Knauz Nándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Knauz Nándor
Életrajzi adatok
Született1831. október 12.
Óbuda
Elhunyt1898. április 26. (66 évesen)
Pozsony
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Kortan
A Wikimédia Commons tartalmaz Knauz Nándor témájú médiaállományokat.

Knauz Nándor (Óbuda, 1831. október 12.Pozsony, 1898. április 26.) történetíró, választott katolikus püspök,[1] az MTA tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Bölcsészetet Nagyszombatban, teológiát Esztergomban tanult. 1854. december 7-én szentelték áldozópappá. Előbb a nagyszombati papnevelőben tanár, majd Pozsonyban tanulmányi felügyelő. 1860-tól Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárnok és érseki levéltárnok volt. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban apáttá, 1890-ben címzetes püspökké nevezték ki, 1895-ben prépost. 1862-ben Nagy Ivánnal együttesen szerkesztette a Magyar Tudományos Értekezőt, 1863-69-ig pedig a Magyar Siont.

Felhívására alakult meg 1894-ben az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat, illetve ásatásokat végzett Esztergom területén.

Levelezését az Akadémiára hagyta, de hiányosan került be a végrendeletének végrehajtása körüli mulasztások miatt.[2] Több mint 3 ezer darabos értékes tudományos könyv- és kézirattárát végakarata ellenére elárverezték.[3]

Akadémiai tagsága[szerkesztés]

  • levelező tag (1858),
  • rendes tag (1873).
Sírja a pozsonyi temetőben

Főbb művei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Kollányi Ferenc: Emlékbeszéd Knauz Nándor felett (MTA Emlékbeszédek, 1911).
  • Sírja Pozsonyban található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]