Hallstatt
| Hallstatt | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Felső-Ausztria | ||
| Járás | Gmundeni járás | ||
| Irányítószám | 4830 | ||
| Körzethívószám | 06134 | ||
| Forgalmi rendszám | GM | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 778 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 511 m | ||
| Terület | 59,72 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 33′ 21″, k. h. 13° 38′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 21″, k. h. 13° 38′ 48″ | |||
| Hallstatt weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hallstatt témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Hallstatt település Felső-Ausztria Gmundeni járásában. 2018 januárjában 778 lakosa volt.
A település a Hallstatti-tó partján fekszik. Róla nevezték el a vaskori prekelta hallstatti kultúrát, amely már kiaknázta a közeli hegyen található sóbányát. A festői fekvésű kisváros ma szinte teljesen a turizmusból él és része a világörökséghez tartozó Hallstatt–dachsteini kultúrtájnak.
Fekvése[szerkesztés]
Hallstatt Felső-Ausztria Traunviertel régiójában fekszik, a Salzkammergut területén, a Hallstatti-tó délnyugati partján, a Dachstein-hegységtől északra. A tópart és a közeli hegyek között csak egy keskeny sáv építhető be, a házak egy része meredek lejtőre, mások a tófenékbe vert cölöpökre épültek. Jelentősebb folyóvizei a Waldbach, a Gosaubach és a Mühlbach. Területének 34,8%-a erdő. A mezővárosi önkormányzathoz 4 település, illetve településrész tartozik: Gosauzwang (vagy Gosaumühle) (10 lakos 2018-ban), Hallstatt (310 lakos), Lahn (458 lakos), Salzberg (0 lakos).
Környező települések[szerkesztés]
A környező önkormányzatok: nyugatra Gosau, északra Bad Goisern am Hallstättersee, keletre Obertraun, délre Ramsau am Dachstein (Stájerország).
Közlekedés[szerkesztés]
A városka közlekedését a tóparti szűk földrajzi elhelyezkedése határozta meg évszázadokig. A település sokáig csak öszvérrel és víziúton volt elérhető. Az első útkapcsolat csak 1875-ben épült ki, miután a korábban az út kiépítési próbálkozásokat népszavazáson elutasították.
Ma is hajójáratok közlekednek a tó partján, érintve Hallstatt több pontját is.
1966-ban megnyílt a település melletti, azt tehermentesítő alagút, melynek galériáiban parkolókat is kialakítottak. A galériát gyalogúttal kapcsolták a faluhoz.
A vasútállomását 1877. október 23-án adták át a településsel szemközt a Salzkammergut vasútvonal mentén. A vasútállomás és Hallstatt között hajójárat közlekedik, amely egyben az 1990-es évekig az egyetlen hajón üzemelő postajárat volt Ausztriában. Ma már autóval történik a postai szolgáltatás. Vasútvonala egyvágányú, villamosított.
Parkolásra a településen 4 fizető parkoló van kijelölve (2017-ben 3,5 euró/óra).[2] A férőhelyek kihasználtságát a digitális kijelzőkkel ellátott táblák mutatják. A város területét sorompóval védik, ahová csak időszakosan az ott lakók és árufeltöltés céljára lehet behajtani. A távolabbi parkolóból kisbusz szállítja be az autósokat a településre. Az autóbuszok számára a településközpont déli végén buszparkolót alakítottak (2017-ben 30 euró/nap, de a városban éjszakázók számára ingyenes).[3] Fizető parkoló van kialakítva a már említett alagút galériáiban is.
A Salzbergwerk és a P2 jelű parkoló között kábelvasút közlekedik.[4]
Története[szerkesztés]
sahabatqq Archiválva 2023. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
qiuqiu99 Archiválva 2021. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
Az ember legrégebbi nyoma Hallstatt területéről egy kb. i.e. 5000-ből származó újkőkori kőbalta. 1846-ban Johann Georg Ramsauer bányatisztviselő vaskori temetőre bukkant a hallstatti sóbánya mellett. Ásatásai során 1045 sírt tárt fel, bár a temetőhöz tartozó település helye ma sem ismert; lehetséges, hogy a mai város alatt volt. A későbbi feltárások 1300-ra növelték a sírok számát, bennük mintegy 2 ezer személlyel.[5] A sírmellékletek száma és értéke erősen változó, de kiugróan gazdag "fejedelmi sírt" nem találtak.
| dátum i.e. | |
|---|---|
| HaA | 1200-1000 |
| HaB | 1000-800 |
| HaC | 800-650 |
| HaD | 650-475 |
A helybeliek az újkőkori idők óta ismert sóbányát termelték ki. A bányában számos használati eszközük jó állapotban maradt meg: textíliák, cipők, szerszámok.[6]
A sírok az i.e. 1200 – i.e. 500 közötti időszakból származnak, amelyet a régészek négy fázisra osztanak fel.
A Hallstatt A és B a bronzkori urnamezős kultúrához tartozik. Az A fázist érezhetően befolyásolta az itáliai villanova-kultúra. A sírok egyszerűek, míg a B fázisban már elterjedtek a halomsírok és gyakori a halottégetés. A jellegzetes "hallstatti időszak" a kora vaskori C és D fázisra korlátozódik. A C fázisban megjelentek a vaskardok és a temetkezés módja elföldelésre változott. A településről elnevezett hallstatti kultúra keleti és nyugati zónája ebben a régióban találkozott. A Hallstatt D a kelta La Tène-kultúrává fejlődött tovább.
Az utolsó sírok i.e. 500 körülről származnak, majd ismeretlen okból felhagytak a temető használatával. Néhány sírt kiraboltak, feltehetően ebben az időszakban. A bánya aknái ekkor már igen mélyre nyúltak és a sót ekkoriban már inkább a közeli halleini bányában termelték ki.[7]
A római kori és kora középkori időszakról nincsenek információink. 1311-ben Hallstattot Erzsébet, I. Albert király felesége mezővárosi jogokkal ruházta fel, ami mutatja gazdasági jelentőségét. 1595-ben 13 ezer db kivájt fatörzsből 40 km-es csővezetéket építettek ki (a világ legrégebbi, ma is működő csővezetékét), amelyben a vízzal kevert sót továbbították Ebenseebe.[8][9]
1890-ben a tó nyugati partja mentén, helyenként sziklarobbantással megépült a Hallstattba vezető út. A település addig csak hajóval vagy keskeny hegyi ösvényeken volt elérhető. A 20. századtól kezdve az idegenforgalom vált a helyi gazdaság fő húzóágazatává. Ma évente kb. 70 ezer turista tölti az éjszakát Hallstattban, de a teljes forgalom ennél jóval nagyobb, 600-900 ezer közötti. Elsősorban a kínaiak között népszerű a kisváros. 2012-ben egy kínai bányavállalat elkezdte megépíteni Hallstatt óvárosának mását.[10]
Lakosság[szerkesztés]
A hallstatti önkormányzat területén 2018 januárjában 778 fő élt. A lakosságszám 1951-ben érte el csúcspontját 1422 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2016-ban a helybeliek 86,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,9% a régi (2004 előtti), 7,6% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,7% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,6% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 62,9%-a római katolikusnak, 25,5% evangélikusnak, 10% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 6 magyar élt a mezővárosban.
| 2016 | 758
|
| 2018 | 778
|
Látnivalók[szerkesztés]
A kisváros 1997 óta az UNESCO Világörökségének része.
- a Szűz Mária mennybevétele plébániatemplom 1505-ban készült el, tornya az előző, 1320-ban épült templomból maradt meg. A kéthajós épület jobb hajójában található késő gótikus szárnyas oltár 1515-ben készült. A bal hajó oltára valamivel régebbi, 15. századi. Ennek négy szárnypaneljét 1987-ben ellopták. A műtárgyakat 30 évvel később találták meg Olaszországban és 2017-ben visszaszolgáltatták Ausztriának.[11]
- a templom északi oldalán található a temető és egy kis, 16. századi csontház. A szűkös temető miatt a holtakat 20-30 év után exhumálták, csontjaikat kifehérítették és dekorálták. A koponyákra ráfestették az elhunyt nevét, születésének és halálának évét, valamint kereszteket, tölgylombot, virágokat. Összesen 610 koponya található a csontkamrában.
- a tóparti evangélikus templom 1863-ban készült el.
- a Hallstatti múzeumban található Ausztriában a Bécsi Természetrajzi Múzeum után a hallstatti kultúra leggazdagabb kiállítása.
- a vaskori temető és a világ legrégebbi ismert sóbányája a város fölötti hegyen található, ahova gyalogösvény és a Salzbergbahn vezet fel. A bánya vezetett csoportokban látogatható.
- az úrnapi körmenetet 1623 óta minden évben megtartják a tó partján.
- 1987 óta május első hétvégéjén rendezik meg a halstatti félmaraton futóversenyt.
- a Hallstatt Kulturell nyári zenei fesztivál keddenkénti koncertje ingyen látogatható.
- a Salzkammerguti Mozartfesztivált július-augusztusban tartják
- 2011 óta rendezik a hallstatti úszómaratont
- a helyszűke miatt a házak falához sok helyütt gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon
-
Hallstatt látképe -
Az evangélikus templom -
A csontház dekorált koponyái -
A katolikus templom Mária-oltára -
A főtér -
A sóbánya csúszdája -
A Halstatti múzeum
Testvértelepülései[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ Parken mit dem Auto für Tagesgäste » Urlaub in Hallstatt im Salzkammergut (de-DE nyelven). www.hallstatt.net. (Hozzáférés: 2017. május 9.)
- ↑ Busparkplätze in Hallstatt » Urlaub in Hallstatt im Salzkammergut (de-DE nyelven). www.hallstatt.net. (Hozzáférés: 2017. május 9.)
- ↑ Hallstatt és Gosau (beszámoló 2008-ból)
- ↑ Megaw, 26
- ↑ McIntosh, 88
- ↑ Megaw, 48-49
- ↑ Neal Bedford, Gemma Pitcher. Austria. Lonely Planet, 2005. Page 56.
- ↑ Billie Ann Lopez: Hallstatt's White Gold - Salt. Virtual Vienna Net. Silvia McDonald & Fritz Froemel. [2007. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 15.)
- ↑ Hallstatt, China Atlas Obscura
- ↑ Gestohlene Altarbilder sind zurück ORF.at
Források[szerkesztés]
- A település honlapja
- 40709 – Hallstatt. Statistik Austria
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hallstatt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
