in: Honismeret 2005/4. p.3-7.
  4. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés
  5. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
  6. Szabó Géza: Szász orgonák vándorúton, Népszabadság, 2006. augusztus 2
  7. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]