Holdvilág
| Holdvilág (Hoghilag) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Prod, Váldhid |
| Polgármester | Cornel Puică (2004) |
| Irányítószám | 557100 |
| Körzethívószám | 0269 |
| Népesség | |
| Népesség | 1196 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 2154 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 48 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 327 m |
| Terület | 52,13 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Holdvilág
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 14′ 52″, k. h. 24° 37′ 6″ | |
Holdvilág (románul Hoghilag, németül Halwelagen) község Romániában, Szeben megyében. A DN14-es út mellett, Erzsébetvárostól 2 km-re fekszik.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Első említése 1309-ből maradt fenn Hulduualach néven. További névváltozatai: villa Abbatis (1311), Holduilag (1332), Holdwilág (1335), Nogholdwylag (1411), Holbalegen (1432). Középkori templomát 1602-ben lengyel zsoldosok rabolták ki és gyújtották fel. 1704. január 28-án itt zajlott le a holdvilági csata, ekkor a Guti István vezette erdélyi kuruc haderő súlyos vereséget szenvedett.[3], 1724–1730 között két tűzvészt követően a templomot újjáépítették, ezt követően 1828–1834-ben ismét átépítették. A templom várfalait 1893-ban és 1906-ban lebontották.[4][5] A Samuel Joseph Maetz által épített orgonát 1993-ban a kolozsvári Zeneakadémia vásárolta meg.[6]
Lakossága [szerkesztés]
1850-ben a község 2417 lakosából 339 román, 1 magyar, 1792 német és 280 roma volt. 1992-re az 1960 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 1446 román, 103 magyar, 58 német és 352 roma.[7]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Magyari András: II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé válastása. in: Honismeret 2005/4. p.3-7.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
- ↑ Szabó Géza: Szász orgonák vándorúton, Népszabadság, 2006. augusztus 2
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992)
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||
.svg){kind=small}
