Ágoston Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ágoston Emil
Született 1876. december 7.
Aranyosmarót
Elhunyt 1921. június 15. (44 évesen)
Berlin
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész

Ágoston Emil, eredetileg Adler (Aranyosmarót, 1876. december 7.Berlin, 1921. június 15.) építész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ágoston tervezte Astoria szálló

A budapesti Műegyetemen szerzett oklevelet 1899-ben. Tanulmányutat tett Olaszországban, majd Berlinben és Párizsban élt. Fő korszaka 1906 és 1911 közé tehető. Keresett bérházépítő volt. Irodája a Dorottya utca 9. sz. alatt működött. Stílusát az észak-német építészet befolyásolta; romantikus részleteket is alkalmazott. Számos tervpályázaton vett részt. 1919 után közös építészeti irodát nyitott testvérével, Ágoston Gézával és a Római-fürdő létesítményeit tervezte. Hollandiában is kapott egy megbízást fürdőtelep létesítésére, azonban a helyszínre utazása során, Berlinben meghalt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krayer-ház (XIII. Csanády u. 2.) (1909 – 1910) (egy időben Higiénia üzletház)
  • Hungária fürdő (Hungária úszócsarnok és gőzfürdő) (VII. Dohány u. 44.) – az épület pusztulóban van (1906 – 1907)
  • Unger-ház (V. Irányi u. 10.) (1907)
  • Lakóház (V. Dorottya u. 9.) (1910)
  • Gyenes-villa (II. Nyúl u. 6.) (1909)
  • Csasznek-ház (I. Attila út 47.) (1907)
  • Lakóház (VII. Wesselényi u. 32.) (1909)
  • Egykori Magyar Bank (V. Kristóf tér) (1913)
  • Banképület az V. Bajcsy-Zsilinszky u. 36. alatt.
  • Az Astoria Szálló Múzeum körúti klasszicizáló sarokrésze.
  • A VII. Wesselényi utca 32. alatti öt emeletes sarokház (1909). Észak-német stílusjegyeket mutat, eredeti díszeiből kevés maradt. (1994 óta helyi védelem alatt áll.)

Máshol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wesselényi u. 32.
  • Reichart Dóra, Gamperl, Ringer, és Hungária... Kétszáz év a Nyár utcában. in: Kemény Mária (szerk.), Kismező, Nagymező, Broadway, Várostörténeti tanulmányok, Budapest, 2009, 99-116.