Forster Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Forster Gyula
Forster Gyula 1913-ban. László Fülöp Elek festménye.
Forster Gyula 1913-ban. László Fülöp Elek festménye.
Született
1846. december 21.
Esztergom
Elhunyt
1932. július 18. (85 évesen)
Budapest
Foglalkozása író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Forster Gyula témájú médiaállományokat.
Forster Gyula arcképe

Pusztakéri[1] Forster Gyula báró (Esztergom, 1846. december 21.Budapest, 1932. július 18.) jogi és művészeti szakíró, az MTA tagja (1899-1904), a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forster János primatialis jószágkormányzónak fia. A gimnáziumbe Esztergomban járt, ezután a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd a doktorátus elnyerése után 1869-től két éven át Párizsban tanult, a Collège de France-on. 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatósághoz joggyakornokká nevezték ki. 1872-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-én miniszteri tanácsos lett, ezen állásáról 1887. január 2-án lemondott. 1887 és 1911 között a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1887. október 24-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd 1895-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. 1891-től a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választották. 1904-ben a magyar bárói méltóságot és az örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést elmozdító munkák, egyháztörténeti monográfiák és levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet elősegítésére.

Szakírói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Foster Gyula szerkesztette a III. Béla magyar király emlékezete című díszművet (Budapest 1900) és az ő szerkesztése alatt jelentek meg a Műemlékek Országos Bizottságának Magyarország műemlékei című kiadványai (I. és II. kötet 1905—06).
  • Számos értekezést írt, sokoldalú tevékenységet fejtett ki a tudomány és művészet érdekében.
  • A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (Budapest 1906), című művében mintegy előkészítője volt az ingó műemlékek védelmére tervezett és 1912-ben tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét viseli a Forster Központ és a Forster Gyula-díj.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Kassán fennállott nemesi convictus. Budapest, 1882.
  • A magyar vallás-alap hajdan és most. Budapest, 1888. (Névtelenül)
  • A kath. clerus sérelmei 1848 előtt és után. Budapest, 1889. (és Budapest, 1892.)
  • A magyar tanulmányi alap hajdan és most. Budapest, 1892.
  • Az ingó műemlékek. I-VIII. Budapest, 1893. (Névtelenül)
  • A műemlékek védelme. Budapest, 1906.
  • Schulek Frigyes. Budapest, 1925.
  • A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme. Budapest, 1928.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Révai lexikon

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]