Balogh család (galántai)
.svg)
A nemes és gróf galántai Balogh egy középkori felmenőkkel bíró magyar nemesi család.
Története[szerkesztés]
Ez a család Pozsony vármegyéből származik, első ismert őse, Ferenc, Semptén szolgált várnagyként. 1552-ben armálist kapott, utódai később átszármaztak Bars, Gömör, Komárom és Nyitra vármegyékbe is. 1664-ben Galántán Balog Pál szerepelt a török adóösszeírásban.[1]
A család 1700-ban költözött Barsba, ahol Füss, Pozba, Nagyvalkház, Ohaj és Baróczpuszta földbirtokosai lettek.
A család tagjai közül kiemelendők Balogh Miklós váci megyés püspök, János, Gömör vármegye alispánja és a hétszemélyes tábla bírája, és testvére, István barsi alispán. László 1760-ban altárnok, majd országos levéltárnok volt, 1773-ban grófi rangot kapott. Fiai, Károly és Sándor nagyrészt eladták földbirtokaikat györgyei és füzesmegyeri Bencsik Józsefnek, 1788-ban. János gömöri alispán János nevű fia barsi főjegyző, majd komáromi alispán is volt, míg végül több ízben országgyűlési képviselő is. Fia, János, szintén szerepelt az országgyűlésben, Aranyosmarót képviselőjeként. A család utolsó tagjai Viktor huszárkapitány és János barsendrédi birtokosok voltak.
Utolsó ismert apai ágú leszármazottja Balogh Artúr (1936. december 6. – 2020.október 26.). A család anyai ágon tovább folytatódott, Selmeczi Elek dramaturg, Selmeczi Tibor humorista és Selmeczi Bea dramaturg, színdarabíró személyében.[forrás?]
Jelentősebb tagjai[szerkesztés]
.jpg)
- Balogh Albin (1887–1958) történész, régész, bencés szerzetes
- Balogh Artúr (1866–1951) jogász, politikus
- Balogh Béla (1885–1945) filmrendező
- Galántai Balogh János (1756–1820) Nyitra vármegye táblabírája
- Balogh János (1759–1827) politikus, Komárom vármegye alispánja
- Balogh János (1796–1872) politikus, honvédtiszt, kormánybiztos
- Balogh János (1850-1923) nyitrai szolgabíró, galgóci főszolgabíró[2]
- Balogh Miklós (1625–1689) váci megyés püspök
- (sisói) Balogh Zsigmond (1797-1873), Balogh János táblabíró fia, 1837-től verebélyi széki első alispán,[3] kéri járásbeli főszolgabíró,[4] földbirtokos[5]
Címere[szerkesztés]
Borovszky szerint:
Címer (nemesi): kékben, hármas zöld dombon, jobbjában görbekardot, baljában kettős ezüstkeresztet tartó, koronás, kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takaró: kékarany-veresezüst. A grófi címer ezüst pajzsfővel – melyben repülésre kész pacsirta áll – és két sisakkal bővült.
Rokoni kapcsolataik[szerkesztés]
bajnai Both, szlavniczai Sándor, Török család (szendrői), kiskereszteni Hunyady, Révay család, Hédervári család, Draskovich, ...
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VII., Bars vármegye, 1903. (online hozzáférés)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 349.
- ↑ Csikvári Antal 1938 (szerk.): A magyar közalkalmazottak almanachja. Budapest, II/19.
- ↑ Hirnök 1/35, 1 (1837. október 31.)
- ↑ gyászjelentése; Közhasznu Honi Vezér - gazdasági, házi és tiszti kalendáriom 1843, 240; Ethey 1941, 182-183.
- ↑ Hagyatékából 1874-től csak Kiscétényben 197 hold szántóföld, 109 hold rét és 6 hold beltelek került bérbeadásra (Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 8/60, 1137 1874. március 14.; Pester Lloyd 21/68, 8 1874. március 21.). Ingóságait is elárverezték, többek között 7-800 akó bort (Pester Lloyd 21/99, 4 1874. április 29.).