Szerdahely (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerdahely (Miercurea Sibiului, Reussmarkt)
MiercureaSibiului2011 (2).jpg
Szerdahely címere
Szerdahely címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang város
Beosztott falvak Doborka, Nagyapold
Polgármester Ioan Troancă (PD-L), 2012
Irányítószám 557150
Körzethívószám 0x69[1]
SIRUTA-kód 144928
Népesség
Népesség 1917 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 4
Község népessége 3910 fő (2011. október 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 230 m
Terület 85,12 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szerdahely  (Románia)
Szerdahely
Szerdahely
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 53′ 21″, k. h. 23° 46′ 56″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 21″, k. h. 23° 46′ 56″
Szerdahely weboldala
Az evangélikus erődtemplom
A görög (korábban római) katolikus templom
Az evangélikus templom belső tere

Szerdahely (románul: Miercurea Sibiului, korábban Mercurea, németül Reussmarkt, szászul Reismuert) város Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 31 km-re északnyugatra, az épülő A1-es autópálya mellett fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német neve ruszin telepesekre utal. Először 1291-ben Ruzmark, majd 1330-ban Rusmark alakban jegyezték le. 1330-ban latinul Forum Ruthenorum. Magyar nevét szerdánként tartott vásárairól kapta: Zeredahel (1334), Zerdahel (1404). Román neve a magyar értelmi megfelelője (miercure 'szerda').

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. század elején szászok alapították. Később Szerdahelyszék, majd 1876-tól Szeben vármegye Szerdahelyi járásának székhelye volt.

1488-ban negyven telektulajdonos családjával Szerdahelyszék települései között mindössze a negyedik–ötödik helyen állt. 1500-ban iskolája volt, heti- és országos vásárt tartott. Lakói 1530-ban evangélikus hitre tértek. Szapolyai János 1534-ben, Szerdahelyszékkel együtt Matthias Armbruster szebeni polgármesternek zálogosította el, és 1542-ben Izabella királyné csatolta vissza a hét szász székhez.

1658-ban törökök pusztították. 1750-ben 149 háztartásból állt. 1765-ben már románok is lakták, mert arról panaszkodtak, hogy a szász városvezetés nem engedi őket állandó lakóépületeket emelni.[4] 1786-ban 903 lakója volt.

A római katolikusok 1769-ben plébániát hoztak létre, és 1779-ben iskolát is alapítottak.

Országos vásárain a 19. század első felében főként magyarországi szlovák kereskedők vásároltak juhot, juh- és kecskebőrt a környékbeliektől.[5] 1818-ban gyógyszertárat hoztak létre benne.[6]

Itt éjszakázott a magyar honvédsereg, benne Bem és Petőfi 1849. február 4-én, a vízaknai ütközet után.

1869. március 7-én, Ilie Măcelar, Visarion Roman és Aron Densușianu vezetésével a szerdahelyi városházán rendezték meg a politikailag aktív erdélyi román értelmiség konferenciáját, melyet azért hívtak össze, hogy közös stratégiát alakítsanak ki a berendezkedő dualista rendszerrel, konkrétan pedig a küszöbön álló országgyűlési választásokkal kapcsolatban. Elismerték a már beiktatott törvényeket, de kinyilvánították, hogy céljuknak tekintik a kiegyezéses rendszer megváltoztatását és az önálló Erdély helyreállítását. A 291 résztvevő közül mindössze négyen szavaztak a magyarországi porondon való politikai aktivitás mellett (bár néhány prominens aktivista távol maradt az üléstől), a többség a passzivitás mellett döntött, és elhatározták, hogy a románság egységesen bojkottálni fogja az azévi választásokat. Ugyanakkor létrehoztak egy választmányt, amelyet megbíztak az erdélyi románok politikai pártjának megszervezésével. A következő, április 8-ára ugyanoda összehívott értekezletet a magyar belügyminisztérium betiltotta.[7]

A 19. század végén ortodox esperesség központja volt.[8] 2004-ben nyilvánították várossá.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1371 lakosából 703 volt német, 571 román, 59 cigány és 35 magyar nemzetiségű; 638 evangélikus, 625 ortodox, 75 római katolikus és 28 református vallású.
  • 1910-ben 2055 lakosából 980 volt román, 918 német és 144 magyar anyanyelvű; 964 ortodox, 884 evangélikus, 129 római katolikus, 41 református és 26 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 1917 lakosából 1844 volt román és 69 német nemzetiségű; 1732 ortodox, 64 evangélikus, 33 evangéliumi keresztény, 31 görög katolikus és 19 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szász evangélikus erődtemplom. Az eredeti, román stílusú templomból az alaprajz, a torony és négy oszloppár maradt meg. 1496 körül gótikus stílusban átalakították, az oldalhajókat megmagasították, és jellegzetes gótikus kapuzattal látták el a déli oldalon. Valószínűleg ekkor emelték az ovális várfalat is. A kórus északi falán 1736-ból való barokk epitáfium található. A kórusban álló stallumot 1679-ben, a torony alattit a 18. században festették. A torony mai kialakítása 19. századi. A templom délkeleti részéhez épített paplak 15. századi.[9]
  • A műemléki jegyzékben található két, 18. századi háza: a Piața Republicii 217. és 218. szám alatti.
  • A görög katolikus (korábban római katolikus) templom 1773-ban épült.
  • Az eklektikus ortodox templomot 1864 és 1872 között építették. Tornya 1969-ben, földrengésben összeomlott, később helyreállították.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A várostól négy km-re északnyugatra, a Nagy-Székás partján fekvő Szerdahelyi-sósfürdő (Miercurea-Băi) konyhasós forrásainak és iszapjának köszönhetően helyi jelentőségű gyógyfürdőhely.[10]
  • Faipar,[11] matrac- és ágyneműgyártás.[12]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  4. Annemie Schenk: Familie und Wohnen in Stolzenburg. Köln – Wien, 1984, 50. o.
  5. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 513. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  7. Keith Hitchins: A Nation Affirmed. Bucharest, 1999, 96–99. o.
  8. Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
  9. www.biserici.org
  10. www.sibiul.ro
  11. www.mico-legnami.ro
  12. www.recticel.com

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerdahely (Románia) témájú médiaállományokat.