Nagytapolcsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagytapolcsány (Topoľčany)
Topoľčany1.JPG
Nagytapolcsány látképe kelet felől
Nagytapolcsány címere
Nagytapolcsány címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nagytapolcsányi
Turisztikai régió Tribecs-Inóc
Rang város
Polgármester Baláž Peter
Irányítószám 955 01
Körzethívószám 00421 (0) 38
Népesség
Teljes népesség 27 177 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 985 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 174 m
Terület 27,576 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagytapolcsány  (Szlovákia)
Nagytapolcsány
Nagytapolcsány
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 15″, k. h. 18° 10′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 15″, k. h. 18° 10′ 37″
Nagytapolcsány weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagytapolcsány (szlovákul Topoľčany) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásának székhelye. Kisbölgyén és Nagybölgyén tartozik hozzá. 2011-ben 27 177 lakosából 24 930 szlovák, 241 magyar és 155 cseh volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 32 km-re északra, a Bebrava jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagytapolcsány területe már az őskorban lakott volt, majd bronzkori, római, ószláv és honfoglaláskori magyar település. A várost német telepesek alapították a 12. században. Először 1173-ban említik Tupulchan néven. Várának romja a várostól 15 km-re északnyugatra Kővárhely falu határában áll. A vár 13.14. század fordulóján épülhetett, első birtokosai a Csákok voltak, majd királyi vár. Az 1440-es években a husziták egyik támaszpontja. Katonai szerepe ezután már nem volt. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépítették, a 19. században egyes részeit helyreállították, azóta pusztul.

A városnak 1285-ben már volt temploma. 1318-ban Thopolchan, 1332-ben Tapolchan néven említik. A 14. század elején Csák Máté birtoka. Csák Máté halála után királyi város lett. Szabad királyi városként 1342-ben említik először. 1431-ben huszita támadás érte. A 15. században fallal erősítették meg, 1584-ben parasztlázadás tört ki, 1599-ben a török dúlja fel. A 16. században az Országh és Losonczi családok birtoka. A század közepén itt is elterjedt a reformáció. Evanélikus iskoláját 1580-ban alapították. A század végén 124 ház állt a településen. 1599-ben a török fosztotta ki a várost. 1601-ben a Forgách családé lett. A 17. században kezdtek megalakulni céhei, az első az 1609-ben alapított cipészek céhe volt. Rajtuk kívül még számos kézműves is élt itt. Céhük volt többek közt a csizmadiáknak, szabóknak, gomkötőknek, szűcsöknek. A 18. század közepén már 116 céhbe tömörült kézműves élt és dolgozott a városban. 1618-ben II. Rudolf császártól vásártartási jogot kapott. 1715-ben 117 háztartás volt a városban. 1719-ben a Berényi, 1733-ban a Traun család lett a birtokosa. A régi Szent András templom helyén 1740-ben barokk templom épült, melyet 1779-1802 között újjáépítettek. 1750 körül épült a kegykápolna. A 18. század végén hatalmas tűzvészek pusztították a várost. 1783-ban 140 ház, 1787-ben 80 ház és 12 pajta égett le. 1790-ben újabb tűzvész tört ki, melynek következtében a legtöbb ház elpusztult. 1787-ben 256 házában 1926 lakos élt. 1828-ban 353 háza és 2475 lakosa volt. 1831-ben kolerajárvány tört ki, melynek 163 lakos esett áldozatul. A járvány megismétlődött 1855-ben 180, és 1866-ban 162 áldozattal. 1868-ban a korábbi Traun birtokot a Stummer család vásárolta meg, akik 1870-ben korszerű cukorgyárat építettek ide. Első állami iskolája 1903-ban nyílott. 1910-ben 6399 lakosából 3259 szlovák, 2110 magyar és 965 német volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásának székhelye. A város első középiskolája 1936-ban nyílt meg.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. századi templom helyén 1790 és 1802 között épült barokk stílusban.
  • Kegykápolnájában a Szűzanya 1634-ben készített kegyszobra, amely eredetileg a tavarnoki út melletti kápolnában állott – egyszerű vidéki fafaragó alkotása. A szobor 1854-ben került a főoltárra, azóta búcsújáróhely. A szoborhoz a következő legenda tartozik: Egykor egy este a zavadi plébános kocsin ment haza Nagytapolcsányból, mikor lovai váratlanul megálltak. A pap megkérdezte kocsisát, hogy mi az, mire az azt válaszolta, hogy valami öregasszony áll a hintó előtt. Erre a pap utasította: „Verd végig az ostorral.” A kocsis ezt meg is tette, mire másnap a Fájdalmas Szűzanya arcán vérző sebet láttak az imádkozók. A kápolna 1750-ben épült, a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére van szentelve.
  • A Kálvárián álló Szent Kereszt kápolnája 1856-ban épült.
  • Kastélya 1600 és 1610 között épült reneszánsz stílusban, később klasszicista stílusban építették át. 1945-ben leégett és elpusztult.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2005 Tribečské múzeum Topoľčany. Komárno.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]