Üzbég (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Üzbég (egyértelműsítő lap).
Üzbég (Zbehy)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1156
PolgármesterIng. Ivan Habiňák
Irányítószám951 42
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség2222 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség114 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154 m
Terület19,55 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 21′ 47″, k. h. 18° 01′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 21′ 47″, k. h. 18° 01′ 09″
Üzbég weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Üzbég témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Üzbég (más néven Izbék, szlovákul Zbehy) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Kisandacs (szlovákul: Andač) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 8 km-re északnyugatra, a Nyitra jobb partján fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

Üzbégen egy gólyafészket tartanak nyilván. 2011-2013 között mindig 3 fiókát számoltak össze. 2014-ben 4, 2015-ben 3 fióka volt.[2]

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai bronzkorban település állt, melynek csontvázas temetőjét feltárták. Területén találtak egy megsemmisült középkori települést is a 12. századból, román stílusú templomának alapjaival.

A mai települést 1156-ban "Jegu" alakban említik először, amikor Márton esztergomi érsek az esztergomi templomban Szűz Mária tiszteletére oltárt építtet és elrendeli, hogy 17 falu – köztük 10 Nyitra környéki falu – tizedét erre a célra fordítsák. 1279-ben említik az elpusztult Kend települést (Kendy).[3]

Üzbéget 1269-ben "Izbeg", 1342-ben "Ezbeg" néven említik. 1292-ben Csolka fiai az érsekség birtokain tett károkért cserébe lemondtak üzbégi birtokukról Monoszló Lodomér esztergomi érsek javára.[4] 1382-ben és 1397-ben említik hetivásárját.[5] 1403-ban Zsigmond több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[6] 1429-ben vámját is említik. Az esztergomi érsekség tulajdonában állt, de a 16. századtól több nemesi családnak is volt itt birtoka.

1582-ben Verebély, Cétény, Üzbég és Nyitraegerszeg lakói panaszkodtak Zeleméry László ellen.[7] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[8] 1598-ban felégette a török.

1452-ben 18, 1571-ben 17 jobbágytelke volt. 1715-ben szőlőskerttel, sörfőzdével és 36 háztartással rendelkezik. 1787-ben 110 házát 619-en lakták. 1828-ban 90 háza volt 628 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. A 19. század végétől sokan dolgoztak a vasútnál is. 1887-ben a csendőrök 6 embert lőttek agyon a faluban.

Fényes Elek szerint "Üzbégh, Nyitra m. tót falu, a Nyitra-völgyben, ut. p. Nyitrától északra 1 1/2 mfdnyire. Számlál 790 kath., 13 zsidó lak. Van katholikus paroch. temploma. – Határa több helyt mocsáros; réte sok és jó; erdeje is van. F. u. az esztergomi érsek."[9]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Üzbég, Nyitrától éjszakra, a Nyitra jobb partján, 1032 r. kath. lakossal, a kik néhány magyar és német kivételével tótok. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. Kath. temploma 1706-ban épült és fallal van körülvéve. Kegyura a herczegprimás. Földesura az esztergomi érsekség volt, melynek itt ma is nagyobb kiterjedésü birtoka van. E községről már 1156-ban emlékezik meg egy összeírás, csakhogy „Jegu” néven. Már a XIII. században mostani nevével találkozunk."[10]

Népviseletét Jankó János is külön megemlíti "A millenniumi falu terve" című kéziratában, melyet Nyitra vármegye közgyűlési termét díszítő képgyűjtemény részeként látott Kovács Gyulával együtt, s azt javasolták a milleneumi kiállításon is bemutatni. A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1936. május 30-án nagy jégeső károsította meg Nyitrát, valamint Alsó- és Felsőköröskény, Berencs, Cabajcsápor, Csekej, Nagyemőke, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Salgó, Tormos, Ürmény, Üzbég, Vicsáp és Apáti, illetve Zobordarázs falvakat.[11]

Népessége[szerkesztés]

Népviseletét Löger Gusztáv (1899) is megörökítette.[12]

1880-ban 982 lakosából 830 szlovák, 62 magyar, 46 német anyanyelvű és 44 csecsemő; Kisandacs 120 lakosából 102 szlovák, 11 német, 3 magyar anyanyelvű és 4 csecsemő.

1890-ben 1032 lakosából 932 szlovák és 37 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1235 lakosából 1085 szlovák és 73 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1452 lakosából 1295 szlovák, 111 magyar, 42 német és 4 más nemzetiségű; Kisandacs 110 lakosából 94 szlovák, 8-8 pedig német és magyar.

1919-ben 1465 lakosából 1399 csehszlovák, 41 magyar és 25 német nemzetiségű; ebből 1411 római katolikus, 48 zsidó, 4 evangélikus, 1-1 pedig görögkatolikus és református vallású. Kisandacs 133 lakosából 124 csehszlovák, 4 német és 8 egyéb nemzetiségű; ebből 129 római katolikus, 5 zsidó és 2 evangélikus vallású.[13]

1921-ben 1478-an lakták: 1446 csehszlovák és 14 magyar.

1930-ban 1714 lakosából 1694 csehszlovák és 7 magyar volt.

1991-ben 2085-en lakták: 2076 szlovák és 4 magyar.

2001-ben 2101 lakosából 2068 szlovák és 6 magyar volt.

2011-ben 2234 lakosából 2106 szlovák és 5 magyar.

2021-ben 2222 lakosából 2030 (+5) szlovák, 8 (+5) magyar, 3 (+6) cigány, 1 ruszin, 24 (+5) egyéb és 156 ismeretlen nemzetiségű volt.[14]

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1397-ben épült gótikus stílusban, 1706-ban átépítették. Reneszánsz oltára 1615-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 1582. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)
  3. ↑ DLDF 1038; Maslíková 2010, 17; Lukačka 2015, 76-77.
  4. ↑ Roháč, Peter: Rod Kysekovcov v boji proti uhorskému kráľovi Ladislavovi IV. a rakúskemu vojvodovi Albrechtovi I. v rokoch 1284–1290. Vojenská história 2018, 62; Fejér VI/1, 202-204; Zsoldos Attila 2011: Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Budapest, 186.
  5. ↑ DL 75553; PRT II, 603; Weisz, B. 2012: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Budapest, 154.
  6. ↑ PLE, Világi Levéltár, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
  7. ↑ ÖStA Hoffinanz -Ungarn. r.Nr. 44 Konv. 1582. március fol. 147-169.
  8. ↑ UC 45:28, pag. 75b. [2016. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 29.)
  9. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  10. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  11. ↑ Slovenská Domovina 18/27, 1
  12. ↑ Nyitra vármegye monográfiája
  13. ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49, 51.
  14. ↑ ma7.sk

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Zbehy
A Wikimédia Commons tartalmaz Üzbég (település) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Üzbég_(település)&oldid=27039030”