Koszorús

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszorús (Kosorín)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Garamszentkereszti
Turisztikai régió Garammente
Rang község
Első írásos említés 1487
Polgármester Ľuboš Finka
Irányítószám 966 24
Körzethívószám 045
Népesség
Teljes népesség 429 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 366 m
Terület 12,75 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Koszorús  (Szlovákia)
Koszorús
Koszorús
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″
Koszorús weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Koszorús (1890-ig Koszorin, szlovákul Kosorín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. 2011-ben 429 lakosából 400 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Garamszentkereszttől 10 km-re északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1478-ban "Kozoery" néven említik először. 1570-ben "Kozeryn", 1571-ben "Kozewyn" néven szerepel az írott forrásokban. 1487-ben birtokosa az esztergomi érsekség volt, majd 1776-ban az akkor alapított besztercebányai püspökség faluja lett. 1534-ben 7 portája adózott. 1601-ben 30 háza volt. 1715-ben malom, kocsma és 28 adózó volt a településen. 1828-ban 60 házában 380 lakos élt, akik főként kőművességgel foglalkoztak. A faluban téglagyár is üzemelt.

Vályi András szerint "Elegyes falu Bars Várm. földes Ura a’ Besztercze Bányai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Szlaszkának szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, réttye, legelője meg lehetős, vagyonnyai középszerűek." [1]

Fényes Elek szerint "Koszorin, Bars m. tót falu, Sz.-Kereszthez északra 1/2 mfd. 380 kath. lak. Jó legelő. Terméketlen határ. F. u. a beszterczei püspök. Ut. p. Selmecz." [2]

1910-ben 489, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. Lakói főként Garamszentkereszt, Nyitrabánya és Privigye üzemeiben dolgoztak.

2001-ben 412 lakosából 409 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent László tiszteletére szentelt római katolikus temploma mai formájában 1926-ban a korábbi, 1800 és 1803 között készült klasszicista kápolna átépítésével épült.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]