Koháry Péter
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Koháry Péter | |
| Született | 1564[1] nem ismert |
| Elhunyt | 1629 (64-65 évesen)[2][1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Koháry István |
| Szülei | Koháry Imre |
| Foglalkozása | diplomata |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Báró csábrági és szitnyai Koháry Péter (1564 – 1631) katona, diplomata.
.jpg)
Élete[szerkesztés]
.jpg)
Koháry Imre és ráhói és szuhai Jákóffy Katalin elsőszülött gyermeke. Kezdetben Hont vármegye jegyzője volt, de a tollat hamar felcserélte karddal. 1593-ban harcolt Szabadka és Fülek ostromában, 1594-ben pedig Esztergomnál. 1596-ban Pálffy Miklóssal együtt küzdött a mezőkeresztesi csatában (október 23–26.), ahonnan Pálffyval együtt csak nagy üggyel-bajjal tudtak megmenekülni. 1606-ban királyi biztosként része volt a bécsi béke megkötésében. Tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik a Prágában, Rudolf királynál lévő magyar koronát 1608-ban hazahozta II. Mátyás király megkoronázásához.
1613-ban királyi követként járt Bethlen Gábor fejedelemnél. Érdemei elismeréséül 1616. február 15-én II. Mátyás király bárói rangra emelte. Ezután 1619-ben Érsekújvár kapitányaként védte a várat Bethlen hadával szemben, végül is legénysége feladta a Gyarmat felől közeledő Széchy Györgynek és Rhédey Ferencnek. Így fogságba került, s előbb Kassára, majd Erdélybe vitték. Több ízben megpróbálták Bethlen pártjára csábítani, de ő tanúbizonyságát adta hűségének, ezzel mutatva példát örököseinek.
1621-ben a nikolsburgi béke hatására kiszabadult fogságából. Szabadságát visszanyerve engedélyt kapott arra, hogy állandóan 40 lovast és 60 gyalogost tarthasson maga mellett testőrségül. Ezután már mint Érsekújvár főkapitánya jeleskedett. Ebben a minőségében sikeresen harcolt a törökkel, és az erdélyi seregekkel is. II. Ferdinánd Koháryt a nemrégiben elhalálozott Cziráky Mózes helyett, 1627-ben királyi személynökké nevezte ki. II. Ferdinánd 1622-ben először zálogbirtokként, 1629-ben pedig örökös adományként Csábrág és Szitnya várával és uradalmával ajándékozta meg.[3]
Családja[szerkesztés]
Első felesége Vethle Regina volt, akinek tőle négy gyermeke született:
- Koháry Katalin (?), aki báró trebosztói Révay András felesége lett.
- István (1616–1664) feleségei: 1. divékújfalusi Újfalussy Éva, 2. gróf gyarmati Balassa Judit
- Koháry Magdolna (?), aki öcsényi és vedrédi Baranyai Tamás felesége volt.
- Koháry Mária (?), fiatalon elhunyt.
Második felesége gróf gyarmati Balassa Borbála volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Odescalchi Artúr 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 57-58.
- Komáromy András 1911: Koháry Péter érsekújvári kapitány levelei Thurzó György nádorhoz 1611–1616. Hadtörténelmi Közlemények 12/1, 77–109.
- A Pallas nagy lexikona – Koháry [1]
- Borovszky Samu: Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város, 1906