Knauz Nándor

Knauz Nándor (Óbuda, 1831. október 12. – Pozsony, 1898. április 26.) történész, katolikus pap, az MTA tagja.

Életpályája

Bölcsészetet Nagyszombatban, teológiát Esztergomban tanult. 1854. december 7-én szentelték áldozópappá. Előbb a nagyszombati papnevelőben tanár, majd Pozsonyban tanulmányi felügyelő. 1860-tól Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárnok és érseki levéltárnok volt. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban apáttá, 1890-ben címzetes püspökké nevezték ki, 1895-ben prépost. 1862-ben Nagy Ivánnal együttesen szerkesztette a Magyar Tudományos Értekezőt, 1863-69-ig pedig a Magyar Siont.

Akadémiai tagsága

• levelező tag (1858),
• rendes tag (1873).

Főbb művei

• Az országos tanács és országgyűlések története 1445–1452 (Pest, 1859);
• A budai kir. várpalota kápolnája (Esztergom, 1862);
• Az esztergomi főegyháznak okmánytára (I–II. Esztergom, 1863–66);
• A nápolyi Margit-legenda (u. o. 1868);
• II. Endre szabadságlevelei (Ért. a tört. tud. köréből I. 10. Bp., 1869);
• A pozsonyi káptalan kéziratai (Esztergom, 1870);
• A magyar nyelv történeti joga az egyház és hazában (Esztergom 1870);
• Monumenta ecclesiae Strigoniensis (I–II. Strigonii, 1874–1882).

Emlékezete

• Kollányi Ferenc: Emlékbeszéd K. N. felett (MTA Emlékbeszédek, 1911).

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 940. o. Online hozzáférés

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája
• Czvittinger Dávid