Zsitvagyarmat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsitvagyarmat (Žitavce)
Zsitvagyarmat templom 1.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1232 (1075)
Polgármester Stanislav Strieška
Irányítószám 952 01
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 376 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 45 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 141 m
Terület 8,28 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsitvagyarmat (Szlovákia)
Zsitvagyarmat
Zsitvagyarmat
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 12′ 03″, k. h. 18° 17′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 03″, k. h. 18° 17′ 59″
Zsitvagyarmat weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsitvagyarmat (szlovákul Žitavce, korábban Žitavské Ďarmoty) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Lehotka-, Sziget- és Zsitvagyarmat egyesítése.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 22 km-re délkeletre a Zsitva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek. A régészek a lengyeli kultúra településnek nyomait találták meg. A bronzkorban a hallstatti kultúra népének település állt itt, de találtak sírokat a latén korból, valamint germán település nyomait a 2. – 3. századból.

1075-ben a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében még csak birtokként szerepel. A mai település első írásos említése "Gurmot" alakban 1232-ből származik. 1275-ben "Gormoth", 1319-ben "Gormath" alakban említik a korabeli források. 1275-ben Galgóc várának uradalmához tartozott, de részben az esztergomi érsekségé volt. Később a verebélyi és szentgyörgyi érseki szék prediális nemesei birtokolták. 1311-ben Csák Máté katonái pusztították el. 1625-ben a falutól északra a török ellen földvárat emeltek.

1664-ben Lehotkagyarmat faluban 75 fejadófizető személyt írtak össze 59 háztartásban a török adószedők. Ekkor az esztergomi tímárhoz, Barsba tartozott. Bort termeltek, valamint malom is működött.[2] 1715-ben 8 nemesembert írtak össze.[3] Legjelentősebb nemes családai a Faba, Gaál és Dőri családok votlak. A faluban a Zsitva partján malom is állt, mely mára elpusztult. 1828-ban 93 házában 638 lakos élt. Ma hozzá tartoznak az egykori Lehotka- és Szigetgyarmat is, melyeket akkoriban a lüleiek ill. a verebélyi és szentgyörgyi szék predialistái birtokolták. A 19. század közepén nagyobb zsidó közösség is élt itt, közülük a Dukes, a Stadler és a Singer családok voltak a legnagyobbak. Később több zsidó család Verebélyre települt át. Stadler Zsigmondnak kocsmája is volt a községben.

A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Vályi András szerint "Lehota Gyarmat. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zsitva vize mellett, Verebélyhez egy mértföldnyire, szabad helység. Határja középszerű, tulajdonságai ollyanok, mint Setétkútnak, második Osztálybéli."[4]

"Sziget Gyarmat. Tót falu Bars Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik az elöbbenitől nem meszsze, ez is szabad helység. Legelője saját szűkségekre elég, földye termékeny, fűzessei saját határjokban, gyűmöltsös kertyei jók; de mivel elegendő fája nintsen, a’ harmadik Osztályba tétetett".[4]

Fényes Elek szerint "Gyarmat, (Lehota, Sziget, Zsitva), három egymás mellett tót-magyar falu, Bars vmegyében, a Zsitva mellett: 673 kath. lak. Termékeny szántóföld. Sok nád. F. u. többen. Ut. p. Verebély".[5]

Bars vármegye monográfiája szerint "Zsitvagyarmat, Verebély mellett fekvő, közbirtokossági magyar kisközség, 590 róm. kath. vallású lakossal. E község 1075-ben a szent-benedeki apátság alapítólevelében Zsitva földe néven van említve. Később Zsitva-Lehota néven érsekségi birtok, melyet 1311-ben Csák Máté feldúlatott. A község ezután 3 részből alakult újra és pedig Lehota-, Sziget- és Zsitvagyarmatból. Az esztergomi érsekség itt majorsági földet nem bírt; de a földeket – mint a fenhatósága alá tartozó kúriákat, a nemes uraknak adományozni volt köteles. Ennélfogva ez a három egyesült község a Verebélyi és Szent-Györgyi Egyesült Érseki Nemesi Székek juriszdikcziója alá tartozott. A XVIII. században a Gyulai Gaál, Bakacs, Soós, Bajchi, Fába, Mészáros és Huszár családokat mint Zsitva és Lehotagyarmat birtokosait találjuk, míg Sziget-Gyarmatot a Lülei és Márkus család bírja. Ez utóbbiak birtokát szerezték meg a Majthényiak és ezektől Lipthay Aurél. Most Elbogen Károlynak és nejének van itt nagyobb birtoka. A község katholikus temploma 1699-ben épült. Postája van, távirója és vasúti állomása Verebély." [6]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban 656 lakosából 421 magyar, 149 szlovák, 34 német, 1 más anyanyelvű és 51 csecsemő volt.

1910-ben 575 lakosából 331 magyar, 232 szlovák, 8 német és 4 más nemzetiségű volt.

2001-ben 372 lakosából 358 szlovák volt.

2011-ben 376 lakosából 366 szlovák volt.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kuzma, I. - Tirpák, J. 2003: Rondel v Žitavciach. AVANS 2002, 78-79.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]