Rudnay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudnay Sándor, Friedrich Lieder litográfiája 1829-ből

Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Nyitra vármegye, 1760. október 4.Esztergom, 1831. szeptember 13.) magyar bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Rudnay András szolgabíró. Gimnáziumi tanulmányait Moravánban, Nyitrán a piaristáknál és a pozsonyi főgimnáziumban végezte. Filozófiát a nagyszombati Királyi Akadémián tanult, majd Budán a szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1783. október 12-én szentelték pappá Nagyszombatban. 1784-ben teológiai doktor.

Erdély püspöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Rudnay a gyu­la­fe­hér­vá­ri vár­be­li bulgarita ko­los­tor­ban ál­ta­lá­nos szer­ze­te­si sze­mi­ná­ri­u­mot ala­pí­tott. Az új püspök a papnevelőben akkor volt 26 ifjúnak számát három év alatt 50-re szaporította és a szemináriumra évenként 16 000 forintot költött a sajátjából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Amikor 1816-ban éhínség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az ínségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére.

Fe­renc­ren­di no­ví­ci­u­sok 1819-ben jöt­tek először a szerzetesi szemináriumba. Itt kap­ták a ren­di ki­kép­zést, a te­o­ló­gi­ai stú­di­u­mo­kat az egy­ház­me­gyés kis­pap­ság­gal együtt az 1753-ban ala­pí­tott sze­mi­ná­ri­um­ban foly­tat­ták. Ezt a gya­kor­la­tot az 1822-es egy­ház­me­gyei zsi­nat megerősítette, ez a gyakorlat folytatódott aztán egészen 1848-ig .

Esztergomi érsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobra Vágmosócon

Rudnay Sándor, Esztergom régi fényének visszaállítója a szlovák művelődés mecénása és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestere (http://gondola.hu/cikk.php?szal=49052)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Habsburg–Estei Károly Ambrus
Esztergomi érsek
1819–1831
Utódja:
Kopácsy József