Berczik Árpád (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berczik Árpád
Berczik Árpád (1842–1919).jpg
Berczik Árpád
Születési neve Berczik Árpád
Született 1842. július 8.
Temesvár
Elhunyt 1919. július 16. (77 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író
Berczik Árpád sírja Budapesten. Kerepesi temető: 19/1-1-6

Berczik Árpád (Temesvár, 1842. július 8.Budapest, 1919. július 16.) magyar novellista, színműíró, MTA tag (levelező: 1888, rendes: 1907, tiszteleti: 1916)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogot végzett. 1864-től a helytartótanácsi, 1867-től pedig a miniszterelnökségi sajtóosztály tisztviselője, 1872-1904 között vezetője volt. 1870-1872 között a Pesti Napló tárcaírója volt. 1873-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt. 1879-től a Petőfi Társaság tagja volt. 1887-től miniszteri tanácsosként dolgozott. 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1904-ben nyugdíjba vonult. 1907-ben az MTA rendes tagja, 1916-ban pedig tiszteleti tagja lett.

Irodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos elbeszélése, költeménye, tanulmánya jelent meg a lapokban, folyóiratokban. Írói pályáját versekkel kezdte, melyek az Üstökösben és a Hindy Árpád által kiadott Ibolyák című költeményfüzérben jelentek meg. Írt elbeszéléseket, a Borsszem Jankó című élclap állandó munkatársa volt. Leginkább mégis a színpadhoz vonzódott, sikereit is színdarabjaival érte el. Első műve 1862-ben került színre a Nemzeti Színházban, első sikere A fertálymágnások (1867) című operett. Legnagyobb sikerét a Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelméről szóló Himfy dalai (1898) című színművével aratta.

A 20. század utolsó harmadának egyik legtermékenyebb hazai színpadi szerzője volt. 58 színdarabot írt, ezek közül a fővárosban 47 darabja került színre. Tömegesen vitte színre korának jellemző alakjait, legszívesebben a politikai élet élősdieit. Szinte kizárólag vígjátékokat és népszínműveket írt, darabjaiból derűs életszemlélet áradt. Vígjátékai hasonlítottak egymáshoz, de a közönség többnyire szívesen fogadta előadásukat. Enyhe szatiráját a fővárosba került dzsentri, az előkelő környezetbe vágyó polgárcsaládok és a rangkórságban szenvedő pesti kereskedők ellen irányította. A meseszövésben nem volt erős, komikus helyzetei a darabokban sokszor visszatértek. Népszínműveinek meséje és alakjai önmagukat és a korabeli népszínmű bevett sémáit ismételték. A személyek ünneplő ruhában járó, szépen beszélő stilizált parasztlegények és parasztleányok; az ifjú szerelmesek útját félreértések, akadályok nehezítik, de végül mindig akad kibékítő megoldás; a történeteket gyakran népies dalok élénkítik. Színdarabjainak legnagyobb része nem csak mára, hanem már életében elavult.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két vígjáték. Pest, 1869. (A fertálymágnások, A népszerűség. Mindkettő a Budai Népszínházban került színre.)
  • A Székelyföldön. Népszínmű. Budapest, 1874. (Száz arannyal jutalmazott pályamű. A Nemzeti Színházban hatszor került színre.)
  • Házasítók. Vígjáték. Budapest, 1875. (Nemzeti Színház.)
  • Az igmándi kispap. Népszínmű. Budapest, 1881. (Népszínház.)
  • Nézd meg az anyját. Vígjáték. Budapest, 1883. (Nemzeti Színház.)
  • A protekció. Vígjáték. Budapest, 1885. (Nemzeti Színház.)
  • A bálkirálynő. Vígjáték. Budapest, 1885. (Nemzeti Színház.)
  • A veteránok. Fővárosi életkép. Budapest, 1886. (Népszínház.)
  • A parasztkisasszony. Népszínmű. Budapest, 1886. (Népszínház.)
  • Víg órák. Elbeszélések. Budapest, 1888.
  • A svihákok. Vígjáték. Budapest, 1889. (Nemzeti Színház.)
  • A peterdi csata. Vígjáték. Budapest, 1891. (Nemzeti Színház.)
  • A papa. Vígjáték. Budapest, 1894. (A M. T. Akadémia Teleki-díjával jutalmazott pályamű. Nemzeti Színház)
  • Őszi hajtás. Elbeszélések. Budapest, 1897.
  • Himfy dalai. Történeti vígjáték. Budapest, 1898. (Nemzeti Színház. Harminc év alatt 83-szor került színre.)
  • A kurucok Párisban. Történeti vígjáték. Budapest, 1902. (Nemzeti Színház.)
  • Miniszterválság. Vígjáték. Budapest, 1905. (Nemzeti Színház)
  • Az udvari tanácsos. Vígjáték. Budapest, 1905. (Vígszínház.)
  • A figyelmes férj. Elbeszélések. Budapest, 1906.
  • A pozsonyi diéta. Történeti vígjáték. Budapest, 1907. (Nemzeti Színház.)
  • Nyári feleség. Elbeszélések. Budapest, 1910.
  • Magyar tárcák. Budapest, 1912.
  • Berczik Árpád színművei. Öt kötet. Budapest, 1912. (A válogatott gyűjteményt Kéky Lajos rendezte sajtó alá.)

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 185–186. o.  
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet. A regény és a dráma / A dráma fejlődése c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Berczik Árpád (író) témájú kategóriát.