Verebély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Verebély (Vráble)
Verebély templom.JPG
Verebély címere
Verebély címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang város
Első írásos említés 1265
Polgármester Ing. Tibor Tóth
Irányítószám 952 01
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 8970 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 234 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 144 m
Terület 38,31 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Verebély  (Szlovákia)
Verebély
Verebély
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 14′ 24″, k. h. 18° 18′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 14′ 24″, k. h. 18° 18′ 23″
Verebély weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Verebély (szlovákul Vráble) város Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Aha és Nemesdicske tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 18 km-re délkeletre a Zsitva völgyében fekszik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-tól az ecetgyár kéményén volt gólyafészek, azt azonban 2010-ben eltávolították. 2011-re új alátétet helyeztek el a városháza tetején, melyben azonban nem volt költés. A gólyák minden évben a közeli újonnan épített fészkükben költenek.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. A leletek a vonaldíszes kultúra településére utalnak. A korai bronzkorban a hatvani és a hévmagyarádi kultúra erődített települései álltak itt.[3] A hallstatt és latén korokból főként temetkezések kerültek elő. A 2. és a 4. század között germán, a 9. században pedig szláv település állhatott itt.

A mai település első írásos említése 1265-ben történt "Verebel" néven. 1274-ben "Werebel" alakban említik. 1294-től Verebély már vásáros hely volt, mely a 13. században az esztergomi érsekséghez tartozott. 1346-ban említik először plébánosát. 1424-től a verebélyi és szentgyörgyi érseki szék székhelye. 1488-tól az érsekségnek vámszedőhelye működött itt. 1530-ban elpusztította a török. A 16. század közepén mezővárossá fejlődött. 1571-ben 70,5 lakott, 20 lakatlan, 9 szabados és további 60 elpusztult (?) részt írtak össze.[4] 1587-ben több lakost összeírtak.[5]

1903-1904 körül egy 89 aranyéremből (V. László és II. Rudolf) álló pénzleletet találtak a szőlősökben.[6] 1617-ben Szent Mihály napi adó becslése 11 forint, Szent András napi adóbecslés 14 forint volt.[7] Egykori palánkvára, amely egy morva erődítmény alapjaira épült 1624 és 1626 között[8] és a Zsitva folyó átkelőhelyét védte. A vár sarkain egy-egy olaszbástya állott, 1653-ban elpusztította a török. Mára nyoma sem maradt (?). 1653-ban és 1663-ban a települést újra felégette a török. Egy 1657-es feljegyzés pusztaként említi.[forrás?] 1663-ban a törökök valószínűleg kirabolták.[9] 1664-ben 190 fejadófizetője és 147 háztartása volt az újvári török defter szerint. Nagy szőlőtermesztő városként tartották számon.[10] Ugyanezen év áprilisában egy felderítő török csapatot vertek szét.[11]

1534-ben 36 portája adózott. 1601-ben a településen plébánia, iskola, 142 ház, valamint az érseki székhez tartozó 17 ház állt. A 17. század közepétől egymás után alakultak meg céhei. 1652-ben a mészárosoké, 1696-ban a csizmadiáké, 1717-ben a szűcsöké. 1715-ben malma, kocsmája, 9 kézművese és 64 adózója volt. 1725-ben 8 "régi kúriát" is említenek, melyek az egykor azokat birtokló családokra utalnak: Vas, id. Újvári, Csifari, Totth Pál és János, Csekes, Cserebo, Hajnal és Ghylani.

1828-ban 156 ház és 1094 lakos volt Verebélyen. Jelentősek voltak vásárai, postaállomása és sókereskedelme volt. 1859-ben leégett az iskola épülete is.[12]

Világháborús emlékmű

A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásának székhelye volt. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1945 márciusában a Verebélyt védő erők heves harcok után Kalász irányába vonultak vissza a szovjetek elől.[13]

Vályi András szerint "VEREBÉLY. Magyar Mezőváros Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Benedekhez 2 mértföldnyire; vagynak benne Kuriák is, mellyek között leg nevezetesebb C. Boronkay Uraságé, holott a’ F. Tsászárnak Pozsonyból Selymetzre lett útazásakor éjtszakai nyugodalma vala. Posta is van benne; földgye, és szőlőhegye termékeny, réttye, legelője elég van; borait könnyen, és jó áron helyben is eladhattyák, malma alkalmatos, vásárjai is esnek, fája kevés van." [14]

Fényes Elek szerint "Verebély, Bars m. magyar-tót m.v., Nyitra vmegye szélén, a Zsitva vize mellett, a posoni országutban: 1521 kath., 3 evang. lak. Fő helye ez a tőle neveztetett primatialis praedialista széknek, honnan a gyülések is ezelőtt itt szoktat tartatni. Van itt egy kath. paroch. templom, cs. k. sóház és postahivatal. Határa termékeny, és igen sikéres buzát terem; rétjei jók; marhatenyésztése nevezetes; bora középszerű, de fája kevés." [15]

Verebély vára 1665-ben (újkori német metszet)

Bars vármegye monográfiája szerint "Verebély, földrajzi fekvésénél fogva a Zsitvavölgynek mintegy középpontját alkotja. Vásárjoggal bíró, igen élénk forgalmú, magyar és tót kisközség, 2484 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Mikor vette fel mai nevét: kideríteni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, – mint ez, eme műnek őstörténelmi részében bizonyítva van, – hogy már a neolit- és barbár bronzkorban, tehát időtlen-idők előtt, ama földterületen, melyen a mai Verebély van, az ősember nemcsak tartózkodott, de állandóbban meg is telepedett, mint ezt a feltárt lelőhelyek, konyhahulladékok telepei, kő-, agyag- és csont-eszközkészítő s bronz-öntő műhelyek igazolják. Az 1876-ik évi nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszusra készült térképek mutatják azt is, hogy a népvándorlást közvetetlen megelőző korban itt már – védelmi czélra szolgáló – úgynevezett földvár is volt. Bátran állítható tehát, hogy a mai Verebély, Bars vármegye legrégibb őstelepei közé tartozik s a honfoglalás idején kétségen kívül már fennállott. A honfoglalás befejezése után a XIV. században Verebélytől Aranyos-Marótig és ennek környékén még kúnok laktak. E község 1353-ban egy határjárási levélben „Verebel in villam Morouth” körülírással van említve. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és érseki uradalmainak székhelye; 1488-ban már érseki vámszedőhely és az érseki nemesség székhelye. 1530-ban Mehemet a községet teljesen elpusztította. 1620-ban itt értekezett Bethlen Gábor fejedelem Lipthay Imre követtel és Litassy István nyitrai várparancsnokkal a nyitrai vár átadása ügyében. 1626-ban a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de Nadányi Miklós kapitány visszaverte. 1652-ben alakult meg a verebélyi mészáros czéh. 1653-ban a verebélyi várat a törökök folytonos becsapásai következtében megerősítik, de azért a törökök másodszor is elpusztítják úgy, hogy az 1657-iki összeírásban mint teljesen puszta hely szerepel; de csakhamar ismét megülték lakosai és újra felvirágzott. A vezekényi csata előtt itt gyülekeztek az Oszlány vidékét pusztító esztergomi törökök ellen a keresztény csapatok, melyek a lévai, semptei, érsek-újvári és verebélyi várak őrségeiből és Verebély és vidéke fölkelt nemességéből csoportosultak s a nagy prédával visszatérő törököket Nagy-Vezekénynél megsemmisítették. A csatában résztvett hat Eszterházyból elesett 4, kiknek tetemeit ide hozták s innen szállították nagy ünnepséggel a Nagy-Szombat melletti Moderdorfba. 1705 február hó végén II. Rákóczy Ferencz itt táborozott és ide hívta össze vezéreit hadi tanácsra. 1708 október havában Heister táborozott itt és innen indította seregeit Léva ellen. A verebélyi érseki uradalomnak a mult század elején 4223 lakosa volt. Ebben azonban Aha, Nagy-Czétény, Tild és Lédecz lakossága is benfoglaltatik. Ez volt a vármegye legrégibb postahelye, melynek kézbesítő kerülete Körmöczbányától, Aranyos-Maróton, Surányon és az érsek-újvári vonalon át egész Bajcs pusztáig terjedt." [16]

Jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verebély mint az esztergomi érsekség birtoka, az érsekség patrónusát Szent Adalbertet jelenítette meg pecsétjében. A legkorábbi ismert pecsétlenyomat a 16. századból származik (1569). Körirata: SIGIL OPPID VEREBILIEN. Ezen alak szerepel még a város 1939-es pecsétjében is. Közben a 19. század végén használatban volt két szöveges táblapecsét. A 20. század második felében új pecsétet kezdtek el használni fogaskerékkel, búzakalászokkal és csillagokkal. Ezt 1984-ben egy hibás értelmezésnek köszönhetően három kalászra cserélték. 1989-től a heraldikailag helyes három kopjahegy (Szent Adalbert attribútuma) szerepel a pecsétben is.[17]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 2845 lakosából 1522 magyar és 1236 szlovák volt.

2001-ben 9493 lakosából 8857 szlovák és 445 magyar volt.

2011-ben 8970 lakosából 8318 szlovák és 339 magyar volt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A barokk templom nagymértékben sérült az 1845-ös tűzvészkor.[18]
  • A 17. századi palánkvárának maradványai.
  • Későbarokk kápolnája a 18. század második felében épült.
  • A Kálvária szobrai 1768-ban készültek.
  • Az 1870-es években épített egykori Boronkai-kúria ma plébánia.
  • Az egykori járási hivatal épülete 1926-ban épült.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jozef Bátora 1976: Včasnoslovanské sídlisko vo Vrábľoch. AVANS 1975, 41.
  • Rudolf Kujovský 1977: Sídlisko maďarovskej kultúry vo Vrábľoch. AVANS 1976, 180-181.
  • Rudolf Kujovský 1978: Nálezy maďarovskej kultúry vo Vrábľoch. AVANS 1977, 153.
  • Anton Točík 1978: Prieskum archeologických lokalít na južnom Slovensku. AVANS 1977, 236.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 298.
  • Anton Točík 1986: Opevnené sídlisko zo staršej doby bronzovej vo Vrábľoch. Slovenská archeológia XXXIV-2, 463-476.
  • Trubíni, J. 1994: Vráble. Trnava.
  • Jozef Bátora 2002: Nové nálezy z areálu opevnenej osady zo staršej doby bronzovej vo Vrábľoch. AVANS 2001, 28-29.
  • Vallová, Darina 2009: Vráble v spomienkach a ľudových tradíciách. ISBN 978-80-970134-6-2
  • Karšai, Ľubomír 2011: Vráble vo fotografii.
  • Trubíni, J./ Dukes, J. 2011: Vráble na starých pohľadniciach.
  • Nevizánsky Gábor 2013: K otázke pôvodu a datovaniu včasnostredovekých jednodielnych zubadiel. Zbor. SNM - Archeológia 23, 111-116.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. bociany.sk
  3. Fidvari ásatások eredményei
  4. Urbaria et Conscriptiones 100:52(a), 21; Richard Marsina - Michal Kušík 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I. Bratislava, 307.
  5. UC 45:29, pag. 89-94.
  6. Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku. Bratislava, 100-101 No. 234; Gohl 1914. Numizmatikai Közlöny XIII, 21.
  7. UC 77:1, 671
  8. Kastély építését említi Esterházy Miklós érsekújvár parancsnoka levelében (Fojtík, J. 1972: Illésházy Trenčín - korešpondencia 1570-1689. I katalóg. Nitra, 805)
  9. Fojtík i. m. 3466.
  10. Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 153-154.
  11. Farkas Pál trencséni várparancsnok levele (Fojtík i. m. 2171)
  12. Jozef Trubíni 1994: Vráble. Vráble, 79.
  13. Számvéber Norbert 2008: Páncélosok a Felvidéken - Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Debrecen, 142.
  14. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  15. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  16. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Bars vármegye.
  17. Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z. Krupina, 476.
  18. Trubíni-Trubíni 2004, 18.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Verebély témájú médiaállományokat.