Csiffáry Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csiffáry Jenő
Született1895. február 13.
Nemespann
Meghalt1967. február 24. (72 évesen)
Nemespann
Csiffáry Jenő aláírása
Csiffáry Jenő aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Csiffáry Jenő témájú médiaállományokat.

Csiffáry Jenő Aurél (Nemespann, 1895. február 13. – Nemespann, 1967. február 24.) első világháborús századparancsnok, kántortanító, iskolaigazgató és -könyvtáros, vadász, tűzoltóparancsnok, leventeparancsnok, a falu katonai parancsnoka a második világháború alatt, illetve embermentő.

Élete[szerkesztés]

Csiffáry Gusztáv (1866–1936) és Csiffáry Hermina (1863–1934) gyermeke volt. Előbb a nyitrai piaristáknál,[1] majd az esztergomi Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumban tanult,[2] majd ugyanott tanítóképzőbe járt.

Az első világháború előtt Nyitrán és Léván szolgált. 1915 januárjában állást kapott a nemespanni iskolában, esküt is tett, azonban már a következő hónapban besorozták, majd május 15-én, mint önkéntes karpaszományos őrmester bevonult a Nyitrai 14. honvéd gyalogezredhez.[3] 1915. november 1-én tartalékos tisztjelöltként rangot szerzett.[4] 1916. január 7-én került az orosz frontra a 312. gyalogezredhez mint szakaszparancsnok. Olikától 5 km-re délre részt vett a Bruszilov-offenzíva elleni hadműveletekben. 1916. június 5-én szakaszával fedezte az ezred visszavonulását, illetve a június 16-i ellentámadásban tanúsított magatartásáért nagyezüst vitézségi érmet kapott. Ekkor bal karján megsebesült és ujjai átmenetileg megbénultak. A pozsonyi hadikórházban rehabilitálták.

1917. február 1-én hadnaggyá léptették elő.[5] 1917 decemberében önként jelentkezett, előbb a román, majd egész zászlóaljával az olasz harctérre került a 41. (?) közös gyalogezredhez. Gorizia-val szemben, San Marco hegyén (Markov hrib) volt az állásuk 1917. november 26-ig. Ezután kórházban kezelték, s egy operációt követően Léván géppuskásnak képezték ki, majd 1918. márciusa és júniusa között (?) Bécsújhelyen felderítő pilóta kiképzésen vett részt. Ezt követően a 314. honvéd gyalogezredhez került a Piavehoz, mint géppuskás századparancsnok. 1918. június 3-tól utazva november 16-án tért haza.[6] A Magyar Aëro Szövetség 1918. június 10-i választmányi ülésén vette fel rendes tagjai közé Horváth Ernő választmányi tag javaslatára.[7]

Első világháborús szolgálataiért megkapta az 1916-ban alapított Károly-csapatkeresztet, a vitézségi érmet,[8] két ezüst vitézségi érmet és az 1917-ben alapított sebesültek érmét.

1918 novemberétől taníthatott újra, amikor újból megnyílt az iskola két tanterme. 1919 áprilisában Nyitrán Agárdy Lászlóval együtt letette a csehszlovák állami esküt, majd 1923-ban Pozsonyban végezte a nosztrifikációs (honosítási) vizsgát.[9] 1930 júliusában Pozsonyban szélvihar következtében a ligeti parkban ráesett egy fa és súlyos gerincsérülést szenvedett, majd kórházba szállították.[10] Agárdy nyugdíjbavonulásával 1932. október 1-től látta el az iskola igazgatói (kántortanító) funkcióját.[11] Nagy szerepe volt Nemespann templomának 1932-es felújítási munkálataiban, illetve 1929-es harangbeszerzéseiben. A községi képviselőtestület tagja volt az Országos Keresztényszocialista Párt színeiben. 1938. május 8-án Nyitrán járt az osztályával a repülőnapon. Állítólag egy kétüléses géppel kétszer is hazarepült, illetve más gépet is kipróbált.[12]

A visszacsatolás rádiós kihirdetésekor a falubeliekkel átvonult Nagycéténybe, s másnapra a nagycétényiek elűzték a csehszlovák állam képviselőit. Mivel azonban a falu ekkor még nem került vissza Magyarországhoz, a csehszlovák állam a rendet katonai úton állította helyre.[13] Az első bécsi döntés után behívták és két és fél hónapig Verebélyen irodai munkát végzett. 1939 decemberében egy vadászbaleset miatt jobb lábát amputálták. Zsidó személyek határon való átszöktetésének segítése miatt 1942 májusában rendőrségi megfigyelés alá helyezték. 1942 novemberében Nemzetvédelmi Keresztet kapott.[14] Ennek ellenére 1944. november 20-tól Nemespann kinevezett katonai parancsnoka lett. E pozíciójának is köszönhetően próbálta többnyire sikeresen védelmezni főként falubelijeit, a kommunistákat és a behívót kapott személyeket. 1945. február 15-én felmentették a falu katonai parancsnoksága alól, illetve a nyilasok ki is hallgatták. A front és a szovjetek elvonulása után a csehszlovák hatóságok július elején őt is begyűjtötték és többekkel Nyitrán tartották fogva, ahol vallaták és megkínozták.[15] Szabadlábra kerülése után a népbíróság perbe fogta. Többszöri fellebbezéseinek végén 1948-ban felmentették. Nyugdíját nem folyósították, végül Vaskovics Lajos közbenjárásának köszönhetően az 50-es évektől juthatott hozzá.

Végső nyughelye

Szívinfarktusban hunyt el, a nemespanni temetőben nyugszik. Emlékét tanítványai[16] és családja őrizték. Számos jótékonysági gyűjtést szervezett, illetve jó célra adakozott.[17]

Művei[szerkesztés]

Iskolaigazgatóként vezette a nemespanni magyar iskola krónikáját, illetve 1964-ben megírta visszaemlékezését az első világháborúból való hazatéréséről. A Kárpáti vadász lapba rejtvényt (Fejtörő, 1929 3/7, 83) küldött.[18]

1929-ben saját használatra kottásfüzetet állított össze, melyek között az első világháborús elesettekre emlékező templomi orgonadalok is találhatóak. Ezeket a második világháborús elesettek emlékmiséin is használta. Kántortanítóként Nemespann és közvetlen környékének[19] temetési búcsúztatásaira is költött verseket és énekeket.

Képtár[szerkesztés]

  • 1918-ban felderítőpilótaként
    1918-ban felderítőpilótaként
  • A színjátszócsoport vezetőjeként
    A színjátszócsoport vezetőjeként

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Horvát Sándor 1907 (szerk.): A Szent László királyról czímzett nyitrai r. k. főgymnasium értesítője az 1906/7. tanévről. Nyitra, 84.
  2. ↑ Hollósi, R. 1908: Értesítő a pannonhalmi Sz. Benedek-rend esztergomi kath. főgimnáziumáról 1907-1908. Esztergom, 60.
  3. ↑ Képeslapja tanúsága szerint a nyitrai József főherceg laktanyában volt.
  4. ↑ Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek 44/140, 2642 (1917. október 27.)
  5. ↑ Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek 44/172, 3324 (1917. december 29.; 669.1 rangszám); Budapesti Közlöny 52/1, 4 (1918. január 1.)
  6. ↑ Az egyelőre töredékes visszaemlékezéséből nem világos, hogy miben betegedett meg a hazaútjuk elején. Elképzelhető hogy spanyolnátha fertőzést kapott.
  7. ↑ Aëro 1918/13, 264.
  8. ↑ 1. osztályú - Budapesti Közlöny 52/293, 3 (1918. december 21.); Rendeleti Közlöny a Magyar Hadsereg számára - Személyes Ügyek, 1918/183, 5141. (december 18.); bronz - Budapesti Közlöny 52/185, 9 (1918. augusztus 17.); Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1918/101, 2927. (július 24.)
  9. ↑ Magyar Tanitó 1923 III/11, 257-259; III/12, 300-301.
  10. ↑ PMH 9/162, 7 (1930. július 19.)
  11. ↑ Szerényi, F. 1934 (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933. Bratislava, 269.
  12. ↑ 2013 Iskolakrónika 85. oldal.
  13. ↑ A "visszacsatolás" napja Nagycétényben (1938). Cétényi Lapok 2016/1. Archiválva 2017. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben; Csuthy A. 2017: Nagycétényiek a nagypolitika árnyékában. In: Mérföldkövek - Míľniky 2015-2017. Komárom.
  14. ↑ Budapesti Közlöny 76/278, 6 (1942. december 6.)
  15. ↑ Buday Péter - Csuthy András - Fehér Sándor 2014: A nagycétényi hegykönyv 1807-1922.
  16. ↑ Sándor Anna 1995: A nyelvi illem tanításának lehetőségei. A Hét 40/16 (1995. április 21.)
  17. ↑ Vö. Magyar Tanító 4/23-24, 683 (1924. december 15.)
  18. ↑ Motesíky Árpád 1999: Szlovákiai vadászkalendárium. Nyitra, 147, 159; Kárpáti Vadász III/7 1929. április 1.
  19. ↑ Motesíky Árpád 1993: Még egyszer a kántorokról. Szabad Újság 3/42, 5 (1993. február 20.)
Csiffáry Jenő ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry József (1770–1830)
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry János (1801–?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Marczy Anna
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry János (1833–?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szabó Mária (1800–?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry Gusztáv (1866–1936)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szánthó János
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szánthó Karolina (1843–?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bíró Julianna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry Jenő Aurél (1895–1967)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry Imre Gergely (1751–1799)
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry Imre (1785–1818)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Rabcsek Katalin
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry Imre (1818–1904)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Polyák Katalin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csiffáry Hermina (1863–1934)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Timoraczky János
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Timoraczky Katalin (1829–1883)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csekey Ágnes
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Források[szerkesztés]

  • Csuthy, A. 2018: „Náš návrat domov bude iný?“ – Cestovný denník veliteľa roty Eugena Csiffáryho od Piavy po brehy Nitry na konci I. svetovej vojny – „Más lesz-e a mi hazatérésünk?” – Csiffáry Jenő századparancsnok úti naplója a Piavetől a Nyitra partjáig az első világháború végén. In: Varga, Zs. (szerk.): MUZAKT III – Zborník príspevkov medzinárodného odborného kolokvia. Érsekújvár, 38-51.
  • 2013 A nemespanni magyar iskolakrónika 1926-1939. Révkomárom.
  • Reprezentačný lexikón Slovenska a Podkarp. Rusi. 1936, 51, 395.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csiffáry_Jenő&oldid=26828158”