Lux Kálmán
Lux Kálmán (Bikás, 1880. február 14. – Budapest, 1961. december 21.) építész, restaurátor, Ybl-díjas.
Tartalomjegyzék |
Munkássága [szerkesztés]
1901-ben szerzett oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME). Később Möller István egyetemi tanár mellett működött adjunktusként. Részt vett a vajdahunyadi vár restaurálási munkáiban. 1901-től 1914-ig önállóan végezte a kecskeméti római katolikus nagytemplom, a kolozsvári Ferenc-rendi kolostor helyreállítási munkáját, és a selmecbányai óvár munkálatait. 1914-ben doktori címet nyert,1917-ben magántanár lett. 1919-ben a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építésze lett. 1919-től magánépítészként működött. Ebben az időben több bérház ill. középület tervezésén kívül a gellérthegyi Sziklatemplom munkálatait vezette.
Az ő tervei szerint épült a lillafüredi palotaszálló (1926 –1928). 1935-től ismét a Műemlékek Országos Bizottságának műszaki főtanácsosa. Ekkor folytatta a margitszigeti domonkos apácakolostor ásatásait, 1935-ben az esztergomi vár ásatásait irányította, 1938-ban helyreállította a margitszigeti premontrei templomot, közben folytatta a visegrádi palota feltárási munkálatait. Nevéhez fűződik a kassai Miklós-börtön, Orbán-torony, és az Erzsébet-székesegyház restaurálása, valamint a budapesti belvárosi plébániatemplom helyreállítása is. Dolgozott a Feldebrői római katolikus templom feltárásán is. 1950-ben a BME tanárává nevezték ki.
Jelentősebb művei [szerkesztés]
- A selmecbányai óvár (Bp., 1914);
- Árpádkori építészeti maradványok Óbudán (Bp., 1916);
- A kecskeméti római katholikus nagytemplom (Bp., 1916);
- A budai várpalota Mátyás király korában (Bp., 1920);
- Visegrád vára (Bp., 1932);
- A budapesti belvárosi plébániatemplom (Bp., 1934).
