Nemespann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nemespann (Paňa)
Pana kostol.jpg
A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus templom
Nemespann címere
Nemespann címere
Nemespann zászlaja
Nemespann zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Rang község
Első írásos említés 1239
Polgármester Milan Korenči[1]
Irányítószám 951 05
Körzethívószám 037
Népesség
Teljes népesség 347 fő (2011)[2] +/-
Népsűrűség 31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság (178) 182-210 m
Terület 11,26 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nemespann (Szlovákia)
Nemespann
Nemespann
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 13′ 49″, k. h. 18° 13′ 36″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 49″, k. h. 18° 13′ 36″
Nemespann weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nemespann (szlovákul Paňa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Területe 1126 ha, 150-210 tsz. f. magasságban. Egykori részei: Sósvölgypuszta[3], Lakits-major, Zsigárdpuszta.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsonytól 101 km-re keletre[4], Nyitrától 15 km-re délkeletre, Verebélytől 7 km-re nyugatra a Dunamenti-alföldön, pontosabban a Zsitvamenti dombvidéken fekszik. Dombos, erdőirtásos földje késő harmadkori agyag és homok, rajta lösz.[5] A falu a Nyitra folyóba torkolló panni patak[6] két oldalán terül el.[7] Nagycétény és Dicske közti úton[8] található. Kulturálisan a Nyitra-vidéki magyarsághoz tartozik[9], mára a Zoboralja vidékhez is sorolják.[10] A magyar nyelv szempontjából a Nyitra alatti fél-, vagy már csak nyelvsziget része (nyugati palóc nyelvjáráscsoport[11]), számszerűsítve és a magyar kisebbség szempontjából szórvány.[12]

Dűlőnevei: Fészer haraszt, Fazék nyitvány, Panihegy alatt, Tógátnál, Tölgyes, Zsigárd (1777).[13]

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban mindig az egykori termelőszövetkezet területén volt gólyafészek. Jelenleg a terület végében egy hatástalanított elektromos vezetéken van egy gólyafészek, valamint egy háztetőn további potenciális fészek található.[14] A használatban lévő fészekből 2011-ben állítólag három fióka kelt ki. 2012-ben szintén három fióka hagyta el a fészket[15], a felnőtt pár egyik tagja azonban megsérült[16] és valószínűleg később el is pusztult, mivel 2013-ban már nem volt költés a fészekben. 2014 elejére a gólyafészek jelentős mértékben sérült, emberi beavatkozásra volt szükség, aminek során március közepén egy alátétet helyeztek az oszlopra. A falu közvetlen környékén a Nyitra mentén ez az egyetlen gólyafészek[17], csupán a Zsitva mentén maradtak költő gólyapárok. Az ún. csordaút mentén, főként a "rozsdás Krisztusnál" számos illegális szemétlerakat, főként építkezési törmelék található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helység nevének eredetét a Panteleimon személynévből[forrás?] eredeztetik, vagy magyar névadással[18] nyugati szláv eredetű személynévből (Pány, jelentése úr)[19]. A nemes- előtag kisnemesi lakosságra utal.[20] Ez 1808-tól már biztosan kimutatható[21], de már a 18. század közepén is használták, sőt 1664-ben Nemes Pan néven szerepel a török adóösszeírásban.[22] A helyi "szájhagyomány", népi etimológia szerint azonban a Töviskés (szk. Trniny) dűlőben lakó erdész lányáról Pannáról kapta nevét[23]

A Zsigárdi-hegy nevének eredete (is) valószínűsíthetően szláv eredetű. Ellentétben egyesek vélekedésével, akik Zsigárd falu esetében a germán Sieghard személynévből[24], azt mint birtokosjelző névtől eredeztetik, a magyar kicsinyítő -d toldalékkal ellátott "szótő" a szláv nyelvekben a tüzet, vagy lángot jelenti. Ezt valószínűsíti az itteni középkori alak kétféle előfordulása is, ami a szóeleji magánhangzóbetoldásra utal. A Sgar/Zsgar alak így még a g/h orrhangváltás előtti állapotot tükrözi, hasonlóan számos szláv eredetű helységnévhez (például Galánta, Galgóc stb.). A korábbi munkák ezt felégetéssel nyert területnek tartják[25], de nem zárható ki a pogány elemekre (hamvasztásos temetkezési rítus, esetleg pogány égető szertartások) való utalás sem. Egyéb magyarázatok is elképzelhetőek[26], érdekes azonban hogy Kamocsán is középkori településnyomok találhatóak a zsigárdi dűlőben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint a környék már legalább a bronzkor óta sűrűn lakott vidék. Az 1972-es gázvezetékfektetés során végzett megfigyelések alkalmával némi későbronzkori és hallstatt kori cserépmaradvány került elő.[27] Állítólag több gabonatároló verem is előkerült a múltban.[28]

A mai Zsigárd határrészben az írásos emlékek szerint a középkorban egy korábban elpusztult település feküdt.[29] (1156 Asgar[30], 1232 Ysgar)[31]

A mai települést 1239-ben IV. Béla adománylevelében Poonh alakban említik először. Ebben a király az esztergomi érsekség falvait mentesíti minden állami adó alól. Pannt mint királyi halászok falvát, Céténnyel együtt pedig, mint hálókészítőket és solymászokat említi.[32]

1285-ben a Nyitrai káptalan előtt kibocsátott okiratban Pon föld alakban említik, egy szőllősi birtokper határjárásában. Említik még Ponkeere nevű patakot, ill. Zsigárdot, melyet Zygeere alakban írtak.[33] 1310-ben a Nyitrai káptalan hitelesíti a panni nemesek egymás közti bérleti szerződését.[34] 1335-ben is említik a falut.[35] 1397-ben katonák felgyújtották a települést (?). Ekkor Pann mellett egy másik falu is feltűnik Ponharasztya néven.[36] 1403-ban, 1435-ben és 1448-ban az érsekség dokumentumaiban tűnik fel. A 15. század közepén a husziták okoztak károkat a településen.[37] A "Pon" feletti Bérczen át vezető úton haladókat Vajkon, vagy Kalászon vámoltatták a középkorban.[38]

A templom oltára 2009-ben

Újabb fordulat következett a település életében a mohácsi csatavesztés után, mert több török támadás is érte. A források szerint az első támadás 1530 szeptemberében következett be.[39] 1545-ben a török a közeli Alsó- és Felsőcéténnyel együtt Pannt is feldúlta, majd 1554-ben Verebély környékével együtt szenvedett súlyos károkat. Sajnos az Oláh Miklós féle 1550-1554 körüli évekből származó prediális székek összeírásában még a falu nem szerepel, de az 1554-ből származó leírás szerint 1 kuriális predialista telek volt a faluban.[40] 1570-ben már az Esztergomi szandzsák igazgatása alatt állt, mely szerint 5 háza és 28 fejadófizető lakosa volt,[41] de tulajdonképpen kétszeresen adózott a töröknek és az esztergomi érsekségnek is. Az 1571-73-as összeírások szerint 29-en lakták, 1572-ben körülbelül 20-an.[42] 1587-1592 között készült urbáriumban Pan alakban szerepel.[43] 1599-ben a török ismét Nyitra vidékét is dúlta.[44] 1876-ban 188 db ismeretlen korú aranyérem, valamint 1912 körül a faluban nagyobb 16. századi éremlelet került elő. A második lelet 51 db ezüstérme és további tallérok és garasok az 1580-as és 1590-es évekből származtak és egy támadás során rejthették el az ellenség elől.[45]

1608-ban Forgách esztergomi érsektől Panyi Balázs után a Cékus, Ferenczy, Kristóf, Orly, Panyi, Szabó és Szánthó családok kaptak rá adományt.[46] 1613-ban Bacskády Ferenc adta el részét Kristóf Mihálynak és feleségének Ernyei Annának.[47] A zsitvatoroki béke után 1618-ban 60 falu fizetett adót a töröknek Nyitra és Bars vármegye déli vidékein.[48] 1627-ig újabb 9 falut foglaltak el Bars vármegyében és ezer embert hurcoltak el. A következő években felégették Verebély és Aranyosmarót környékét (kb. 10 falut) is. 1632-ben a török feldúlta Cétény vidékét.[49] Csak 1652-ben sikerült kisebb győzelmet aratni felettük a vezekényi csatában.[50] 1663 őszén elesett Érsekújvár, majd Nyitra vára is és így a dúlások áldozatává vált az egész környék.[51] 1664-ben a török adólajstrom szerint 39 házában 46 család élt. Szőlőművelés már ekkor is folyt a falu határában (must tizedből 330 pint - 1650 akcse akkoriban kb. 25 forint).[52] Az írott források alapján 1683-ban 18 pani származású predialista vesztette életét a Párkányi csatában,[53] további 6 személy azonban épségben hazatért. A település csak 1684-ben szabadult fel a török iga alól.

A török idők után rendezték a birtokügyeket és közigazgatásilag az esztergomi érsekség verebélyi és szentgyörgyi széke alá tartozott mint a predialisták kuriális faluja egészen 1848-ig. Az egyházi nemeseknek főképp Kollonich Lipót bíboros juttatott adományokat 1699-ben, majd később Csáky Miklós is. 1703 novembere és 1707 között a környező falvakkal együtt valószínűleg Nemespannt is többször katonaság szállhatta meg, ill. dúlhatta fel.[54] 1711-ben 20 predialista család lakta.[55] Több magas hivatalnok család lakott a faluban[56], valamint malom is működhetett.[57] 1767-1774 közti úrbérrendezés időszakában csupán Balogh Sándor és Ferenczy Mihály birtokosok 1-1 házatlan zsellérét említik.[58] 1793-ig itt működött a szék egyik börtöne és hajdúszállása.[59] 1848 után került Nyitra vármegye közigazgatása alá. A falu legrégebbi ismert pecsétje még a 18. századból származik, melyen eltérően a szék településeinek többségétől, ahol Szent Adalbert szerepel, itt egy ragadozó madár alakja látható. Körirata: N Pan falu pecsei.[60]

A templom képe 1932-ből (Iskolatörténeti feljegyzések)
Színjátszócsoport. Középen Csiffáry Jenő kántortanító alatt az ifjú Varsányi László

1779-ben 12 országos nemes családot írtak össze.[61] 1828-ban 122 háza és 854 lakosa volt. 1836-ban 731 katolikus és 17 zsidó lakosa volt.[62] A 19. század közepén a községben kisebb zsidó közösség is élt. Egy 1845-ös iratról értesülünk arról, hogy a falunak két baktere (éjjeli felvigyázója) is volt.[63] Az 1863 késő telén küldött Pesthy-féle kérdőívek szerint Soósvölgyben a Deák családnak voltak birtokai, ezen kívül Csordaút, Szárcó, Töviskés és Bányaeresztvény nevű dűlők voltak még. Szőlőhegye 4 volt a falunak: Zsigárd, Szarkahegy, Tyúkhegy és a Nagycétényi hegy. 1865-ben Alföldy telkén épült fel a római katolikus iskola épülete, azonban már korábban is folyt tanítás a faluban.[64] 1914-ben az épületet kibővítették. Ma Szabadidő Központ és a falu könyvtára.[65] 1885-ben hivatalosan is filoxéra sújtotta vidékké nyilvánították a szomszédos Nagycétényt[66], tehát valószínűleg Nemespannon is elterjedhetett. Hasonló járvány pusztított 1899-ben is.[67] A 19. század végén a legtehetősebbek a Frommer, Schik és Varsányi családok, illetve társaik voltak a faluban.[68] 1918-ban a falu az I. Csehszlovák állam fennhatósága alá került, 1920-ban a trianoni békediktátummal hivatalosan is elcsatolták. 1922 húsvét előestéjén egy része leégett. 1930-ban kérvényezték a rendszeres buszjáratot Pann és Nagycétény között[69]. 1932-ben került megnyitásra a szlovák osztály a Siklenka család telkén. Új épület építését tervezték, de ez a visszacsatolásig nem valósult meg és 1938. november 7-én bezárták.[70] A háború után előbb csak szlovák osztály nyílt, majd 1950-től ismét magyar osztály is. Az iskolát 1959-ben újítottak fel[71], végül 1982-ben zártak be (a magyar rész még korábban megszűnt). A faluban színjátszó kör is működött és állítólag téglaégető vagy vető.[72]

1938-ban az első bécsi döntéssel ismét visszakerült Magyarországhoz, a katonaság november 10-én foglalhatta el[73] (a határ a falu végén lévő házak közt, majd kisebb kiigazítás után a falu mellett húzódott)[74], azonban 1940-ben 2890/1940 M. E. rendelet alapján Bars és Hont k.e.e. vármegye közigazgatása alá került (1940. május 15-től).[75] A kis létszámú zsidó közösség 1938-ban 24[76], 1941-ben már csak 14 lelket számlált[77], közülük a háború után csak néhányan tértek vissza. A határ közelsége révén 1943-ban a nemespanniak közül id. Csiffáry Jenőt és a környékbeliek közül 2 cétényi embert helyeztek rendőrségi felügyelet alá szlovákiai zsidók átszöktetése miatt. A háború alatt, 1942-ben nyílt meg a falu postahivatala. A második világháborúban 22 falubeli[78] halt hősi halált a fronton. 1945. márc. 28.-i "szovjet felszabadítás"[79] után a párizsi békeszerződés (1947) értelmében újból Csehszlovákia része lett. A faluban a kommunista pártnak erős bázisa volt, azonban a II. világháború alatt politikai hovatartozása miatt a faluból senkit nem vittek el, a zsidóság vagyonát azonban itt is elkobozták.[80] A két háború között több földművelő sztrájk folyt a faluban (1920, 1921, 1928, 1929, 1936). Közvetlenül a háború után létrehozták a szlovák általános iskolát is, 1951 januárjában pedig újból megindult a magyar tannyelvű oktatás is. 1949-ben előbb felosztatták a nagygazdák (50 ha fölötti) földjeit, majd államosították azokat. A faluban is kineveztek egy "népi agronómust".[81] 1950-ben létrehozták a JRD-t (szövetkezet)[82], amely az egyetlen II. típusú EFSz volt a járásban.[83] A települést megszűnésre ítélték, így a csekély helybenmaradni kívánó fiatalság nem építkezhetett és a népesség lassan fogyatkozott. 1953-ban egy felhőszakadás nagy károkat okozott a vetésben és a kiültetendő szőlővesszőket is tönkretette.[84] 1956-ban a patak lépett ki medréből árvizet okozva.[85] 1969-ben végbement a patak regulációja is.[86] 1982-ben a szlovák 1-4. osztályos iskola is megszűnt. Tudomásunk szerint a Csemadok alapszervezeteinek helyi csoportja jelenleg hivatalosan nem működik.[87] A rendszerváltás után a lakosság számának és a magyarság számarányának csökkenése nem állt meg, de a beruházásoknak (mohi atomerőmű) és Nyitra közelségének köszönhetően a jövőben perspektívikusabb hellyé válhat. A falu korfája rendkívül rossz. A kilencvenes évek elején az átlagéletkor nagyon magas 47 év volt[88], ami részben az elöregedő lakosságnak köszönhető, részben pedig a faluban magas várható élettartammal magyarázható.

A legutóbbi 2008-as egyházmegye rendezés szerint a Nyitrai Egyházmegye, Verebélyi espereskerületéhez tartozik, azon belül Nagycétény fiókegyháza.[89] A plébánia anyakönyvei a nagycétényi parókián, ill. a Nyitraivánkai Állami Levéltárban találhatóak. A plébánosok névsora 1589-től ismert.[90]

2010 nyári vizuális kétnyelvűség felmérése során nem találtak modern kétnyelvű hivatalos feliratot a faluban. A történelmi feliratok magyar vagy latin nyelvűek, a hivatalos és újabb egyházi feliratok csak szlovák nyelvűek voltak.[91] 2011. május végén és június elején a nagy esőzések hatására a falut elöntötte a víz.[92]

A faluban jelenleg 2 polgári társulás működik, ebből az egyik a labdarúgó klub, amelyet 2000-ben jegyeztek be.[93]

Leírása monográfiai összefoglalásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bél Mátyás 1742-ben megjelent műve szerint Pann lakói főként mezőgazdaságból éltek.[94]

Korabinszky János Mátyás szerint "Pán, Panya, ein schlow. Dorf im Neutr. Kom. 2 M. v. Neutra No. I 1/2 M. v. Uermény D."[95]

Harangszentelési emlék 1929-ből

Vályi András szerint "PAN. Panya. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Csetényhez közel, mellynek filiája, határbéli földgye is hozzá hasonlító."[96]

Fényes Elek szerint "Pan (Panyo), vegyes magyar-tót falu, Nyitra vmegyében, ut. p. Verebélyhez egy mfdnyire: 663 kath., 41 zsidó lak. F. u. többen."[97]

"Nemes-Pann, Nagy-Czéténytől keletre fekvő község, 825 r. kath. vallásu lakossal, kik közül 549 magyar, 274 tót. Postája Nagy Czétény, távirója Verebély, vasúti állomása Vajk. A község a XIII. század első felében a királyi halászok birtoka volt. Kath. temploma 1722-ben épült. A Lakits és a Kochanovszky-családoknak itt csinos uriházaik vannak."[98]

Korábbi közigazgatási beosztása és történeti statisztikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legelő rétjeit 1830-ban a második osztályba sorolták, mivel vizenyősek és részben használhatatlanok voltak. A községben hiány volt a tüzifából is.[99]

1773-ban magyar-szlovák vegyes községnek tartották, plébániája[100] és iskolája sem volt.[101] Az 1784-87-es első népszámlálásból egyszerűen kimaradt.[102] 1836-ban 751 katolikus, 17 zsidó lakta.[103] 1848-ban a falu lakossága túllépte (?) az ezer főt: 1050 katolikus, 15 zsidó ember élt itt, ebből 60 iskolás.[104] 1864-ben ismét csupán 731 katolikus és 11 zsidó lakta.[105] 1869-ben 131 házában 751 lakosa volt[106], ebből 27 izraelita vallású.[107] 1872-ben törvényszékileg a Nyitrai királyi járásbíróság hatáskörzetébe tartozott.[108] Az 1880-as népszámlálás alapján 791 lakosából 559 magyar, 195 szlovák, 7 német, 2 más anyanyelvű és 28 személyről nincs adat. Az 1882-es statisztikai adatok alapján 757 katolikus és 34 izraelita lakta a falut, akik Assakürt alá tartoztak.[109] 1890-ben 131 házában 825 lakos lakott[110], ebből 549 magyar, 274 szlovák és 2 német anyanyelvű, 791 katolikus, 32 izraelita és 2 más keresztény vallású volt. 1895-ben 118 gazdaság volt a faluban.[111] A faluban 3 gazdasági érdekcsoport haladta meg a 100 hold feletti gazdasági földterületet.[112] 1896-ban 820 lélek, ebből 797 római katolikus, 23 izraelita lakott itt.[113] 1900-ban 119 házában 751 lélek lakott[114], területe 1957 katasztrális hold volt. A nagycétényi körjegyzőség, a nyitrai törvényszék és komjáti csendőrörs alá tartozott.[115] Lakosai közül 1900-ban 513 magyar, 231 szlovák, 6 német, 1 szerb anyanyelvű, 714 római katolikus, 36 izraelita és 1 evangélikus volt. 1910-ben 714[116] lakosából 481 (67%) magyar, 215 (30%) szlovák, 17 (2%) német és 1 más nemzetiségű lakosa volt. Ebből 688 római katolikus, 25 izraelita és 1 evangélikus felekezetű volt.[117] Ez alapján a faluban a magyarság mind abszolút értékben, mind számarányában folyamatosan fogyatkozott[118] és ezt a tendenciát mutatták ki a későbbi csehszlovák hatóságok által befolyásolt népszámlálások is. 1913-ban 18 evangélikust tartottak számon.[119] 1914-ben 721 katolikus, 1 ágostai hitvallású és 21 zsidó lélek lakta.[120] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1919-ben 730 lakosából 486 magyart, 220 szlovákot, 18 németet és 6 más nemzetiségűt regisztráltak. A faluban számos kétnyelvű családra, és vegyes házasságra volt példa.[121] 1921-ben 792 lakosából 501 magyar, 281 szlovák ajkú volt.[122] 1930-ban 720 lakosából 304 (42%) magyar, 394 (55%) csehszlovák, 12 (2%) zsidó, 1 német lakosa volt (9 személy nemzetisége ismeretlen).[123] Az 1930-as években az állami számadatok szerint nagymérvű elszlovákosodás történt volna, ennek hitelessége azonban ekkor még erősen megkérdőjelezhető.[124] 1938-ban 162 lakóházban 778 - 339 kereső és 439 eltartott - lakosa volt.[125] Ebből 753 volt róm. katolikus, 1 görögkeleti és 24 izraelita. 662 magyar, 107 szlovák, 6 német és 3 egyéb anyanyelvű volt. Magyarul 728-an tudtak a faluban, 623-an tudtak írni és olvasni, 66 hat évnél idősebb személy viszont analfabéta volt (9,6 %), ami közepesen rossz érték volt a járásban. 19 személy az iparban, 3 közszolgálati állásban dolgozott, 4 pedig kereskedésből élt. 4 földbirtokosnak volt 20 kat. holdnál nagyobb, 30-nak 5-20 között és 91-nek 5 kat. holdnál kisebb birtoka.[126] 1940-ben 162 házban 778 lélek lakott itt. Az érsekújvári járáshoz tartozott, területe 1957 kat. hold volt. Állami és kat. elemi népiskola működött a faluban.[127] 1941-ben 779-en, ebből 646-an (83%) vallották magukat magyarnak.[128] 1965-ben 744 lakosából 208 14 éven aluli, 421 15-59 év közötti volt. 187 lakott házában 211 lakott lakás, ebből 54 új volt a faluban.[129] 1970-ben 669 lakosa volt.[130] 1971-ben körülbelül 700 lakosa lehetett.[131] 1980-ban 512 lakosából 63 volt magyar.[132] 1991-ben 342 lakosából 289 szlovák és 49 magyar volt és 90 %-ban katolikusok lakták.[133] 2001-ben 295 lakosából 265 szlovák és 26 magyar volt. 2011-ben 347 lakosából 159 férfi, 188 nő[134], ill. 315 szlovák, 15 magyar, 2 cseh, 2 bolgár, 1 morva és 12 ismeretlen nemzetiségű volt.[135]

A szlovákok és magyarok számarányának alakulása: 1882 - 202/580, 1890 - 274/549, 1900 - 231/513.[136]

Év Ház Lakos
1828 122 854
1836 - 768
1864 - 742
1869 131 751
1882 - 791
1890 131 825
1900 119 751
1910 112 714
Év Ház Lakos
1921 - 792
1930 - 720
1940 162 778
1961 187 744
1970 - 669
1982 186 502
1991 208 342
2001 204 295
2011 - 347

A község jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemespann legkorábbról ismert pecsétlenyomatai

A község címere és mai pecsétje egy 19. századi pecsétlenyomat alapján készült.[137] Az eddig talált legrégebbi pecsétlenyomat a 18. századból ismeretes. Már ekkor feltűnik benne a madáralak, amely más változatban, de következő ismert pecséteken is megismétlődik (1844-es és a további)[138] A címer leírása: kék pajzsban balra lejtő (jobbra húzódó), alulról két aranyággal körülölelt ezüst hármashalom fölött, jobbra felszálló ezüst sasmadár arany "fegyverzettel".[139] A ma használatos pecsét ugyanez, OBEC PAŇA és alul négycsillagos köriratban. Szelt zászlaja a címer színeit felhasználva kék, ezüst és arany sávok váltakozásából áll.[140]

Népművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verebélyi szék, mint történelmi közigazgatási egység ünnepi díszegyenruhája, a vajkai székkel ellentétben egyelőre nem ismert[144]. Szintén kevéssé kutatott, pontosabban közöletlenek maradtak a népi kultúra egyes elemei. A népzene tekintetében csupán annyi ismeretes, hogy a faluból ismert dudások származtak[145]. A magyar népviselet szempontjából Nagycétény, Nyitracsehi és Berencs falvakhoz sorolják[146]. A harangszentelési emléken kívül, egyelőre csupán egy fénykép tanúskodik a 20. század harmincas éveinek díszes magyar női viseletéről. A néphagyományból a vízivó, a kétszarvú disznó, a mennydörgés és az ördög[147], a mélyutkai ördög[148], ill. a garabonciás diák[149] alakja ismert a szakirodalomban. Az önkéntes tűzoltóság fecskendője és egyenruhái nem maradtak fenn, egyelőre fénykép a testületről nem ismert. A temetkezéseknél sokáig pandíros (padmaly) módon temettek.

A dicskei úton két síremlék (az egyik egy 2005-ös baleset emléke), míg a Nagycéténybe vezető úton egy szakrális kisemlék található. A Kalász felé vezető úton ún. "Rozsdás Krisztus" vaskereszt volt egy fára akasztva.[150]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947-ből származik az adat a röplabdacsapat megalapításáról. A férficsapat a helyi pályán is jó eredményeket ért el a környékbeli csapatokkal szemben. A helyi már megszűnt labdarúgócsapat az 50-es évektől számította történetét, gyakran kiegészülve a környékbeli falvak labdarúgóival is. Jelenleg a temető feletti dombon található karbantartott focipálya.[151]

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bartha Mihály (1637 körül-1703) esztergomi kanonok, barsi főesperes, zebegényi apát, nagytapolcsányi, majd nyitrakorosi plébános. A források alapján nemespanni gyökerei voltak.[152]
  • Koron Imre (Nemespann, 1762. október 30. - 1800. december 24/25.) 1783-1784-ben Bécsben, 1786-ban Pozsonyban tanult teológiát[153], 1787-1789 között újbarsi káplán[154], 1789-1792 között Ímelyen[155], 1793-tól haláláig Párkányban plébános.[156]
  • Cserge Flórián (Nemespann, 1823. február 18. – Ürmény, 1879. március 21.) ürményi katolikus esperes, nyelvész, költő.
  • Varsányi Pongrác Móric Pál (Nemespann, 1828. november 14. - ?) nyitrai piarista szerzetes-pap, tanár[157], néprajzi gyűjtő.[158] Ferenc és Mészárovics Franciska fia. 1849. november 22-én lépett a rendbe[159], 1853. május 16-án fogadalmat tett, 1856. augusztus 2-tól áldozópap.[160]
  • Bogyó Alajos (Nemespann, 1834 június 11. – Pécs, 1906 július 22.) színész, operaénekes, színigazgató. Árva gyerekként, 15 éves korában a szabadságharc honvédei közé szegődött, Komárom alatt Klapka seregének felderítője. Később Dunaszerdahelyen kántortanító. 1861-ben Pozsonyban lett jegyző és a helyi dalárdában is feltűnt. 1866-ban a Csikós c. népszínmű férfihősét vendégként játszotta el a Nemzeti Színházban. Közben Budán, Debrecenben zenés színdarabokban szerepelt, Bécsben énekelni tanult. 1871-ben és 1876-ban ismét a Nemzeti Színházban vendégszerepelt. Ezúttal Flotow Márta c. operájának Lioneljét énekelte. Mozgalmas pályafutása során egy ideig vidéki színigazgató is volt. A Bánk bán, Hunyadi László (Erkel), Faust (Gounod), Trubadur (Verdi), Zampa stb. tenorszerepeit énekelte. Leánykérők címmel operettet is írt. Műve: Korrajzok az 1848-49-iki szabadságharc és annak elnyomatása idejéből (Pécs, 1904)[161].
  • Itt született Csiffáry Sándor (1838-1912) kántortanító.
  • Itt született Hamar Kálmán Vince (1876-1963) apponyi, majd nyitraszerdahelyi plébános.[162]
  • Csiffáry Jenő (1895. február. 13 - 1967. február 24.) kántortanító, vadász.
  • Dr. Sztankovich Győző (Viktor; Nemespann, 1908. április 8. - Párizs, 1988. július 9.) újságíró
  • Csiffáry Miklós (1919) a helyi Csemadok alapszervezet elnöke, 1973-tól Nagycétény, Nemespann és Szőllős vadgazdája.[163]
  • Varsányi László (1921-1985) pedagógus.[164]
  • Itt tanított Zsittnyan István (1916–1997) tanár, kultúrszervező.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oltár és az orgona képe 1932-ből (Iskolatörténeti feljegyzések)

A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1722-ben barokk stílusban épült.[165] Későbbi feljegyzések szerint először a középső kupola állhatott, majd ehhez építették hozzá a szentély és a kórus részeit.[166] Értékes fa szószéke csavart oszlopokkal és a 4 evangélista alakjával, valószínűleg az építés idejéből való.[167] Keresztkútját a tudás fája díszíti, fedelén Krisztus keresztelését ábrázoló szoborcsoport klasszicista stílusban. Főoltárképét a 18. század elején festették. Mellékoltárai sem biztos hogy ide készültek eredetileg, hiszen túlnyúlnak a számukra rendelkezésre álló téren. Feltételezhetően a 18. század 20-as éveiből valók.[168] Fatornyát később az 1810-es évek közepén esetleg végén emelhették vagy javíthatták[169], de csak 1847-ben épült falazott torony. Állítólag az újravakolások során megtalálták a korábbi bejáratot is, mely még nem a torony alatt vezetett. A templomot 1875-1876-ban és 1932-33-ban is fölújították. Az előbbi festés idővel tönkrement és az 1906-os jókői epicentrumú földrengés is erősen megrongálta a templomot. Az utóbbi alkalommal került ide új Rieger (2553. sz.) orgona[170], Massányi Ödön nyitrai festőművész és Einhoff keze által[171] új belső festést és színes üveg ablakokat kapott a szentély. Harangjait többször cserélték.[172] Az első világháborúban a nagyharangot beolvasztották, majd 1924-ben Érsekújváron öntött új harangot ill. a megrepedt kisharangot 1929-ben lecserélték újabbra és felszentelték. 1949-ben[173], 1965-ben, 1983-ban, 1994-ben és 2006/2007-ben a templomot ismét fölújították. A templom ma nemzeti kulturális emlékként van nyilvántartva.[174] A körülötte lévő értékes 18-19. századi eredeti sírkövek az egykor itt élt családok fényét idézik. Sajnos egy részük a temetőrendezések és a halottas ház építése során eltűnt, vagy elpusztult. Műemléki felmérése 1960-ból származik.[175]

1862-ben épült Zsigárdon a Szent Orbán (1863. április 19.) kápolna. A 60-as, 70-es években a szőlősök felszámolásánál a kápolnát is elpusztították[176].

A Nepomuki Szent János szobrának talapzatán hatágú csillag alakú mécsestartó található. Pontos keltezése a szobor állításának egyelőre nem megállapítható.[177]

A boldogságos Szűz Mária szobra Zsigárd fele 1903-ból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lakits kripta bejáratának felirata.[178]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemespann témájú médiaállományokat.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom kívülről 1932-ben (Iskolakrónika)  
A templom kívülről az 1960-as években  
A templom kívülről manapság  
A templom szemből  
A templom hátulról, a temető ezen részén később kezdtek el temetkezni  
A Lakits kripta felirata  
Temető  
A régi halottasház a 20. század elejéről  
Temető, emlékoszlop 1851-es felirattal a templom mögött  
A temető látképe a bejárattól, előtérben a II. világháborúban elesettek emléksírjával[179]  
Csiffáry Imre bíró és családja sírja. Csiffáry szolgált az 1848-49-es szabadságharcban és hosszú ideig falubíró volt  
Galántai Balogh János Nyitra vm-i táblai esküdt és felesége sírja  
Ferenczy Károly és felesége sírja  
A temetőben több fémkerítéses sírkert is található  
A Szánthó család keresztje a temető közepének domináns pontja  
A kereszt mögé helyezett sírsor  
Gólyafészek a volt JRD területén 2012-ben a költési időszakban  
Használaton kívüli víztorony a falu határában  
Szakrális kisemlék a cétényi úton  
 
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2002 óta tölti be a tisztséget. Lásd: Sme 2002.4.15., 2002.5.27. és 2002.6.3.
  2. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon; A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Budapest, 1184, 1336.
  4. 2006 Ottova Encyklopédia - Slovensko A-Ž. Martin, 607. ISBN 80-7360-578-3
  5. Vlastivedný slovník obcí na Slovensku II K-R. Bratislava 1977, 368.
  6. Regulációja 1887-1918 között és 1969-ben ment végbe (Hunka/Mácsay 1999, 30, 32)
  7. Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 224.
  8. A dicskei út az első Csehszlovák Köztársaság alatt épült, addig a vajki vasútállomásra jártak a panniak. Az út építése és javítása még a második világháború alatt is folyt (Hetényi Rezső 1943: Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943. Budapest, 60).
  9. Ág Tibor 2001: Csináltassunk hírharangot. Dunaszerdahely, 11 a szerző népzenei szempontból helyezi el a települést a magyar kultúra térképén, hibás földrajzi meghatározásokkal.
  10. Šimek Viktor 2013: Zoboralja népviselete. Nitra, 8 szerinte (is) helytelenül; A faluban találtak nyelvjárási különbségeket (Mokány Sándor 2005: (Nép)etimológiák. Nyelvtudomány I, 136; Hegedűs Attila 2010: A jo/ju ~ i váltakozás régi helyneveink tükrében. Helynévtörténeti Tanulmányok 5, 7-15.)
  11. Sándor Anna 2004: A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza. Pozsony, 67-69, 72, 89, 119, 129 nn.
  12. Gyönyör József 1989: Államalkotó nemzetiségek - tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről. 54, 63.
  13. Ethey IX, 21.
  14. bociany.sk
  15. bociany.sk No. 1000
  16. Strážca prírody; tvnoviny.sk
  17. Fehér, S. - Száraz, V. 2013: Monografia obce Čechynce - Csehi község monográfiája. Nitra, 125
  18. A személynévi eredetű településnevek esete nyelvészeink szerint, a legrégibb és tipikusan magyar névadási mód. A névadókat a magyar nyelvű etnikumhoz tartozónak tartják, még akkor is ha maga a személynév más eredetű (Tóth Valéria 2009: Adalékok személynévi eredetű településneveink nyelvi kérdéseihez. Magyar Nyelvjárások XLVII, 43.).
  19. Stanislav, Ján 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26; 1948: Slovenský juh v stredoveku 2. Martin, 390; 1999, I/265 ; 2004, II/335.
  20. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 231. o. ISBN 963-05-4569-1
  21. Majtán, Milan 1972: Názvy obcí na Slovensku za ostatných dvesto rokov. Bratislava, 308 No. 1874; ua. 1998 Názvy obcí Slovenskej republiky (Vývin v rokoch 1773-1997). Bratislava, 220 No. 1735.
  22. Blaskovics 1993, 282; Az 1730-as adományokban, az 1752-es dikális összeírásban, az 1755-ös adományban és még később is csak Pan/Pann alakban, azonban 1755-ben Nyitra vármegye közgyűlésén kibocsátott iratban már a Nemes Pann összetétel szerepel.
  23. Hunka/Mácsay 1999, 31.
  24. Berencs esetében Sygard névalakú személyt is említenek a források (Fügedi Erik 1938: Nyitra megye betelepülése I. Századok LXXII, 316.
  25. Stanislav, J. 1948: Slovenský juh v stredoveku 2. Martin, 602-603.
  26. Lásd: Keresteš, P.: Veľké Zálužie obec s históriou. 24, 27-28.
  27. Nyitrai Régészeti Intézet 6340/73 sz. leletjelentés; Hunka/ Mácsay 1999, 5.
  28. Hunka/ Mácsay 1999, 32.
  29. A "Sigárdpuszta" néven említett határrészen erdő, illetve szőlők lehettek. 1711-ben 1 szabadost is összeírtak itt (Ethey i.m. I, 105).
  30. Kniezsa István 1939: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Századok 1939, 173.
  31. Marsina, R. (Ed.) 1971: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislavae, No. 392
  32. Szept. 29: "...et nostro quasdam terras seu possessiones nostras cum suis servitoribus condicionariis, retiferis scilicet et falconariis perpetuo et irrevocabiliter archiepiscopo et archiepiscopatui Strigoniensi, videlicet Poonh iuxta villam Chethen in comitatu Nitriensi..." (DLDF 248088 p. 11 átirat 1465-ből; 248089 p. 9; 25025; Prímási Levéltár, AR A. n. 17; Knauz, N. 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I, 329; Szentpétery, I.-Borsa, I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I/2. Budapest, 1927/1987, 201-202 No. 660; Marsina, R. (Ed.) 1987: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae II. Bratislavae, 40/ No. 55: 35-37; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443; Kis, P. 2004: A királyi szolgálónépi szervezetek. Doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem, 96; Prokopp, Gy. 1966: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára, Levéltári Közlemények 37, 133 No. 175 Pon alakban).
  33. MOL, Diplomatikai Levéltár (DL), Q-szekció, Családi levéltárak (P szekcióból), Ghyczy család (Q 81), DF 68086; Szőllősy Kálmán 1911: A felsőszőllősi Szőllősy-család krónikája. Budapest, 131; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443.
  34. "...portio Sebred in Pon...", "Karachynus et Laurentius filii Woykus de eadem Pon" (Prímási Levéltár, AR R. n. 4; Lipszky, J. 1808: Repertorium, 494; Knauz, N. 1882: Monumenta ecclesiae Strigoniensis II, 617; Prokopp, Gy. 1966: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára, Levéltári Közlemények 37, 122 No. 55 Poon alakban esetleges utalás ismeretlen oklevél alapján; Sedlák, V. 1980: Regesta Diplomatica nec non Epistolaria Slovaciae I. Bratislavae, 324-325 No. 742-743; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 443; Hunka-Mácsay i.m. 6; Marek, Miloš 2007: Cudzie etniká na stredovekom Slovensku. Martin, 275, 52. jegyzet)
  35. DL 3452 (NRA 359.14); Kristó Gyula-Makk Ferenc 2004: Anjou–kori Oklevéltár XIX. 1335. Budapest–Szeged, 364 No. 809 "...amelyben Pon birtok ügyében elmarasztaltattak...
  36. Jászói konvent orsz. lt. Antiqua Docum. fasc. 1383-1399. (F.); Mályusz, E. 1951: Zsigmondkori oklevéltár I (1387-1399), 521 No. 4723; Hunka-Mácsay i.m. 6-7 ez alapján csupán valami tragédiáról lehet szó, mivel a forrásban lakatlan helységként van feltüntetve, az azonban kétségessé teszi Nemespannhoz való vonatkozását, hogy a forrás a jászói konvent iratanyagában van.
  37. Chaloupecký, V. 1937: Středověké listy ze Slovenska. Praha, 29 No. 26; Hunka-Mácsay i.m., 7-8.
  38. Bártfai Szabó László 1910: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 137.
  39. Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nyitra vármegye, 613.
  40. Az 1553-as urbáriumban ugyan felsorolják az érsekség birtokai között (Urbaria et Conscriptiones 45:25, fol. 36 (pag. 45)); Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 110-113
  41. Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 65-66 No. 94 Pánja alakban; Ekkor a következő családok már biztosan itt laktak: Bacskády (?), Báni (?), Bíró, Ferenczy, Simonyi, Szántó (Albert, akinek fia Márton 1596-ban szerzett országos nemességet, Tamás fia pedig 1608-ban adományt a Felső Osztályban. Ugyanezen Mártont említheti Török Balázs 1604-ből való testamentuma is (Komáromi András 1888: Pani Teöreök Balázs végrendelete 1604-ből. Történelmi Tár 1888/3, 578), mely szerint Cseklészen lakott és adósa maradt, egyébként közeli rokonságban állhattak (Szánthó fond leltára)), Tóth, Varsányi és mások.
  42. Urbaria et Conscriptiones 45:26, 100:52(a), 22; Ethey, Gy. 1941: A verebélyi érseki nemesi szék I, Magyar Családtörténeti Szemle VII/V, 105.; Marsina, R. - Kušík, M. 1959: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I, 282, 308; Oslanský, F. 1986: Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku do začiatku 16. storočia, Historický Časopis 34/4, 492 36. jegyzet - lásd Prímási Levéltár, Liber sancti Adalberti - E, fas. 2-3; Acta Protocollaria B Oláh, 19, 60
  43. Urbaria et Conscriptiones 45:29.
  44. Matunák Mihály 1889: Nagy-Surány hajdani vára történeti vázlata. Érsekujvár, 17-18; Dedek i.m. - Török rablások, 617-618; Tátrai, P. 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 323.
  45. 1988 Türk Nümismatik Derneğinin 20. kuruluş yılında İbrahim Artuk'a armağan. Istanbul, 112, 116, 126; Hlinka, J. - Kraskovská, Ľ. - Novák, J. 1968: Nálezy mincí na Slovensku II - Nálezy stredovekých a novovekých mincí na Slovensku. Bratislava, 93 No. 204, 177 No 528, 182 No 558; Slovenský letopis I 1876, 84; Gond, I. 1876, Nyitrai Közlöny 9.; Századok 1876, 4/353; Arch. Ért. XIII 1879, 408; Harsányi, P. 1912 Num. Közlöny XI, 140; Jelentés a Magy. Nem. Múz. 1912 évi állapotáról, 50-51, 63; Revue numismatique 1913, 257; Huszár Lajos 1939: A Fortuna-utcai éremlelet Budán, Tanulmányok Budapest Múltjából 7, 182. 1879-ben az első leletből Sőtér Ferenc adománya révén jutottak darabok a Magyar Nemzeti Múzeumba, ill. 1912-ben 20 db-t vásároltak meg a második leletből. Ezeken kívül csupán egy-egy 19. századi szórvány éremlelet előkerüléséről lehet tudni.
  46. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal; Keresteš, P. - Čisárik, L. 2010: Lexikón erbov šlachty na Slovensku IV - Nitrianska stolica. Bratislava, 43, 208; Lásd még a Szánthó család fondjában a 4. dobozt.
  47. Keresteš 2010, 7.
  48. Odescalchi, A. 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 77-78 Pann neve nincs köztük. Lásd még: Oborni Teréz 2013: Gábor Bethlen and the Treaty of Nagyszombat (1615). The Hungarian Historical Review II/4, 782; Angyal Dávid 1925: Az 1615-iki bécsi török békének titkos pontjai. In: Emlékkönyv Dr. Gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kulturpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Budapest, 368-382; Fekete Lajos 1932: Türkische Schriften aus dem Archive des Palatinus Nicolaus Esterházy 1606-1645. Budapest, 7-14, 213-222.
  49. Óváry Lipót: A nyitrai központi bizottság jelentése, Századok 1875, 529.
  50. Vojenské dějiny Československa II. (1526-1918). Praha, 124.
  51. Kopčan, V. 1983: Nové Zámky ako centrum osmanskej provincie. Castrum Novum 2, 129-143.
  52. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 282.
  53. Pontosabban nem tértek vissza a csatából, valószínűleg elestek. (ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta); 2009 Családban marad I/1, 13
  54. Archivum Sala - Levéltári évkönyv I. 2004. Vágsellye, 190-192. A közelben jártak többek között Andrási Miklós, Ocskay László kapitány, Réey János kapitány, Bezegh Gábor kapitány, Szentiványi, Ottlik György, Madocsányi, Ebeczky István kapitány, Szakmáry, Görgei János, Lusitszky óbester, Géczi Gábor kapitány, Kurucz Márton hadnagy és mások csapatai.
  55. Ethey i. m., 105.; Encyklopédia Miest A Obcí Slovenska, 278 ISBN 80-969388-8-6. Ezen adat levéltári jelzete ismeretlen és csupán a nemesek hozzávetőleges számára vonatkozik.
  56. Bécsi tanintézetekben Szántó Adalbert tanult 1767-1768-ban (Kissné Bognár, K. 2004: Magyarországi diákok a bécsi tanintézetekben 1526-1789. Budapest, 273 No. 4734; Fazekas, I.: A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói 1623-1918, 1749) és Koron Imre (Kissné Bognár i.m. 302 No. 5477; Fazekas i.m. 1965), ill. a Bécsi Egyetemen teológiát Cserge Florián 1844-1847 között (Szögi László 1994: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Budapest/ Szeged, 139 No. 3950; Fazekas István 2003: A bécsi Pazmaneum magyarországi hallgatói 1623-1918 (1951). 375 No. 2818.); A módosabb személyeknek más községekben is voltak birtokaik. Nyitracsehin például a szőlőkben (Fehér, S. - Száraz, V. 2013: Monografia obce Čechynce - Csehi község monográfiája. Nitra, 167).
  57. A levéltári iratokon kívül erre egy néphiedelem is utal: "a nemespanni vízivó elitta a malom elől a vizet" (Szendrey Zsigmond 1938: A nép élő hitvilága. Ethnographia 49, 267; Hunka/Mácsay 1999, 30-31 Zúgó (szk. Zungov) dűlőben feltételezik, a dűlőnevek között szerepel a Tógátnál megnevezés is)
  58. Fónagy Zoltán 2013: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában - Adattár. Budapest, 427, 755, 943 természetesen ez is a szék különállásából adódik.
  59. 1793 Ormosdy jószágigazgató jelentése a Pánból Verebélyre áttelepített börtönről és hajdúszállásról, Prímási Levéltár Esztergom, Acta Radicalia, Classis R, 47. doboz/ No 235.
  60. Prímási Levéltár Esztergom, Acta Radicalia Classis N, 32. capsa No 70/ 7 1791. ápr. 12.
  61. MV SR – ŠA Nitra, NŽ I, Nobilitaria, súpis šľachty, kr. 2 (1731-1796), fas. 29c (1779); Nemespann nemesi összeírásai I. 1779. Csal. mar. 2011/1, 149-150.
  62. Hunka-Mácsay 1999, 21 szerint az adat a Schematismus Strigoniensisből származik, sajnos évszámot nem adtak meg.
  63. Simó János és Kovács Paló (ŠA Nitra, SAP kr. 14 1844 - 6K.2.6.1845/12), hasonlóan Nyitraivánkához 1788-ban (Keresteš, P. 2003: Dejiny Ivanky pri Nitre. Nitra/Bratislava, 114). A falu rendeleteinek másolata szerint 1817-től kezdve fogadták őket (MV SR Nitra, SAP, kr. 2b, 3. csomó, 15. sz.)
  64. Komlóssy, F. 1896: Az Esztergom főegyházmegyei római kath. iskolák története. Esztergom, 204; Hunka-Mácsay 1999, 23 1794-ben Pavlovits Mihály volt a kántortanító, 1823-1831 és 1843-1846 között Czibulya János, 1831-1843 Csery János, 1846-1854 Szentkereszthy Antal, 1854-1893 Hamar József, 1893-1915-1932 Agárdy László, 1915 és 1918 után Csiffáry Jenő, ill. mások tanítottak. 1848-ban kb. 60-an, 1864-ben 56-an, 1896-ban kb. 90-en tanultak az iskolában (Schematismus Strigoniensis); Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933. Bratislava, 269.
  65. Hunka/ Mácsay 1999, 27-28.
  66. Presinszky, L. 2002: Mit hagytak ránk a századok? - Fejezetek Nagycétény történelméből. Somorja, 169
  67. Drahosova, S. 2005: A szőlőfiloxéra járvány Nyitrán és környékén. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14, 118-126.
  68. 1897 A Magyar Korona Országainak gazdaczimtára. Budapest, 38-39 Frommer Ármin, Volf Joel, Csiffáry János örökösei, Berger Jakab, Varsányi Károly és neje, Szánthó J.-né, Csernyánszky őr. stb.
  69. Presinszky 2002, 96; A második világháború után azonban ez csak 1954-ben valósulhatott meg (Új Szó VII/227 1954. szeptember 17, 1)
  70. MV SR – ŠA Nitra, pobočka Horné Krškany, Školský Inšpektorát v Nitre 1922-1949, šk. 23, 88. Štátna slovenská menšinová ľudová škola Paňa (1933-1939); 1937-ben 47 (7 elsős), 1938-ban 51 diákot (8 elsős) irattak be, végül 59 gyermek kezdte az 1938/39-es évet a kimutatás szerint.
  71. Hunka/ Mácsay 1999, 31.
  72. Helyének pontos meghatározására a szóbeli közlések nem kielégítőek. Valószínűleg a Tégla égető nevű dűlőben lehetett (Hunka-Mácsay 1999, 14). A Tégla igeto részt már 1795-ben is említik (SAP, 82. doboz, Jegyzőkönyv, 420).
  73. MV SR – ŠA Nitra, pobočka Horné Krškany, Školský Inšpektorát v Nitre 1922-1949, šk. 23, 88. Štátna slovenská menšinová ľudová škola Paňa (1933-1939)
  74. Suba János 2004: Az első magyar-szlovák határ leírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII, 69; Tátrai, P. 2005: A Nyitrai járás etnikai földrajza. Földrajzi értesítő LIV/ 3-4, 318.; 1939 A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 79, 58; Révay István 1941: A belvederi magyar-szlovák határ. Budapest, 14; Révay, S. 1941: Die im Belvedere gezogene ungarisch-slowakische Grenze. Budapest, 15 Nemespann esetében a szerző megállapítja, hogy Šembera (Mnoho-li jest Slováků. Časopis Českého Muzea 1876) adatai túlzóak a szlovák kisebbségre vonatkozóan.
  75. K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13, 111, 118, 145 ekkor a Balsay, Rószenthál, Koza és Wolf családok rendelkeztek 100 k. holdon felüli földbirtokkal a faluban; Gyalay i. m.
  76. Osudy slovenských Židov
  77. HDKE Az 1941-1949-es népszámlálási adatok összesítése
  78. esetleg 23-an, a templom előtti emlékmű tanúsága szerint
  79. Hunka/Mácsay 1999, 31 szerint ennek során egy szovjet katona is elesett.
  80. MV SR - ŠA Nitra, Tekovsko-hontianska župa 1938-1945, hlavný župan, 10. doboz 1942, 317; 15. doboz 1943, No. 210; Hetényi 1943, 28 Gemeiner (172 k. hold) és Rosenthal (123 k. hold) birtokokat a vármegyei Közjóléti Szervezet osztotta szét, 31.
  81. Ľudoví agronómi pomáhajú roľníkom splniť jarné práce (Týden ve filmu č.15/1949, r.1949)
  82. Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8
  83. 1975 Szülőföldünk krónikája. Bratislava, 561.
  84. Kročka 1984, 23.
  85. Hunka/ Mácsay 1999, 26.
  86. 1887-1918 között már végeztek javításokat a helyi vízrendszerekben.
  87. 1992-ben még működött (Motesíky, Á. 1992: Településlexikon. Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Nemespann, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Nyitragerencsér, Nyitrageszte. Hét 1992/19. sz., 13.)
  88. Csámpai Ottó 1994: Viharvert nemzettudat. Pozsony, 22.
  89. Kis János-Sziklay János 1902 (szerk.): A katholikus Magyarország 1001-1901. Budapest, 619; A Nyitrai egyházmegye térképe
  90. Némethy, L. 1894: Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis. Strigonii, 174; Hunka-Mácsay 1999, 21-22.
  91. Fórum Kisebbségkutató Intézet
  92. Fényképek a falu életéből
  93. Evidencia občianskych združení
  94. Bel, M. 1742: Notiale Hungariae novae geographico-historica IV. Viennae, 410 No 99: "Pán, adtinuit olim ad gentem, hinc denominatam, agro, si quis alius, sterili circumsessus"[1]; Nyitra vm. térképe; Bars vm. térképe
  95. Korabinsky, J. M. 1786: Geographisch-historisches und Producten-Lexikon von Ungarn. Preßburg, 516.
  96. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  97. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  98. 1899 Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nyitra vármegye.
  99. MV SR - ŠA Nitra, ŽN-I, Dicalia 1828, okr. Nitra, Nekompletné sumáre dikálnych súpisov obcí okr. Nitra 1829-1830
  100. A faluban épült plébánia a 20. században, de nem volt használatban.
  101. 1920 Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Budapest, 151.; Kniezsa 1941, 32.
  102. Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 20.
  103. Schematismus Strigoniensis 1836, 122
  104. Schematismus Strigoniensis 1848. Budae.
  105. Schematismus Strigoniensis 1864. Strigonii, 216.
  106. A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1873.
  107. Sebők, L. (összeáll.) 2005: Az 1869. évi népszámlálás vallási adatai, 132.
  108. Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet, 477. sz., 332.
  109. Dvorzsák János 1882: Magyarország helységnévtára tekintettel a közigazgatási, népességi és hitfelekezeti viszonyokra. Budapest, 435.
  110. 1892 A Magyar Korona országainak helységnévtára. 384, 1406, 1532, 1685; Magyarország Helységnévtára 1892.; Jekelfalussy József 1895 (szerk.): Magyarország helységnévtára
  111. 1897 A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája 62. tábla
  112. 1897 A magyar korona országainak gazdaczímtára 38. oldal
  113. Komlóssy i.m., 204
  114. vagy 749 (1912 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 790.)
  115. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára 1902, 1069; Lubor Niederle 1903: Národopisná mapa uherských Slováků - na základě sčítání lidu z roku 1900, 31; Lubor Niederle 1906: Uherśti Slováci.
  116. A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Budapest, 975; 1913 Magyar Statisztikai Közlemények 39. Községi háztartás 1908; Révai Nagy Lexikona XIV Mons-Ottó. Budapest, 1916, 323; Gyönyör József 1994: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában. 72; Lelkes György 1998: Magyar helységnév-azonosító szótár. Baja, 434.
  117. Népszámlálási adatok 1910
  118. Kepecs József 1996 (szerk.): A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban 1880–1941. Budapest, 166.
  119. Az ág. hitv. ev. egyház Egyetemes Névtára 1913, 94.
  120. Schematismus Strigoniensis 1914, 89.
  121. ŠA Nitra, sčítanie ľudu 1919 film č. 812/3.
  122. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól
  123. Szlovákiai Magyar Adatbank; Sziklay Ferenc (összeáll.): Összehasonlító statisztikai kimutatás. 20.
  124. Jócsik Lajos 1943: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken. Budapest, 9-10, 14-15, 41; Popély Gyula 1991: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945. 159. Lásd még Popély Gyula 1989-es cikkét a Századokban az 1930-as népszámlálás hitelességét illetően.
  125. Uj Idők Lexikona XIX Nád-Oratio. Budapest, 4709.
  126. 1939 Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok- és állatösszeírás. Budapest, 68-69, 104-105.
  127. Szeghalmy, Gy. 1940: Felvidék. Budapest, 639; A Schematismus Strigoniensis 1940, 111 szerint 758 katolikus, 22 ágostai hitvallású
  128. Szlovákiai Magyar Adatbank, Fórum Kisebbségkutató Intézet, Szlovákia településeinak adatbázisa, 1941-es népszámlálási adatok.
  129. Štatistický lexikon obcí ČSSR 1965. Praha, 1966, 440 Ekkor még működött az alsó tagozatos helyi iskola.
  130. 1980 Encyklopédia Slovenska IV. N-Q. Bratislava, 259.
  131. Schématizmus slovenských katolíckych diecéz 1971. Bratislava, 292.
  132. Gyurgyík László 1994: Magyar mérleg. Pozsony, 154.
  133. statistics.sk
  134. [2]
  135. [3]
  136. Ján Svetoň 1943: Die Slowaken in Ungarn - Beitrag zur Frage der statistischen Madjarisierung, 160; Kepecs József 1995: A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1880-1941), 194.
  137. Hunka/Mácsay 1999, 18; Novák, J. 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z, 87-88 (Egy 1883-as dokumentumról, a leírása szerint olajfaágakkal, mely az egyházra utalna, melynek eredete nyilvánvalóan téves, hiszen a korábbi pecséten búzakalászok láthatóak).
  138. Adalékok Nemespann pecséttörténetéhez, Családban marad 2009/1, 15-19; Vázlat Nemespann pecséttörténetéről I., Családban marad 2010/1, 5-11.[4]
  139. Kartous, P. – Vrteľ, L. 2005: Heraldický register Slovenskej republiky IV. Martin, 170-171.
  140. Heraldický register
  141. Nyitraivánkai levéltár, Verebélyi predialisták iratai
  142. Hunka/Mácsay 1999, 30
  143. Csal. mar. 2009/2, 103
  144. Kocsis Aranka 1997: A vajkai szék nemesei. Pozsony, 60-64.
  145. Például Titka János (1968 Népi kultúra-népi társadalom 1, 140; 1974 Acta ethnologica Slovaca 1, 193; Nagykér 1946-os krónikája; Száraz Pál 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 60-61; Szőke József 1993: Nagykér - monográfia. 141.), akinek dudájából a díszítetlen kecskefej a Duna Menti Múzeum néprajzi gyűjteményében található (Manga János: Népi hangszerek a Felföldön. Ethnographia 1939, 148-150; 1939: A visszatért Felvidék néprajza. In: A visszatért Felvidék adattára. Budapest, 239-240).
  146. Jókai Mária-Méry Margit 1998: Szlovákiai magyar népviseletek. Érsekújvár, 116-125; Méry Margit 2002: Szlovákiai magyar parasztviseletek. Pozsony, 137-138.
  147. Szentkereszty Tivadar 1895: Nyitramegyei népmondák. Ethnographia 6, 418; Ethnographia 33 1922, 85-86; Újfalusi Szentkereszty Tivadar 1927: Nyitrai népmondák. Ethnographia 38, 123-124; Magyar néprajzi lexikon V. vízilények (Diószegi Vilmos); Lásd még a 48. jegyzetet (malom).
  148. Mélyút Nagycétényben (is) ismert, Nemespannhoz kötése kérdéses.
  149. Holló Domokos 1934: A garabonciás diák alakja a magyar néphagyományban. Ethnographia 45, 20; Magyar Zoltán 2002: A mindentudó fű - Zoborvidéki mondák és hiedelmek. Dunaszerdahely, 25.
  150. Hunka/Mácsay 1999, 23.
  151. Hunka/ Mácsay 1999, 24-25.
  152. FLE, Capsa 68, fasc. 9, No. 3-6; Lib. 28 1701, fol. 21; Liber Cantoralis, 146; Némethy 1894, 139, 196, 484; Kollányi 1900, 304-305.
  153. Szögi László 1994: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Budapest/ Szeged; Fazekas István 2003: A bécsi Pazmaneum magyarországi hallgatói 1623-1918 (1951). 320 No. 1965.
  154. Némethy 1894, 293
  155. Némethy 1894, 113
  156. Némethy 1894, 213, 700.
  157. 1862-1863 és 1865-1867 között a Nyitrai Piarista Gimnázium tanára (Csősz 1879, 809-810; Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 320)
  158. Schram Ferenc 1973: Csaplár Benedek szegedi éveiből. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972-73/1, 195-196.
  159. KrLT Rulla Provinciae Scholarum Piarum.
  160. 1887: A magyarországi kegyes-tanítórend névtára az 1887/8-diki tanévre. Budapest, 26, 57.
  161. Magyar életrajzi lexikon 1000-1990; Magyar színházművészeti lexikon; Tóth, Zs. 2004: Szelevény és templomai. Budapest, 6.
  162. Nyitraszerdahely; Iskolakrónika 13, 85. jegyzet.
  163. Motesíky Árpád 2001: Felvidéki vadászok életrajzi lexikona. Komárom, 21-22.
  164. Ki kicsoda Kassától Prágáig? 323.
  165. Vlastivedný slovník obcí na Slovensku II K-R. Bratislava 1977, 368; Hudák, J. 1984: Patrocíniá na Slovensku. Bratislava, 288 - A szerző régebbi templomot is feltételez, lásd lejjebb; Báró Forster Gyula 1905: Magyarország műemlékei II - A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 565.
  166. Iskolatörténeti feljegyzések i.m. 13.
  167. Súpis pamiatok na Slovensku II. Bratislava 1968, 446.
  168. 1968 Súpis pamiatok Slovenska II K-P. Bratislava, 446.
  169. lásd Vizy Katalin 1814-es végrendeletét és annak másolatait (ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond Szántó, kr. 6/ fasc. A/ 2 etc; SAP, 83. doboz, Jegyzőkönyv 1800-1820, 489-490, 495)
  170. Rieger orgonák 1945 előtt; A Rieger orgonákat rendelő települések
  171. Motesíky, Á. 1992: Településlexikon. Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Nemespann, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Nyitragerencsér, Nyitrageszte. Hét 1992/19. sz., 13; Iskolatörténeti feljegyzések i.m., 12-13.
  172. A falu harangjára való első említés tudomásunk szerint 1682-ből Hamar Fruzsina végrendeletéből származik (ŠOBA Ivanka pri Nitre, fond SAP, kr. 76/ fas. 2/ No. 11)
  173. Archív Trnavskej arcidiecézy v Trnave, Int. 15/66; F. k. 2/769.
  174. Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal központi nyilvántartása - Nyitra megyében 1521/0 sz. alatt.
  175. pamiatky.sk - Vyhľadávanie v digitálnych dokumentoch
  176. Motesiky Árpád 2005: Szent Orbán ünnepe a Zoboralján. Múltunk Emlékei 2005 május, 7-8.
  177. Liszka, J. 2000: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely, 75 54. kép, 78 No. 66.
  178. Szlovákia emlékeinek összeírása szerint 1837-ből való. A felirat nyomán azonban "csak" 1884-ből (Hunka/Mácsay 1999, 27).
  179. A hősi halottak között vannak partizánok (Jozef Menčík, Štefan Siklenka) és később visszatérők is (Szabó Ferenc). Nincsenek azonban polgári áldozatok (Agárdy Margit), ill. olyanok akik a faluban születtek (pesti zsidó áldozatok, ill. Mudri Ferenc Huszton elesett katona), de nem tudtak sorsuk felől, vagy nem itt éltek (Hunka/ Mácsay 1999, 27).