Berczik Árpád (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berczik Árpád
Berczik Árpád (1842–1919).jpg
Berczik Árpád
Születési neve Berczik Árpád
Született 1842. július 8.
Temesvár
Elhunyt 1919. július 16. (77 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berczik Árpád témájú médiaállományokat.
Berczik Árpád sírja Budapesten. Kerepesi temető: 19/1-1-6

Berczik Árpád (Temesvár, 1842. július 8.Budapest, 1919. július 16.) magyar novellista, színműíró, MTA tag (levelező: 1888, rendes: 1907, tiszteleti: 1916)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogot végzett. 1864-től a helytartótanácsi, 1867-től pedig a miniszterelnökségi sajtóosztály tisztviselője, 1872-1904 között vezetője volt. 1870-1872 között a Pesti Napló tárcaírója volt. 1873-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt. 1879-től a Petőfi Társaság tagja volt. 1887-től miniszteri tanácsosként dolgozott. 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1904-ben nyugdíjba vonult. 1907-ben az MTA rendes tagja, 1916-ban pedig tiszteleti tagja lett.

Irodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos elbeszélése, költeménye, tanulmánya jelent meg a lapokban, folyóiratokban. Írói pályáját versekkel kezdte, melyek az Üstökösben és a Hindy Árpád által kiadott Ibolyák című költeményfüzérben jelentek meg. Írt elbeszéléseket, a Borsszem Jankó című élclap állandó munkatársa volt. Leginkább mégis a színpadhoz vonzódott, sikereit is színdarabjaival érte el. Első műve 1862-ben került színre a Nemzeti Színházban, első sikere A fertálymágnások (1867) című operett. Legnagyobb sikerét a Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelméről szóló Himfy dalai (1898) című színművével aratta.

A 20. század utolsó harmadának egyik legtermékenyebb hazai színpadi szerzője volt. 58 színdarabot írt, ezek közül a fővárosban 47 darabja került színre. Tömegesen vitte színre korának jellemző alakjait, legszívesebben a politikai élet élősködőit. Szinte kizárólag vígjátékokat és népszínműveket írt, darabjaiból derűs életszemlélet áradt. Vígjátékai hasonlítottak egymáshoz, de a közönség többnyire szívesen fogadta előadásukat. Enyhe szatíráját a fővárosba került dzsentri, az előkelő környezetbe vágyó polgárcsaládok és a rangkórságban szenvedő pesti kereskedők ellen irányította. A meseszövésben nem volt erős, komikus helyzetei a darabokban sokszor visszatértek. Népszínműveinek meséje és alakjai önmagukat és a korabeli népszínmű bevett sémáit ismételték. A személyek ünneplő ruhában járó, szépen beszélő stilizált parasztlegények és parasztleányok; az ifjú szerelmesek útját félreértések, akadályok nehezítik, de végül mindig akad kibékítő megoldás; a történeteket gyakran népies dalok élénkítik. Színdarabjainak legnagyobb része nem csak mára, hanem már életében elavult.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két vígjáték. Pest, 1869. (A fertálymágnások, A népszerűség. Mindkettő a Budai Népszínházban került színre.)
  • A Székelyföldön. Népszínmű. Budapest, 1874. (Száz arannyal jutalmazott pályamű. A Nemzeti Színházban hatszor került színre.)
  • Házasítók. Vígjáték. Budapest, 1875. (Nemzeti Színház.)
  • Az igmándi kispap. Népszínmű. Budapest, 1881. (Népszínház.)
  • Nézd meg az anyját. Vígjáték. Budapest, 1883. (Nemzeti Színház.)
  • A protekció. Vígjáték. Budapest, 1885. (Nemzeti Színház.)
  • A bálkirálynő. Vígjáték. Budapest, 1885. (Nemzeti Színház.)
  • A veteránok. Fővárosi életkép. Budapest, 1886. (Népszínház.)
  • A parasztkisasszony. Népszínmű. Budapest, 1886. (Népszínház.)
  • Víg órák. Elbeszélések. Budapest, 1888.
  • A svihákok. Vígjáték. Budapest, 1889. (Nemzeti Színház.)
  • A peterdi csata. Vígjáték. Budapest, 1891. (Nemzeti Színház.)
  • A papa. Vígjáték. Budapest, 1894. (A M. T. Akadémia Teleki-díjával jutalmazott pályamű. Nemzeti Színház)
  • Őszi hajtás. Elbeszélések. Budapest, 1897.
  • Himfy dalai. Történeti vígjáték. Budapest, 1898. (Nemzeti Színház. Harminc év alatt 83-szor került színre.)
  • A kurucok Párisban. Történeti vígjáték. Budapest, 1902. (Nemzeti Színház.)
  • Miniszterválság. Vígjáték. Budapest, 1905. (Nemzeti Színház)
  • Az udvari tanácsos. Vígjáték. Budapest, 1905. (Vígszínház.)
  • A figyelmes férj. Elbeszélések. Budapest, 1906.
  • A pozsonyi diéta. Történeti vígjáték. Budapest, 1907. (Nemzeti Színház.)
  • Nyári feleség. Elbeszélések. Budapest, 1910.
  • Magyar tárcák. Budapest, 1912.
  • Berczik Árpád színművei. Öt kötet. Budapest, 1912. (A válogatott gyűjteményt Kéky Lajos rendezte sajtó alá.)

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 185–186. o.  
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet. A regény és a dráma / A dráma fejlődése c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)