Kelő
| Kelő (Prochot) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Garamszentkereszti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1414 |
| Polgármester | Darina Gajdošová |
| Irányítószám | 966 04 |
| Körzethívószám | 045 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 598 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 32 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 494 m |
| Terület | 18,51 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kelő
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 36′ 43″, k. h. 18° 42′ 24″ | |
| Kelő weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kelő (1890-ig Prochot, szlovákul Prochot, németül Blaufuss) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. 2011-ben 598 lakosából 590 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Garamszentkereszttől 17 km-re északnyugatra a Kelői patak völgyében hosszan elnyúlva fekszik.
Története [szerkesztés]
Területe már a bronzkorban lakott volt, ezt bizonyítja, hogy a korai bronzkorból származó jelentős leletek kerültek itt elő. 1414-ben "Prehotha" néven említi először oklevél, a település azonban ennél sokkal régebbi lehet. A falu első, Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt fatemploma már a 14. században állt a Fibik nevű dombon. A garamszentkereszti apátság birtoka, majd 1474-től a revistyei királyi váruradalom tartozéka volt. A 16. században lakói saskő urai a protestáns Dóczyak nyomására evangélikusok lettek. 1534-ben 4 portája adózott. 1599-ben 10 házzal és mintegy 120 lakossal a saskői váruradalomhoz tartozott. Lakói főként kertészkedéssel foglalkoztak, káposztát, hagymát, hüvelyeseket, répát valamint kendert termeltek. A 18. század elején német telepesek érkeztek, akik bányászható ércek után kutattak és nemsokára megkezdődött az ezüst, ólom és réz termelése. Jesztreben gazdag aranylelőhelyeket találtak. 1715-ben sörfőzde kezdte meg működését. Ekkor a falunak 27 adózója volt, közülük 9 kézműves. A falunak a 18. század második felében átlagosan 320 lakosa volt, ebből 22 bányász, 11 szénégető, 12 fuvaros. Egy malom is működött a községben. Templomát a selmeci királyi bányakamara építtette 1772-ben. 1828-ban 107 házában 718 lakos élt, akik főként favágással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "PROCHOT. Tót falu Bars Vármegyében, földes Ura a’ Selmetzi Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Kereszthez két mértföldnyire; földgye hegyes, köves, és sovány, fája van valami kevés, legelõje elég, 151a’ Bánya Városoknak szomszédságában van, harmadik osztálybéli" [2]
Fényes Elek szerint "Prochot, tót falu, Bars vmegyében, a Klak hegye alatt: 718 kath. lak. és paroch. templommal. Földje felette sovány, de fenyves erdeje derék. F. u. a kamara. Ut. p. Selmecz. " [3]
1910-ben 839, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. A szlovák nemzeti felkelés idején lakói támogatták a partizánokat. A német csapatok 1945. március 18-án megszállták és felégették a falut. 12 partizánt és 42 polgári lakost végeztek ki.
2001-ben 670 lakosából 666 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1771-72 között épült.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
