Kisugróc
| Kisugróc (Malé Uherce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Simonyi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1274 |
| Polgármester | Štefan Čepko |
| Irányítószám | 958 03 |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | PE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 793 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 117 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 211 m |
| Terület | 5,97 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 37′ 17″, k. h. 18° 24′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 37′ 17″, k. h. 18° 24′ 10″ | |
| Kisugróc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisugróc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kisugróc (szlovákul Malé Uherce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Simonytól 2 km-re keletre, a Nyitra bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Területén a kőkorszakban a vonaldíszes kerámia kultúrájának népe élt. A latén korból is kerültek elő leletek.
Ugrócot 1274-ben "Vgrich" alakban említik először. Első lakói királyi szolganépek voltak. 1352-ben "Kysugrouch, Minor Vgrouch" alakban tűnik fel a falu neve. 1388-ban részben az éleskői váruradalom része, más része a Hunyadi és Lessenyei családok birtoka volt. 1536-ban 14 portája szerepel a dézsmajegyzékben. 1601-ben malma és 34 háza állt. 1720-ban 33 adózója volt a településnek. 1828-ban 63 házában 427 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "Nagy, és Kis Ugrócz. Két tót falu Bars Várm. földes Urai Majthényi, Bossányi, és több Urak, lakosaik katolikusok, Kis-Ugrócz N. Ugrócznak filiája; határjaik középszerűek."[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Ugrócz (Kis-), Bars, most A.-Nyitra vm. tót falu, a Nyitra mellett: 427 kath. lak., s termékeny szántóföldekkel. F. u. többen. Ut. p. Oszlán." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 434, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 702 lakosából 678 szlovák volt.
2011-ben 700 lakosából 684 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Kastélya a 18. században épült barokk stílusban, a 19. század második felében újjáépítették.
- Barokk templom, 1719-ben épült.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
Források[szerkesztés]
- Martin Bóna – Ján Lukačka 2015: Kultúrno - historické pamiatky Stredného Ponitria. Topoľčany. ISBN 978-80-89173-45-7
A Simonyi járás települései | ||
|---|---|---|
Simony (Partizánske) Apátlévna (Livinské Opatovce) · Bossány (Bošany) · Brogyán (Brodzany) · Jaskafalva (Ješkova Ves) · Kalacsna (Kolačno) · Kinorány (Chynorany) · Kiskeresnye (Malé Kršteňany) · Kisugróc (Malé Uherce) · Lévna (Livina) · Nadány (Nedanovce) · Nagykeresnye (Veľké Kršteňany) · Nagykolos (Veľký Klíž) · Nagyugróc (Veľké Uherce) · Nádlány (Nadlice) · Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou) · Ószéplak (Krásno) · Pázsit (Pažiť) · Sándori (Ostratice) · Sziklavárhely (Hradište) · Szkacsány (Skačany) · Tőkésújfalu (Klátova Nová Ves) · Turcsány (Turčianky) |  | |
