Gímes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gímes (Jelenec)
Gimes0001.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1113
Polgármester Ladislav Púchovský
Irányítószám 951 73
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 2033 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 197 m
Terület 27,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gímes  (Szlovákia)
Gímes
Gímes
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 22′ 43″, k. h. 18° 13′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 22′ 43″, k. h. 18° 13′ 25″
Gímes weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gímes (más írásmóddal Ghymes, szlovákul Jelenec) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Földrajza és élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 14 km-re északkeletre fekszik. A Tribecs délkeleti lejtői, valamint a Zsitva-menti dombság határolják. A község a Gímes-patak völgyében fekszik.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község meleg klímaterületen fekszik. A dombsági rész téli (-1,5-4°C) és nyári középhőmérséklete (18,5-19,5°C) valamivel magasabb mint a kishegységié (téli: -3,5-6°C, nyári: 17-17,5°C). A csapadékmennyiség a dombsági részen alacsonyabb (évi 650–700 mm) mint a kishegységin (650–850 mm). A uralkodó szélirány nyáron észak nyugati, télen keleti.

Geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területének egy részén barna és illimerizált talajok (a löszös dombsági területen), a másik részén pedig már hegységi talajok vannak, melyeket főképp tölgyerdő borítja. A községi kataszteri területe 2718 ha. A községet délkeletről főleg szántók uralják, a Tribecs felé pedig szőlőst és gyümölcsöst is találunk. Kőzettani szempontból a dombsági részt újharmadkori brakikus és édesvízi medencében lerakódott üledékek alkotják, vályog, homok, homokkőpad, valamint aprókavics. A felszínt negyedkori üledékek borítják: lösz, löszös agyag (főleg a talaj felső része) és vályog (főleg a talaj mélyebb részei) homokos övezetekkel. A Béládi-medencében neogén lignitrétegek szabálytalanul helyezkednek el. A községtől nyugatra 8 szénréteget találtak, melyek 83 méter kiterjedésű produktív rétegben. Az egyes rétegek vastagsága általában 2-3 méter. A szén változó minőségű. 1860-1870 között szénbányászat is folyt itt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község terülétén már az újkőkorban is éltek emberek, a bádeni kultúra tárgyi emlékeit tárták itt fel. 174-ben ezen a vidéken vezette Marcus Aurelius császár a kvádok elleni hadjáratát. A mai település első említése 1113-ban a zobori bencés apátság oklevelében történik Gimes néven. Későbbi említései: "Gumes" (1226), "Guymes" (1232), "Gymus" (1253), "Inferior, Superior Ghymes" (1295), "Noggymus" (1350), "Gyemes" (1356), "Gymes a Maior et Minor, Kysgymes, Felgymes" (1386).

1226-ban II. András király a birtokot a Hont-Pázmány nemzetség Nyitramegyei ágához tartozó Ivánkának adja.(F.III-2.93.) Várát Ivánka fia, a Hontpázmány nembeli András korona-őr (1247), főtárnok-mester (1249), a Forgách család őse (ki az 1241-es sajómezei Muhi csatában a menekülő királynak saját lovát átengedte) építtette 1265 táján, a Nyitra és Bars közötti út ellenőrzésére. 1273-ban András és fiai hősiesen megvédték a várat II. Ottokár cseh király ostromától, így a vár a Hont-Pázmány (Hunt-Paznan) nemzetség birtokában maradt. 1295-ben a települést két faluként (Alsó- és Felső-Gímes) említik, melyeket egy erdő választott el egymástól. A szőlőtermesztésnek ekkor már több évszázados hagyományai voltak a vidéken.[forrás?] 1303 után ezt a terület is Csák Máté szerezte meg, akinek Detre nevű megbízottja igazgatta az uradalmat és csak halála után 1321-ben került királyi kézre a vár.[forrás?] 1356-tól királynéi birtok. 1386-ban Mária királynő örök adományul Forgách Balázsnak és rokonainak adta.[2] 1430-ban a Forgáchok lecsapoltatták a falu alatti mocsarat és a várat kibővítették. Az első török támadás 1530-ban érte a települést, amely egy 1570-es feljegyzés szerint már a töröknek fizetett adót. 1576-ban a török mégis megtámadta a falut és a várat is felgyújtotta. A Forgáchok 1613-ban kijavíttatták a sérült várat, melynek Nyitra eleste után lett komolyabb szerepe, a 17. század elején épültek külső védművei. 1663-ban Nyitra várának eleste után a török ismét felégette a falut, melynek lakói ezután újra a töröknek adóztak. 1715-ben 16 háztartás volt a községben. 1722-ben felépült a község temploma. 1726-ban vásártartási jogot kapott a község.

A várat 1712-ben és 1755-ben is újjáépítették a Forgáchok és a várban barokk kápolnát alakítottak ki. 1885-ig használták ill. lakták a várat, de mivel nem felelt meg a kor követelményeinek és az átalakítás hatalmas összeget emésztett volna fel, így végleg a faluban álló 18. századi barokk kastélyba költöztek. A vár elhanyagolt állapotba került és pusztulásnak indult.

A település 1350-ben piactartási, 1726-ban vásártartási jogot kapott. 1576-ban és 1663-ban elpusztította a török. 1610-ben lakói fellázadtak az adózási terhek ellen. 1715-ben szőlőkertje és 18 adózó háztartása volt. 1752-ben 80 család lakta. 1787-ben 138 házában 1023 lakos élt. 1828-ban 134 háza volt 939 lakossal. 1833-ban Forgách Károly cukorgyárat alapított itt.

Vályi András szerint "GIMES. vagy Gymes. Mező Város Nyitra Vármegyében, földes Ura G. Forgách Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához más fél mértföldnyire, és az Uraságnak, (mellyet IVdik Béla Királynak idejétől fogva bírnak) jeles kastéllyával ’s kertyével díszesíttetik. Határja jó termékenységű, fája, legelője makkja van, szőlöhegye néhol soványas, vagyonnyai külömbfélek, és meglehetősek, piatza Nyitrán, más fél órányira, második Osztálybéli." [3]

Fényes Elek szerint "Ghimes, (Ghymes), magyar mv., Nyitra vgyében, Bars vmegye szélén, Nyitrától 2 órányira egy kies vidéken. Lakja 1034 kath., 8 zsidó. Urasági csinos kastély és kert; termékeny határ, sok erdő, bortermesztés, gesztenye s más gyümölcs bőven. – Egy órányi távolságra nyugot felé láthatni a régi Ghymes várát, a gr. Forgácsok törzsök lakhelyét fejérleni, melly az egész megyében egyedül maradt meg a hajdani várak közül lakható állapotban. Fekszik ez egy magos hegynek tetején, gesztenye erdőktől körülvétetve, melly hegy nyugot felől egyenes kősziklákból, mint valami roppant fal emelkedik fel, de a napkeleti oldalról könnyü felmenetelt enged még a szekérnek is. Régenten vontató hiddal, s mély árokkal védelmeztetett az ellenség ellen; a mint hogy ennek nyomait még most is láthatni. Nézésre méltó dolgok ezen várban: a nagy palota, hol 200–300 ember könnyen elférhet, s hol egy nagy vendégséghez mindenféle készületek találtatnak, a mellette lévő szobákban a Forgácsokat pánczélos öltözetben ábrázoló képek, némelly régi formáju székekkel, asztalokkal, s más házi butorokkal együtt; – az igen gazdag ékességü kápolna, a Lajola Sz. Ignácz tiszteletére, ki egyszersmind a vár patronusa. Itt különösen nevezetes egy mise-ruha, melly arany-fonal helyett asszonyi hajjal van kivarva igen csinosan és mesterségesen. Ez öregbik Forgács Pál gr. hitvesének, született Révay bárónénak ajtatos ajándéka; ki midőn férje papnak felszenteltetett, a klastromba apáczának menvén hosszu és igen szép haját lemetélte, s azokkal ezt a ruhát saját kezével kivarta.

A kápolna alatt van gr. Forgácsok sirboltja; az emlitett Lojola Sz. Ignácz tiszteletére gr. Forgács hagyományából minden esztendőben nagy bucsúünnep tartatik itt, a midőn a számosan öszvesereglett vendégek gazdagon megvendégeltetnek.

A mi már eredetét s viszontagságát illeti ezen várnak: első törzsöke a ghymesi gr. Forgács családnak s első épitője Ghymes várának Bányai Andrási Ivánka fija volt, kinek IV-ik Béla a sajó melletti ütközetben kimutatott vitézségéért 1256-ban Ghym földeket, meg a vele határos Ghymes nevü földet is oda ajándékozta. A Forgácsoktól Trencséni Máté erőszakosan elvette, de a rozgonyi csata után legyőzettetvén, ettől elesett, s a király kezére jutott, s ott is maradt (nem tudni mi okból) mind addig, mig 1-ső Maria ismét Forgács Balázsnak ajándékozá. – A török háborukban sokszor látott ellenséget, azonban soha be nem vétetett, sőt tetemes kárt sem szenvedett. 1613-ban gróf Forgács Zsigmond Nádorispán nagy költséggel megujitotta; de 1618-ban a Bethlen seregek elpusztitották s felprédálták; mindazáltal ezen eset után ismét ujabb izlés szerint felépült, s békeségben is maradott egész a század végéig, a midőn a törökök ezt a várat is felgyujtották, de be nem vehették. Gr. Forgács Zsigmond mint Rákóczy Ferencz vezére hűségtelensége miatt elvesztvén: 1-ső József császár gr. Wratislav csehországi cancelláriusnak adta 130,000 forintba; hanem ez 1712-ben III-ik Károly segedelmével ugyan annyi sommába gr. Forgács Pál rosnyói püspöknek általengedte. Ki is reá uj adománylevelet nyervén, familiájának új törzsöke lett, s a várat fijával együtt sok költséggel kiigazittatta, s a már felebb érintett kápolnát épittette. " [4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-tól "Gymeš" a neve, mai hivatalos nevét csak 1948-ban kapta.

A Magyar Királyi Szent László Lovagrend dicsérő oklevéllel tisztelte meg a községet 2009. július 31-én Nyitrán, a piaristák Szent László templomában megtartott ünnepi szentmisén, elismeréseként e településnek a magyar kultúra és hagyomány ápolásában, az ifjú nemzedéknek magyar önazonosságra, európai méltóságra és keresztény értékrendre valamint a más nemzetek iránti tiszteletre való nevelésében elért kimagasló eredményeiért.[5]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban 947 lakosából 782 magyar, 100 szlovák, 22 német anyanyelvű és 43 csecsemő volt.

1910-ben 1134 lakosából 992 magyar, 123 szlovák, 13 német, 1 horvát és 5 más nemzetiségű volt.

2001-ben 1942 lakosából 1217 szlovák és 711 magyar volt.

2011-ben 2033 lakosából 1376 szlovák és 542 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A község felett erdő borította hegy tetején áll Ghymes vára. Falai több emeletnyi magasságban állnak. A várkápolna egykor nevezetes búcsújáróhely volt, elhagyása után a Boldogasszony kegyszobrát a kastély kápolnájába vitték.
  • A barokk Forgách-kastélyt 1722-ben kezdték építeni, 1760 és 1770 között jelentősen bővítették. Mai formáját a 20. század elején érte el.
  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1722-ben a Forgách család építtette, 1790-ben megújították.
  • Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 18. században épült.
  • A vár közelében 3-500 éves szelídgesztenyés rezervátum van.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1731-ben gróf Forgách Miklós Nyitra vármegye főispánja, országgyűlési képviselő.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sándor, J. 2009: Zoboralja dióhéjban - Templomok, emlékek, emlékezés. Kolon.
  • Fehér Sándor 2003: Gímes évszázadai - monográfia [1].
  • Jókai Mária 1985: Villő. Gyermek-folklórcsoport Gimesen. Néprajzi Hírek 14, 37-39.
  • Benčať, F. 1962: Zpráva o stave prírodnej rezervácie Gaštanica v Jelenci. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 118.
  • Ethey, Gy. 1936: Zoborvidék múltjából. Nyitra.
  • Karácsonyi János 1900-1904: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I-III. Budapest.
  • Nagy József 1864: Nyitra megye helyirása I/3. Komárom, 132-133.
  • Magyar Országos Levéltár, Okmánytár.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. 1386. február 7.-i királyi palotában történt sajnálatos események után
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Dr. Nagy Lászlónak, a nyitrai Szent László emlékmisén 2009. július 31-én elhangzott köszöntő beszédének közreadása a Zoboralja információs és hírportálon.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gímes témájú médiaállományokat.