Ákos nembeli Ernye

IV. Béla 1250. júliusában Ernye főlovászmester számára kiállított oklevelében ez áll: "a saját menekülésére szánt lovat személyünk megmentése érdekében átadta nekünk" (illusztráció Képes Krónika 125. oldal)

Ákos Ernye v. Erne (? – 1275 január után) országbíró háromszor is (1267 január – 1270 május; 1274 június; 1274 szeptember – 1275 január), ezenkívül még több tisztséget is betöltött élete során.

Élete

Az Ákos nemzetség Erne ágából származott. Ákos Erdő fia, 2 fiútestvére volt. Ismeretlen nevű feleségétől egyetlen fia, Ákos István nádor, tartományúr született. A történeti forrásokban 1241-től szerepel. Részt vett az 1241. április 11-én lezajló muhi csatában. A csatából való meneküléskor átadta lovát IV. Béla királynak, azután megint harcba indult a tatárok ellen; egy időre feltartóztatta az üldözőket, és bár súlyosan megsebesült, sikerült elmenekülnie. Felgyógyulása után követte a királyt és Trau vára alatt kémkedett a tatárok táboránál.

1246-ban részt vett a II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg elleni háborúban. 1250-ben ismét az osztrákok ellen harcolt, 1270-ben részt vett a II. Ottokár cseh király elleni háborúban.

1248 és 1251 között lovászmester és szolgagyőri ispán, 1251 második felében varasdi ispán, 1252 augusztusa és 1260 között erdélyi vajda, 1254-ben borsodi, 1256-ban bácsi ispán, 1262-67-ben ozorai és sói bán, 1263–67-ben nyitrai ispán volt. 1264-ben IV. Béla a trónt követelő herceg, a majdani V. István ellen küldte, de serege élén vereséget szenvedett és elfogták, a király és fiának kibékülése után visszanyerte szabadságát. 1270-72-ben tárnokmester, 1272-ben somogyi és varasdi, 1274-ben szatmári ispán. Birtokainak központja Borsod vármegyében volt, itt építtette fel várát, Dédest.

Források

• Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig ISBN 9632089707
• Életrajza a Magyar Életrajzi Lexikonban
• Szilágyi Sándor:A Magyar Nemzet Története, V. fejezet, A tatárjárás, Budapest, 1894.