Szászivánfalva
| Szászivánfalva (Ighișu Nou, Sächsisch-Eibesdorf) | |
 |
|
| Szász erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Medgyes municípium |
| Irányítószám | 551001 |
| Körzethívószám | 0x69[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 1440 fő (2002)[2] +/- |
| Magyar lakosság | 14 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 345 m |
| Terület | kb. 15 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szászivánfalva
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 6′ 47″, k. h. 24° 20′ 50″ | |
| Szászivánfalva weboldala | |
.JPG)
Szászivánfalva (románul Ighișu Nou vagy Ighișul Nou, 1925 előtt Ighișul Săsesc vagy Ibișdorful Săsesc, németül Sächsisch-Eibesdorf, szász nyelven Ebesdref) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Nagy-Küküllő melléki dombságon, Medgyestől négy kilométerre délre található.
Nevének eredete [szerkesztés]
Az elsődleges Izséptelke vagy Izsóptelke név (Isontelke, 1305, Isyptellis, 1359, Ysopis, 1414, Isofalwa, 1520) a József névváltozatából keletkezett. Német nevének (Ybesdorff, 1532, Eybestorf, 1560) előtagja látszólag a 'tiszafa' jelentésű Eibe szóból való. Azonban mind német, mind román (Ibisdorff, 1733), mind magyar neve (Szász-Ivánfalva, 1808) párhuzamos a tőle délkeletre fekvő negyedik falu, Oláhivánfalva nevével (Ibisdorf, 1733, Óláh Ivánfalva, 1760–62), ami esetleg az ottani lakosság egy részének áttelepülésére utal.
Története [szerkesztés]
Medgyesszékhez, 1876-tól Nagy-Küküllő vármegyéhez tartozó szász, később szász–román–cigány lakosságú falu volt, jelentős bortermeléssel. Határában a második világháború után földgázt termeltek ki.
1880-ban 1125 lakosából 485 volt román, 449 szász és 184 cigány anyanyelvű; 549 görög katolikus, 465 evangélikus és 104 ortodox vallású.
2002-ben 1440 lakosából 1181 volt román, 218 cigány, 24 német és 14 magyar nemzetiségű; 1345 ortodox és 40 evangéliumi keresztény vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Dombra épült szász evangélikus temploma 1420-ban már állt, mint Szűz Mária tiszteletére állított plébániatemplom. Valószínűleg egy korábbi helyére épült. Növényi motívumokkal díszített szentségfülkéjén 1491-es dátum látható. Sekrestyéjének ablaka román ízlésű, ajtaja gótikus. Nyugati, csúcsíves kapujának kőkerete különösen szép. Szentélye keresztboltozatának gyámkövei szépen faragottak. A Keresztrefeszítést ábrázoló oltárképe 1515-ben készült. Középkori falfestményeinek részleteit 1951-ben fedezték fel, de ismét bemeszelték őket. Erődített harangtornya 34,5 méter magas, három harangja közül egy 1496-ban, egy másik 1556-ban készült. Kettős, ovális várfala a 16. században épült.
- Az evangélikus paplak a 15–18. századból való.
- Görög katolikus temploma 1747-ben épült.
Források [szerkesztés]
- A falu honlapja (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
.svg){kind=small}
|
||||||||||
