Bosnyák Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bosnyák Ernő
Született 1876. január 2.
Zombor
Elhunyt 1963. augusztus 9. (87 évesen)
Zombor
Foglalkozása rendező,
operatőr,
nyomdász,
pecsétvágó

Bosnyák Ernő, (Zombor, 1876. január 2. – Zombor, 1963. augusztus 9.) vajdasági magyar rendező, operatőr, nyomdász és pecsétvágó. Lifka Sándor mellett a vajdasági filmművészet legfontosabb úttörője. [1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomdásznak tanult, 1892-ben megkapta mesterlevelét, s ezután nekivágott a világnak. 14 évet töltött külföldön, legtöbbet Párizsban[2]. 1906-ban tért vissza Zomborba, magával hozott egy Léon Gaumont filmvetítőt is, s nyomdász szakmájához megfelelően egy sor nyomdatechnikai újítást[3]. Hazatérése után nyomdász szakmáját nem feledve lapkiadásba kezd és a színház termében mozit indít. Előtte Zomborban csak vándormozik működtek, az ő mozija az első állandóan működő mozi. A moziban vetített filmek legnagyobb része híradó jellegű anyag. Felveszi a kapcsolatot a Kristansen nevű forgalmazóval, segítségükkel Max Linder filmekhez jut, amelyek saját bevallása szerint "a közönséget hallatlanul lelkesítették".

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terpsichore Birodalmában (1909)

Szerbek, németek, magyarok és ruszinok játékai és szokásai (1909-1914)

Rákóczi Ferenc emlékművének leleplezése Zomborban (1912)

Simi Tobogan (Zombori Vásártér) (1919)

Az Első Jugoszláv Filmgyár próbafelvételei (1923)

Hazudj a kedvemért (Die Lüge meiner Wiege) (1923)

Kedves bölcsőm; Faun (1923-1924)

Dr. Orlov; Aki keres az talál egy milliót (1925)

A Szokol ifjúság; A hadsereg és Szokol nyilvános órája Zomborban (1930)

A zombori római katolikus egyházközség urnapi körmenete (1932)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]