Aranyosmarót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyosmarót (Zlaté Moravce)
Zlate Moravce.jpg
Aranyosmarót címere
Aranyosmarót címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Aranyosmaróti
Rang város
Polgármester Peter Lednár
Irányítószám 953 01
Körzethívószám 00421 (0) 37
Népesség
Teljes népesség 12 337 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 272 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 196 m
Terület 45,36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aranyosmarót (Szlovákia)
Aranyosmarót
Aranyosmarót
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 22′ 42″, k. h. 18° 23′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 22′ 42″, k. h. 18° 23′ 48″
Aranyosmarót weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Aranyosmarót (szlovákul Zlaté Moravce, németül Goldmorawitz) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásának székhelye. Hizér (1970) és Perlep (1960) településeket csatolták hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 27 km-re északkeletre, a Zsitva partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1113-ban Morowa néven említik először. Ez a szláv moravci = morvák népnévből ered. A szlovák történészek ebben morva fejedelmi kiséret tagjait vélik látni.[2] Nevének előtagja pedig arra utal, hogy az Árpád-korban a Zsitva-folyóból aranyat mostak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város területén már a paleolitikum korban laktak emberek. A 910. században a Nagymorva Birodalomhoz tartozott. A mai várost morva (marót) aranybányászok alapították 1050 körül. 1113-ban a zobori apátság összeírásában Morowa néven említik először. A településen már a 13. században állt egy kis templom körülötte temetővel. 1530-ban és 1634-ben a török dúlta fel. A trencséni csata után Rákóczi a városon keresztül vonult vissza seregével.

Vályi András szerint "ARANYOS MARÓT. Gülden Marot. Marovtze. Régi népes mező Város Bars Vármegyében, földes Ura Gróf Migázzy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kis Tapoltsánhoz egy kis mértföldnyire, Gyimes, és Sz. Benedek között, szép épűletekkel, ’s kastélyokkal ékesíttetett. Nevezetes vala az előtt benne, a’ volt Paluskai Uraságnak élet tárja (Granarium) a’ Város piatzán építtetve, melly tágas, és magos épűlet, az alsó részében kalmár bóltok vagynak, a’ felső részei pedig búza tartásra rendeltettek; határja termékeny, kivált a’ búza termesztésre, mások felett alkalmatos, lakosai leginkább mesteremberek, és szorgalmatosak, ’s nevezetesen a’ gyapju mivelést annyira gyakorollyák, hogy a’ külföldiekhez közel hasonlító jó posztót szőnek, hét országos vásár szokott benne esni, mellyek elég népesek, régenten a’ Gyimesi Uradalomhoz tartozott, néhai Paluskai György vette meg magának, a’ hozza tartozó egész uradalommal együtt, ki is e’ Városnak ékesítésére, ’s népesítésére különös gondgyát függesztvén, Aranyos nevet is ada e’ Városnak; kétség kivül, hogy más hasonló nevű helységektöl meg külömböztesse. Bétsi Érsek, MIGÁZZI Kardinális is, sokat kőltött e’ kedves múlattságos lakóhelyének felékesítetésére: nevezetesen a’ Templom’, Plébánia’, ’s Kastélya épűlettyeire. Bővelkedik szőlökkel is, mellyek gyümöltsös fákkal gazdagok, legelője elég, földgyei, és réttyei jók, malma helyben, Szent Benedeken is piatza, kereskedésre, ’s a’ szomszédságban vagyonnyainak eladására jó módgya; de mivel fája nintsen elég, a’ második Osztályba tétettetett. " [3]

Fényes Elek így ír róla: "Aranyos-Maróth, tót m.-v., Bars vmegyében, a Zsitva partja mellett, Nyitrától 6 mfdnyire, 1394 kath., 2 evang., 2 ref. lak., kik földmivelésből, mesterségekből, posztó csinálásból táplálják magokat. Több csinos épületei közt emlitést érdemlenek a szép kath. paroch. templom, mellyet Migazzi Cardinalis épittetett; az uraság kastélya s gyönyörü kertje; a vármegye háza, stb. Vidéke Maróthnak kies és termékeny; erdeje szép; legelője szüken. Van liszt- és fürészmalma; heti és országosvásárjai. F. u. a g. Migazzi örök., s feje egy uradalomnak. Ut. posta Verebély." [4]

A város ipari fejlődése a 19. század végén indult meg. Sörgyár, cukorgyár, téglagyár, gőzmalom létesült és megindult a textilipar, szőnyeggyártás is. 1891-ben beindult a vasúti közlekedés Kistapolcsány és Érsekújvár felé. A 18. század végétől 1918-ig Bars vármegye székhelye. 1919. június 5-én a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától, ám 8-ára a Garam mögé szorították vissza őket. A helyi polgári lakosság is felvette a harcot a cseh legionáriusok ellen, ami véres megtorlást, a magyar kisebbségi vezetők (Patay László táblabíró, Ruffy Lajos finánc, Jakubovich József táblabíró, Weisz Adolf üzlezvezető és Lőwy Maxim üzletvezető) kivégzését eredményezte.[5] Az Első bécsi döntés nem érintette.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban 2251 lakosából 1207 szlovák, 699 magyar, 239 német, 1 egyéb anyanyelvű, 3 külföldi és 102 csecsemő volt.

1890-ben 2541 lakosából 1483 szlovák, 827 magyar, 220 német, 1-1 román és horvát és 9 egyéb nemzetiségű volt.

1900-ban 2786 lakosából 1429 magyar, 1245 szlovák, 102 német és 10 egyéb nemzetiségű volt.

1910-ben 3227 lakosából 2127 magyar, 941 szlovák, 147 német, 2 román, 1 szerb és 9 más nemzetiségű volt.

1991-ben 15 820 lakosából 15 491 szlovák, 119 cseh, 81 cigány és 54 magyar volt.

2001-ben 15 618 lakosából 15 164 szlovák, 94 cseh, 45 magyar és 27 cigány volt.

2011-ben 12 337 lakosából 11 714 szlovák, 71 magyar, 61 cseh, 45 cigány, 13 lengyel, 6-6 orosz és morva, 4 német, 3 ukrán, 1 bolgár, 16 egyéb és 397 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Park
  • 17. századi eredetileg reneszánsz Migazzi-várkastély, 1789-ben barokk-klasszicista stílusban építették át. Ma a városi múzeum van benne.
  • Bars vármegye egykori vármegyeháza (1700-ban épült).
  • Szent Mihály templomát 1785-ben Migazzi Kristóf bíboros építtette barokk-klasszicista stílusban.
  • A Migazzi család neoromán stílusú mauzóleuma 1885-ben épült.
  • Múzeumának gazdag helytörténeti és néprajzi gyűjteménye van.
  • A város régi temetőjében nyugszik és sírkertben emelt obeliszkkel díszítve áll Simkovith János és felesége Kuhn Terézia sírja, aki fiatalon részt vett az 1848/49-es szabadságharcban alhadnagyi rangban.Később a város és Bars vármegye elismert és megbecsült közszolgája lett, alispáni rangig vitte és a köznép szeretetét is jelzi, hogy ilyen díszes sírkertet állítottak neki. A sírkert az 1990-es évek közepéig rettentően elhanyagolt volt, valószínű a leszármazottak hiánya miatt, ekkor zoborvidéki fiatalok híradása nyomán egy budapesti baráti társaság – a Történelmi Emlékhelyeket Ápoló Társaság – a Hadtörténeti Múzeum Hadisírgondozó Irodája támogatásával a sírkertet teljesen felújította. Téves és valótlan az az állítás tehát, mely több helyen is megjelent, hogy a sírkertet egy dunaszerdahelyi illetőségű 'Pro Pátria' egyesület állította helyre, ők csak koszorút helyeztek el a síron a 2002. március 15-i ünnepség során. Azóta a március 15-i Nyitra-vidéki megemlékezések rendszeres ünnepi helyszíne az aranyosmaróti Simkovith sírkert.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aranyosmaróton születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aranyosmaróton éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rakovský, Š. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Nitra.
  • 2013 Zlaté Moravce na starých pohľadniciach.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. P. Bednár - M. Ruttkay 1993: Vývoj stredovekého osídlenia na území horného Požitavia. Slovenská archeológia 41, 357; Ratkoš, P. 1984: Kontinuita slovanského osídlenia 9.-11. stor. In: Slovenský ľud po rozpade Veľkomoravskej ríše. Bratislava, 30.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. kronika 1918-1952

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosmarót témájú médiaállományokat.