Vajkmártonfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajkmártonfalva (Lúčnica nad Žitavou)
Vajkmártonfalva templom 2.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1113
Polgármester Ivan Michna
Irányítószám 951 88
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 894 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 139 m
Terület 12,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vajkmártonfalva (Szlovákia)
Vajkmártonfalva
Vajkmártonfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 12′ 53″, k. h. 18° 17′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 53″, k. h. 18° 17′ 06″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vajkmártonfalva (szlovákul Lúčnica nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Vajk és Zsitvamártonfalva települések egyesítése.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 23 km-re délkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban két gólyafészket tartanak nyilván.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mártonfalva első írásos említése 1437-ből származik "Martonfalva" néven. Ekkor királyi birtok volt, a Ludányi család zálogbirtoka. A 16. században a Solymosi, Ghyczy és más nemes családoké volt. A 18. – 19. században a Botka, a Kéres, a Nagy és más családoké. 1554-ben felégette a török. 1750-ben 32 család élt a településen. 1787-ben 47 házában 265 lakos élt. 1828-ban 57 háza és 399 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott.

Vályi András szerint " MÁRTONFALVA. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Vajknak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű." [3]

Fényes Elek szerint " Martonfalva, vegyes tót-magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva mellett, 343 kath., 12 ref., 18 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Verebély." [4] Nyitra vármegye monográfiája szerint „Mártonfalu, zsitvavölgyi község, melynek magyar lakosai részben eltótosodtak. Számuk 275, vallásuk r. kath. Posta és vasuti állomás Szent-Mihályúr, táviró Mánya. 1437-ben királyi birtok volt. Később a Veöröss, Szeghő és Nagy-családok voltak a földesurai.”[5]

Vajk első írásos említése 1113-ból a zoborhegyi apátság birtokainak leírásából származik "Wochoi" alakban. 1247-ben "Wajka", 1287-ben "Voyk" néven szerepel a korabeli forrásokban. A zoborhegyi apátság és Szolgagyőr várának birtoka volt. 1286-ban visszaszállt a királyra, majd a 17. századig a gímesi uradalom része volt. A 18. században a Boronkay, Boros és Vass családok birtoka. 1386-ban és 1424 vámját is említik. A 16. században a törökök a falu egy részét elpusztították. 1715-ben 11 háztartása adózott. 1787-ben 43 házában 375 lakos élt. 1812-ben 317 lakosa volt. 1828-ban 57 házában 396 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később a közeli nagybirtokokon dolgoztak. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott.

Vályi András szerint " VAJK. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Boros Uraság; határjának földgye, réttye jó, fája van, szőleje termékeny, legelője elég." [3]

Fényes Elek szerint " Vajk, Nyitra m. vegyes magyar-tót falu, a Zsitva mellett, ut. p. Verebélyhez 1 órányira: 405 kath., 6 zsidó lak. F. u. többen." [4]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Vajk, zsitvamenti tót község, 563 r. kath. lakossal. Postája és táviró állomása Verebély. A n.-surány-kistapolcsányi vasútnak egyik állomása. Csinos kath. temploma 1763-ban épült és fallal van körülvéve. Kegyura a vallásalap. A községben van Boronkay Lászlónak barokk-modorban épült régi, szép nemesi kuriája, mely mellett szép, nagy park terül el; ugyanitt van uradalma, csinos, mintaszerü gazdasági épületeivel és a Zsitván egy legújabb rendszerü, kitünően felszerelt malma. Az urilak tágas, boltozott helyiségei előkelő ízléssel vannak berendezve. A község földesura a Boronkayak előtt a Vass-család volt, a XIII. században azonban a szolgagyőri vár birtokai közé tartozott."[5]

A trianoni békeszerződésig mindkét település Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben Vajknak 684 lakosából 585 szlovák, 93 magyar és 6 német volt, míg Zsitvamártonfalvának 293 lakosából 132 szlovák, 128 magyar és 33 egyéb nemzetiségű (cigány) volt.

2001-ben 926 lakosából 910 szlovák volt.

2011-ben 894 lakosából 873 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajk római katolikus temploma 1763-ban épült késő barokk stílusban. 1911-ben bővítették.
  • A vajki Boronkay-kastély a 18. század közepén épült késő barokk stílusban.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Trubíni, J. - Zrubec, S. - Chrenko, J. 1993: Lúčnica nad Žitavou.
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 302.
  • Ladislav Veliačik 1975: Bronzová kopija z mladšej doby bronzovej z Lúčnice nad Žitavou-Vajky nad Žitavou. AVANS 1974, 112.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajkmártonfalva témájú médiaállományokat.