Zsitvaapáti
| Zsitvaapáti (Žitavany) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Aranyosmaróti |
| Turisztikai régió | Nyitramente |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1075 |
| Polgármester | Juraj Obert |
| Irányítószám | 951 97 |
| Körzethívószám | 037 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1874 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 103 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 204 m |
| Terület | 18,20 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Zsitvaapáti
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 18° 25′ 00″ | |
| Zsitvaapáti weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Zsitvaapáti, (1899-ig Kisapáti, és Knezics, szlovákul Žitavany, korábban Opatovce nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Zsitvaapáti és Zsitvakenéz egyesítése. 2011-ben 1874 lakosából 1801 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Aranyosmaróttól 2 km-re északkeletre a Zsitva bal partján fekszik.
Története [szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. Ezt igazolják az itt talált cserépmaradványok és használati eszközök, melyeket a szőlőhegy alatt a Vodná utcában találtak. A terület a későbbiekben is folyamatosan lakott volt. A lengyeli kultúra itt talált eszközei, kerámiái az i. e. 3000 körüli időből származnak. A kőkorszak végét két itt talált bronz szekerce fémjelzi, melyek szintén a szőlőhegy alatt kerültek elő és rokonságot mutatnak ukrajnai és romániai leletekkel. A bronzkorban a község területén két település is állt. Ebből a korból a legjelentősebb lelet a lausitzi kultúra 73 feltárt sírból álló temetője, köztük néhány gazdagabb melléklettel ellátott sírral, melyek az i. e. 1200 és 700 közötti időszakra keltezhetők. A kiétei kultúrával rokoníthatók azok a hasonló korú sírok, melyek szintén a község határában kerültek elő. Szintén a Čertov hegy alól kerültek elő a hallstatti kultúra i. e. 700 és 500 közé, és a laténi kultúra i. e. 500 és az időszámítás kezdete közé keltezhető használati eszközei is. A falu feletti Hradecká lúka határrészen kisebb kelta erődítményt valószínűsítenek a közelben talált pénzérmék nyomán. A római korban kvád és markomann törzsek lakták ezt a vidéket, de csekély nyomokat hagytak maguk után. A szlávok betelepülése a 7. századra tehető.
A mai község Zsitvaapáti és Zsitvakenéz 1960-as egyesítésével keletkezett.
Zsitvaapáti első írásos említése 1538-ban "Apathfalwa" alakban történt. 1561-ben "Apaldfalwa", 1577-ben "Kis Apáti", 1594-ben "Knezicz Apáthy" néven említik. A garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt. 1563-ban elpusztította a török. Valószínűleg a török ellen ekkor építették a templom körüli védőfalat. 1565-től az esztergomi káptalan faluja. 1601-ben 29 ház állt itt. 1618-ban a török végigpusztította a zsitvamenti településeket, köztük Apátit is. Ettől kezdve a falu a töröknek adózott. 1720-ban szőlőhegye és 27 adózója volt. 1828-ban 59 házában 413 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint " APÁTI. Kis Apáti. (male Opatovce,) Tót falu Bars Vármegyében, birtokosa az Esztergomi káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Aranyos Maróthoz 1/4. mértföldnyire. Határja középszerű, tulajdonságaira nézve hasonló Kutsits faluhoz, második Osztálybéli." [2]
Fényes Elek szerint " Apáthi (Kis), Male Opatowcze, tóth falu, Bars vgyében, Ar. Maróthoz 1/2 óra: 332 kath., lak. Kath. paroch. templom. Termékeny földje, erdeje, malma van. F. u. az esztergomi káptalan." [3]
Zsitvakenéz első írásos említése a garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítólevelében történt "Knesech" alakban. 1209-ben "Chenesis", 1314-ben "Kenesich", 1405-ben "Knesich", 1407-ben "Also Kenesich", illetve "Felso Kenesich", 1538-ban "Egyhazas Knesicz", 1559-ben "Apaldfalwakenezych" néven szerepel az összeírásokban. Apátsági birtok, majd 1388-ban már Hrussó várának tartozéka. A 16. században a nagytapolcsányi uradalom része, később a Bodó, a Jeszenszky és Kosztolányi családok birtoka. 1535-ben 5 portája adózott. 1601-ben Alsókenézen 40 ház állt, közülük 6 nemes családoké, Felsőkenézen ugyanekkor plébánia, iskola és 27 ház is állt. 1618-ban kenézt is elpusztította a török, 1634-ben már a töröknek fizetett adót. 1715-ben malma, két kézművese és 28 jobbágycsaládja volt. 1828-ban 74 házában 491 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Később lakói kisbirtokosok, mezőgazdasági munkások voltak, de sok lakója kivándorolt.
1910-ben Zsitvaapátinak 541, Zsitvakenéznek 977, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Zsitvaapáti Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1660-ban épült, a 18. században barokk stílusban építették át és a 19. században is átépítették, 1937-ben pedig bővítették.
- A Szentháromság-oszlop a 19. század első felében készült.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
