Vita:Román nyelv

A(z) Román nyelv egyike a kiemelt szócikkeknek, a Wikipédia legjobbjai közé tartozik.
A közösség szavazta meg kiemeltnek a kiemelt státuszáról szóló szavazáson.
Ha úgy érzed, tudnál javítani rajta, bátran tedd meg.

---

Ez a szócikk 2020. november 30. és 2020. december 3. (ajánló), valamint 2024. február 5. és 2024. február 8. (ajánló) között
szerepelt a kezdőlapon.

---

Mérföldkövek a cikk életútján

Dátum(ok: tól/ig)	Esemény	Eredmény
2008. november 7. – 2008. november 28. (változások)	Jelölték kiemelt szócikknek	Megkapta a kiemelt státuszt
Jelenlegi státusza: kiemelt szócikk

táblázatok

A táblázatokat nem akarom átformázni, ha valakit zavar így, tegye meg! - Gaja 2004. augusztus 24., 15:29 (CEST)

I noticed that some words are given an incorrect pronunciation:

• ştiinţa is [ʃti-'in-ʦa] - no [ji] diphtong here. [ji] doesn't occur in Romanian.
• creai is [kre-'aj] - two syllables, no [eaj] triphtong. Replaced with better example.
• vioară is [vi-'oa-rʌ], again no [ioa] triphtong. To the best of my knowledge there's no such triphtong in romanian. Beware of words like cioară; it seems to contain ioa in one syllable, but is actually transcribed as [tʃoa-rʌ].
• Ion: this is a bit tricky, some pronounce it in one syllable, some in two; like [i-on]. I replaced the example with a better one.
• continuu: again a tricky one, [uu] can be pronounced both as a diphtong and in hiatus: u-u. Can't find a better example so leaving it as is.

sorry for the english, but i don't speak hungarian :) IulianU (also on ro:); 81.180.2.242 2004. augusztus 24., 23:05 (CEST)

Thanks for this article about the Romanian language! Köszönöm szépen!

apró hiba

'befojásolt' van a szövegben, én 'befolyásolt' alakban használnám. – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 162.61.25.5 (vitalap | szerkesztései)

Wikipédia:Bátran szerkeszd a lapokat! Te is nyugodtan javíthattad volna. -nagytibi ^{üzen, ?} 2006. december 6., 13:41 (CET)

kiemelt?

Miért van ez a cikk a kiemelt kategóriában? Egyelőre leveszem a kategóriát. --Hkoala ^vita 2007. június 18., 11:51 (CEST)

Jelentős változtatások, áthelyezések a lapon

Úgy éreztem, hogy a lap mondanivalója elveszik a nyelvtani és fonológiai táblázatok között, ezért áthelyeztem őket külön lapra, amit terjedelmes voltuk miatt meg is érdemeltek. Így az oldal tartalma sokkal áttekinthetőbb.

Természetesen a mostani állapotban elég nyersnek néznek ki a nyelvtan és hangtan pontok, tehát valaki, aki járatos a témában bővíthetné őket rövid általános leírásokkal (és nem további táblázatokkal :) ). Példaként figyelembe ajánlanám a spanyol nyelv lapot.

katonams^{ide írj} 2007. június 18., 12:16 (CEST)

Hibácska

Van egy ilyen rész a szócikk elején: "a bulgáriai Dobrudzsában beszélik."

Dobrudzsa kékkel. Rákattintok, erre megjelenik a föcím alatt: "Dobrudzsa románia egyik tartománya". Mi a menydörgösmenykö? Most akkor Dobrudzsa Bulgáriában vagy Romániában van?

Mindkettőben. De meg kellene csinálni rendesen, hogy ne keltsen ilyen zavart. Szajci ^reci 2007. december 30., 08:11 (CET)

Üdv (Pozd) a román nyelv (jazik) nem újlatin nyelv! Mert erősen nagy óegyházi szláv elem érte, és amit mindenki latinnak hisz az valójában albán vagy romanizált illír szavak, és nem csak az óbolgár nyelv hatott rá hanem már a területet a dunai szlávok és a bizánciaktól elvéve érkezvén az onogur - bolgárok, s így nincsen semmi köze a latinhoz mert görög elem is van benne. Köszönöm szépen (Najlipša fala)– Andraš94 ^vita 2020. január 18., 20:25 (CET)

Néhány megjegyzés

"Egyes nyelvészek véleménye szerint ezek nem külön nyelvek, hanem csupán a román nyelv különböző nyelvjárásai. E nézetnek azonban ellentmond, hogy a közöttük levő különbségek, főleg a dákoromán és a többi között igen jelentősek." -- Maguk az eltérések nem mondanak ellent annak, hogy egy nyelvnek tartsuk. A Hamburg környéki német erősen eltér a bécsitől, sőt, az már a voralbergitől is. Ilyen alapon nem tarthatnánk őket egy nyelvnek. Hogy mit tartunk nyelvnek, ill. nyelvjárásnak, az elsősorban hagyomány, ill. főképp a beszélők íttélete, identitása. Ellentmondásról tehát itt nincs szó.

Kivettem.

"Moldova Köztársaságban (2,5 millió beszélő)[5], ahol hivatalosan moldáv nyelvnek nevezik; Transznisztriában (az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságban)[6], ugyanezzel az elnevezéssel, és a szerbiai Vajdaságban" -– Ez egy kissé zavaros. Gondolom, Moldovának a kormány által ellenőrzött és szakadár területein egyaránt moldábvnak nevezik, mindenhol máshol románnak...

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"Az első román nyelvtan a 18. század közepén jelent meg." -- Ez mennyiben tartozik a román nyelvtörténethez? Inkább a román nyelv kutatásának történetéhez tenném.

Kivettem.

"A román nyelv hangtana az általános vonásokban nem tér el a többi újlatin nyelvétől. A magánhangzók száma hét" -- Mik lennének ezek a vonások? A román magánhangzórendszer tudtommal mindegyik újlatin nyelvétől eltér, a mássalhangzóredszerben is vannak sajátos vonások. Pl. kiterjedtebb a palatalis mássalhangzók rendszere (bár ezt a hangtanos szócikk kissé másként tárgyalja, ennyire nem vagyok otthon a témában).

A hasonlóság foka különbözik a román és minden egyes újlatin nyelv hangtana között, ezért ebben az irányban javítottam ki.

Az írást áttenném a nyelvtan utánra.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"A Moldovai Köztársaságban, a szovjet időkben, az orosz ábécét alkalmazták az úgynevezett moldáv nyelv írására" -- Ez nem igaz, hiszen olyan betűt is használtak, amely nem volt meg az orosz ábécében (ӂ), ugyanakkor, legalábbis a belinkelt szócikk szerint, nem volt az ábécé tagja a ё.

Pontosítottam. De megjegyzem, hogy beiktattak ugyan egy betűt és kivettek egyet, de attól ez még mindig az orosz ábécé.

Nem inkább a cirill ábécé? Szerintem Palesmurt ilyen értelemben értette. – Mex ^plática 2009. január 11., 20:38 (CET)

A cirill ábécé tágabb fogalom. Benne van az ószláv ábécéje és az azóta belőle kialakult ábécék. A "moldávra" a szovjet forradalom után megreformált orosz ábécét alkalmazták. Amator linguarum ^vita 2009. január 12., 21:58 (CET)

Ezt én sem tudtam. Illetve azt igen, hogy cirill, de hogy konkrétan az orosz, azt nem. – Mex ^plática 2009. január 12., 22:34 (CET)

"Sajátosak az [ə]-t jelző ă, az [ɨ] két írásjele (â és î), valamint a ş (magyar megfelelője s) és a ţ (magyar c) betűk." -- Mihez képest sajátosak?

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"Az s minden helyzetben sz-nek hangzik (mint a spanyolban)" -- a spanyolországi spanyolban ez θ-nek hangzik, illene pontosítani.

Összetéveszted a spanyol "c"-vel.

Pontosabban a ce, ci csoportokban lévő c-vel, illetve a z-vel (ami ugyanazt a hangot jelöli máshol). De ez is csak a Spanyolországi sztenderd nyelvváltozatra igaz, mindenhol máshol egyformán magyar sz-nek ejtik mindhárom betűt. – Mex ^plática 2009. január 11., 20:31 (CET)

"A román helyesírás nagyjából fonetikai, ugyanolyan mértékben mint a magyar." -- Helyesen: fonetikus. A románt nem tudom, a magyar kevéssé fonetikus, különösen pl. ha a mai köznyelvi magánhangzó-hosszúságokat vetjük össze a helyesírásban jelölttel, de beszélhetnénk a zöngésségi hasonulásról, a j-hasonulásokról, az ly-ről stb. Nem tudom, a románban az ilyesmik elérik-e a magyar szintjét, bár a j/ly párhuzamba állítható az î/â-vel.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"A román nyelv nyelvtana hasonlít a többi újlatin nyelvére, mivel a latin nyelv leszármazottja." -- Azért elég jelentős különbség, hogy a névszó esetragozása megmaradt, még ha töredékében is (máshol teljesen eltűnt), ill. kifejlődött a hátravetett artikulus. Ez azért elég élesen elválasztja az összes újlatin nyelvtől.

Nem olyan élesen, hogy ne lehessen azt mondani, hogy hasonlít.

"Nyelvtipológiai szempontból, a román flektáló nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv," -- 1. nem nyelvtipológiai szempontból, hanem morfológiai típusát tekintve; 2. a román valóban flektáló de a többi újlatin sokkal inkább izoláló, különösen a névszókat tekintve; 3. az első vessző felesleges (a központozással többb helyen is problémák vannak!).

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"több kategória morfémája" -- pontosabban több kategóriát kifejező morféma.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"a román névszókra is jellemzők olyan kategóriák, mint a [...] a személy (a névmások esetében)" -- a személy kizárólag a személyes névmásra jellemző kategória, nagyon nem kellene ide keverni.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

Külön tettem a névmást, de megjegyzem, hogy az újlatin nyelvekben a birtokos névmásra is jellemző a személy.

"általános szövegkörnyezetekben gyakran „semleges nem”-ként említett kategóriát is, azonban valójában itt az ún. kettős nemről van szó: ezek a főnevek egyes számban hímneműként, többes számban pedig nőneműként viselkednek" -- a terminológiai polemizálásnak csak akkor van itt értelme, ha valahol a terminusokat definiáltuk, pl. hogy mi nevezhető nemnek. A wikipédiának, mint általános enciklopédiának, szerintem ez nem feladata, így nem kellene a besorolásról semmit mondani: elég lenne azt mondani, hogy jelentős azon szavak száma, melyek egyes számban hím-, többes számban nőneműek. Így a sapnyol nyelvre vonatkozó kiegészítés is inkább a helyén ülne. (Egyébként mindenképpen téves ezt a jelenséget a latin semleges nemmel összekapcsolni, hacsak nem mutatható ki tényleg, hogy ebbe a kategóriába olyan szavak tartoznak, melyek a latinban semleges neműek voltak.)

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"Csak a birtokos/részeshatározó esetnek és a megszólító esetnek van ragja" -- Nem tudom, hogyan kellene ezt értelmezni. Ha a birtokos és a részes ugyanúgy néz ki, akkor az nem két különböző eset. De nyilván minden felsorolt esetet megkülönböztetnek valahogy, méghozzá végződéssel. Lehet, hogy más a morfológiai felépítésük, de ez itt nem derül ki...

A román nyelvtanban nemcsak végződésekkel különböztetik meg az eseteket, mint a magyarban, hanem a mondattani funkcióval is. Ez általános nyelvészeti szempontból talán vitatható, de ez nem a szócikk tárgya. Minden esetre pontosítottam, remélem, így világos.

"fejez ki nyelvtani jelentést" -- morfológiai kategóriát?

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"Másik nehézsége a román nyelvnek a többes szám ragjainak bonyolult rendszere." -- Amennyire én tudom, a románban nincsenek a többes számnak ragjai, hanem a végződések egyszerre fejezik ki a számot és az esetet.

A román nyelvtanban desinenţă de plural-ról beszélnek, a franciában désinence de pluriel-ről. Ez megtévesztő, mivel magyarul raggal is lehet fordítani. Helyettesítem "a többes szám jelei"-vel.

"Igenemek: cselekvő szerkezet, szenvedő szerkezet, visszaható szerkezet." -- milyen szerkezet? Igenemről akkor beszélhetünk, ha az ige morfológiája fejezi ki a kategóriát. Ha szószerkezetről van szó, akkor nem beszélhetünk igenemről.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

Bár kijavítottam, megjegyzem utólag, hogy itt morfológiai szerkezetről van szó. A románban, mint sok más nyelvben, az igenemek morfémái nem képzők. A románban a visszaható igét a visszaható névmás jelzi a cselekvő alakkal társítva, a szenvedőt a létige mint segédige a melléknévi igenévvel. Amator linguarum ^vita 2009. január 18., 16:49 (CET)

" szupinum. Az utóbbi is román sajátosság, bár alaktanilag nem hasonlít a latin szupinumra." -- Miben sajátosság, ha más nyelvekben is megvan? Ha meg másmilyen, mint amit más nyelvekben szupinumnak nevezett, akkor ezt kell leírni.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"Kötőmódban, feltételes-óhajtó módban és feltételező módban az igének jelen és múlt ideje van, akárcsak a főnévi igenévnek." -- A főnévi igenévnek van jelen és múlt ideje? Ez annyira furcsa, hogy mindenképpen kellene példát is adni.

Miért lenne furcsa? Minden újlatin nyelvben van. Példák a részletes szócikkben.

"sok melléknevet határozószóként is lehet használni" -- itt pontosabb lenne azt mondani, hogy a határozószó alakja egybeesik a megfelelő melléknévével.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"A magyarban egyesek ragoknak felelnek meg (például în ’-ban/-ben, -ba/-be’), mások névutóknak (például după ’után’)." Ez semmit nem mond a román nyelvről, különösen, hogy bármelyik nyelv bármilyen hasonló elemeiről elmondható.

Ezt az észrevételt nem értem. Miért ne lenne fontos, hogy a románban is elöljárók felelnek meg a magyar ragoknak és névutóknak?

"A román indulatszók nagyjából megfelelnek a magyar indulatszóknak." -- ??? Ha ez igaz, akkor kb. annyira, ahogyan bármely nyelv indulatszói megfelelnek a magyar indulatszóknak.

Kivettem.

"Nyelvtipológiai szempontból a román SVO-nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv, és a magyar is, " -- A magyar szórendje nagyon más, még ha bizonyos semleges környezetben SVO is. Így összehasonlítani (román ~ magyar) viszont mindenképpen súlyosan megtévesztő.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

Gondolom az SVO itt az általános egyenes szórendre vonatkozik, mint a spanyolban, ami nem zárja azt ki, hogy a szövegkörnyezettől, fókusztól függően ne lehessen attól eltérni. Nem tudom, hogy a románban hogy van, de a spanyolban találkoztam én már eléggé nyakatekert szórendekkel is, nem ritka az OVS sem, pl. idézek egy spanyol dalból: Nuestras noches las borraron tus palabras („Az éjszakáinkat [őket] eltörölték a szavaid”). A magyarban melyik dominál, azt nem tudom, de úgy rémlik, mintha olvastam volna valahol, hogy a magyar is alapvetően SVO-nyelv. – Mex ^plática 2009. január 12., 19:36 (CET)

MegoldvaHiányzik az aláírás!

1. " Az, ami a magyar nyelvtanban egyszerűen tárgy, a románban „közvetlen tárgy” (complement direct), mint a többi újlatin nyelv nyelvtanában." Ez csupán terminológiai különbség, mert a magyar terminológia a románban közvetett tárgynak nevezett elemet elöljárós szerkezetnek nevezi. Ha van különbség, hát az, hogy a magyarban névutók vannak, nem elöljárók.

2. "Ugyanakkor, ugyanazt a közvetlen tárgyat sokszor két szó fejezi ki, egy főnév és a neki megfelelő hangsúlytalan alakú személyes névmás: Am văzut-o pe Maria. „Láttam Máriát.” (Maria – főnévvel kifejezett közvetlen tárgy, o – a főnévnek megfelelő személyes névmás)." -- Ez lényegében nagyon hasonlít a magyar határozott ragozáshoz, pontosabban annak kialakulásnak kezdetiehez.

3. "A magyar részeshatározónak a román nyelvtanbeli elöljárószó nélküli részeshatározó esetben álló ún. „közvetett tárgy” (complement indirect) felel meg." -- Ez megint csak terminológiai különbség, pl. román terminológiávval mondhatnánk, hogy a közvetett tárgy a magyarban részeshatárotzós esetben áll (azaz ugyanazt). A magyarban nem beszélnek a közvetett tárgyról, de ez a nyelvtani hagyományt jellemzi, enm a nyelvet.

4. "Ugyancsak közvetett tárgynak számít a különböző elöljárószókkal használt, többnyire tárgyesetű főnév, hacsak nem határozóról van szó. Példa elöljárós közvetett tárgyra: Nu râde de mine! „Ne nevess rajtam!”" -- Ez itt már eléggé követhetlen, mert a hagyományos magyar nyelvtan ebben a mondatban a rajtam-ot határozónak tekintené. Nem világos, mi lenne a román terminológia szerint az elöljárós szerkezettel kifejezett közvetett tárgy, ill. határozó között a különbség.

5. "A magyar mondattannal ellentétben, a román külön mondatrészként tartja számon a szenvedő szerkezetű ige kiegészítőjét" -- ez megint a román nyelvtani hagyományról, nem a román nyelvről szól.

6. "Mint a többi újlatin nyelv nyelvtana, a helyhatározót, az időhatározót, az okhatározót stb., a román nyelvtan is az ún. „körülményhatározók” (complemente circumstanţiale) nagy osztályába sorolja." -- Dettó.

7. "határozói mellékmondatok (propoziţii subordonate circumstanţiale): helyhatározói, időhatározói, okhatározói, célhatározói, módhatározói, következményhatározói, eszközhatározói, társhatározói, tekintethatározói, feltételhatározói, engedményhatározói, ellentéthatározói, gyűjtőhatározói és kivételhatározói mondat." -- Ez így elég furcsa, miután az egyszerű mondatnál nem esett szó a mondatrészekről. Egyébként ez a mondatrészesdi nagyon elavult nem sokat mond a nyelvről, nem kellene erőltetni. Viszont itt végre megjelennek a román terminusok, ezeket jó lenen máshova is betenni. Az itt felsorolt típusok egyébként teljesen ismeretlenek a magyar terminológiában, ha már használja őket a szerző, illene meghatároznia is.

A fenti 7 észrevétellel kapcsolatban: szétválasztottam a terminológiára vonatkozó dolgokat a nyelv főbb sajátosságaitól más újlatin nyelvekhez képest.

"A szünet többnyire a hanglejtéssel társul." -- ???

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"feltételes módban és kijelentő mód jelen időben is állhat" -- múlt időben egyik sem lehet? vagy kijelentő módban lehet csak és kizárólag jelen időben? én az egész állítást nem értem. különben korábban (felthetően) ugyanezt a módot feltételes-óhajtó módnak nevezi a szócikk.

Itt nagy hibát kellett kijavítanom.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"A trák-dák szubsztrátumból nagyon kevés szó maradt fenn, azokról is csak feltételezik, hogy onnan származnak." -- Talán inkább: Néhány szóról feltételezik, hogy a trák-dák szubsztrátumból szármeznak, de ezek is inkább bizonytalan eredetűnek tekinthetők.

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"Ezekhez hozzá kell adni az elég nagy arányú (2,7%) ismeretlen vagy bizonytalan eredetű szavakat." -- Szerintem ez egyáltalán nem mondható nagy aránynak. Ráadásul mihez is adjuk hozzá?

MegoldvaHiányzik az aláírás!

"A román nyelven belül alkotott szavaknak csaknem 4%-a is latin vagy újlatin szavakon alapszik. " Elég valószínűtlen, hogy a szavak 72%-a latin eredetű, de az újonnan alkotott szavaknak csak 4%-a épül ezekre.

Ide is hiba csúszott. Utánanéztem mégegyszer, és az eredményen méginkább fogsz csodálkozni: összesen 4% a nyelven belül alkotott szavak aránya, amelyeknek többsége latin eredetű szavakból származik. Most nekem is furcsa, de nem találok ezt megcáfoló adatot.

Palesmurt ^vita 2009. január 10., 23:29 (CET)

Köszönöm az észrevételeket. Reagálásaim Palesmurt szövegén belül, félkövérrel. Remélem, kielégítően javítottam ki a szócikket. Ha más észrevétel is van, előre is köszönöm. Amator linguarum ^vita 2009. január 12., 21:49 (CET)

Az utolsó adathoz én is hozzászólnék, mert nekem kétértelmű a mondat: az összes belső keletkezésű szó aránya 4% (eredettől függetlenül), avagy a belső keletkezésű szavak közül 4% latin eredetű? Mindkét esetben furcsa, ahhoz képest, hogy a belső keletkezésű szavak aránya pl. a spanyolban valami 35%, de ha azt vesszük, hogy ezek használati gyakorisága viszont csak 8%, akkor már mégsem annyira elképzelhetetlen. A románban is és a spanyolban is nagyszámú nem latin jövevényszó van, az egyetlen lényeges különbség az, hogy a románban e jövevényszavak többségét használják is a mindennapi életben, a spanyolban meg csak a töredéküket; egy általános egyszerű szöveg 95-100%-ban latin szavakból áll (lásd: spanyol szókincs, példákat is betettem). – Mex ^plática 2009. január 12., 22:11 (CET)

Tubybb bejegyzése visszavonásának az indoklása

Azért vontam vissza a bejegyzést, mert túlságosan részletkérdés ahhoz, hogy a fő szócikkben szerepeljen, főleg külön szakaszként. Másrészt az információ pontatlan és nem teljes. Erről a témáról a Névelők és névszók a román nyelvben mellékcikkben van szó, ennek Az udvariassági személyes névmások című szakaszában. Amator linguarum ^vita 2014. december 5., 10:34 (CET)

Én úgy gondolom, hogy odavaló ha nem is ebben a formában, de rövidítve akkor is bele kellene írni, mert a nyelv fontos eleme. Az interneten alig van magyar nyelvű oldal amely erről írna. Azt pedig kifejezetten hátrányosnak tartom, hogy a névelők és névszók közé került, ugyanis a magázás nem csak megszólításból áll, hanem igeragozásból is. De valóban igaz, törölni könnyebb, mint alkotni. John, Doe 2014. december 5., 19:57 (CET)

Igaz, hogy törölni könnyebb, mint alkotni, de gondolom, ezt azért veti az én szememre, mert nem nézte meg, ki alkotta a román nyelvre vonatkozó mellékcikkeket, és ki a fő szócikk legnagyobb részének a szerzője. Egyébként megmaradok a múltkor megírt véleményemnél, de abban igazat adok Önnek, hogy az igével kapcsolatban is meg kell említeni a magázást. Ezért az előbb be is írtam erről egy mondatot az Igeragozás és igehasználat a román nyelvben szócikkbe, a Jelen idő szakaszba. Amator linguarum ^vita 2014. december 6., 11:41 (CET)

Ez az egy mondat, amit Ön az Igeragozás és igehasználat a román nyelvben szócikkben írt, nagyon magas információtartalommal rendelkezik ahhoz, hogy ennyire mélyen a fejezetek közé rejtve önálló cím nélkül egy megjegyzés mögé kerüljön. Javasolnám jobban kiemelni, akár hivatkozva a fő (Román nyelv) szócikkből mindkét fejezetre. Tudomásul vettem, hogy a törlés után Ön kijelentette, részletkérdésnek tartja ezt témát, én ezzel akkor sem értek egyet. A fő szócikkben a szerző kitér a nyelvtanra és azon belül a mondattanra is. Én ezt ugyanolyan részletkérdésnek tartom, hogy semmi helye sem lenne a fő szócikkben. Mégis úgy döntött a szerző, hogy maradhat. Amennyiben a szerzőnk nem elfogult, figyelembe vehetné a másik szerkesztő kérését, és szoríthatna helyet a szigorúan szerkesztett részletkérdéseket nem tartalmazó főcikkben.

Továbbá lingiusztikai szempontból, megemlítendő lenne, hogy a szám/személy és ragozás a köröttünk lévő mai szláv nyelvekhez hasonló. Az újlatin nyelveket végignézvén az a kép alakult ki bennem, hogy különbözőképpen alakult ez nyelvtani forma (talán a francia nyelv az egyetlen, ahol kizárólag a T/2-t használják), ezért nem lehet általánosan elmondani, hogy az újlatin nyelvekhez hasonlóan. Itt is megmutatkozik, hogy a szomszédos szláv országok nyelve milyen meghatározóan képes befolyásolni egy adott nyelv alakulását. Ön erről hogyan vélekedik? Köszönöm válaszát! John, Doe 2014. december 6., 17:37 (CET)

Arról, hogy a románban a magázás T/2-vel szláv hatás lenne, nem vélekedem sehogy sem, mert nem ismerek olyan hivatásos nyelvész által írott munkát, ami ezt állítaná. Utána kéne nézni. Az ilyenfajta állításokat a Wikipédiában mindig komoly forrásokra hivatkozva kell beiktatni. Azt sem tudom, hogy a franciában miért ugyancsak T/2 a magázás alakja, a spanyolban meg miért az E/3, vagy hogy az oroszban miért a T/2 és a lengyelben miért az E/3.

A dolog fontosságáról ugyanaz a véleményem, mint volt. Én megtettem az Ön által indokoltan javasolt kiegészítéseket a két fentebb említett mellékcikkben, és ezt elégségesnek találom. Ha Ön úgy érzi, hogy eléggé ért a nyelvészethez általában és elég jól ismeri a román nyelvet, akkor tegyen változtatásokat az ezzel kapcsolatos szócikkekben. Megígérem, hogy nem fogok többé semmit sem visszavonni. Amator linguarum ^vita 2014. december 7., 09:37 (CET)

Lenne még egy kérésem Önhöz: A Igeragozás és igehasználat a román nyelvben#Felszólító mód résznél a táblázat elejéről hiányzik, hogy melyik szám melyik személy. Lehet, hogy a szerzőnek ez természetes volt, de az olvasónak nem az. Továbbá innen is hiányzik, legalább megjegyzés szintjén, a magázó felszólítás. (Pl. Kérem ne kiabáljon!) Köszönöm! John, Doe 2014. december 7., 10:55 (CET)

Laszlovszky András 2016. július 16., 11:28-kori változtatásához és az én pontosításomhoz

A Cosmin Zamfirache blogjában megadott Lucian Boia idézet, és annak magyar fordítása:

”Limba reelaborată de Laurian, după purificarea ei de elementele nelatine(grupate în glosar, în vederea eliminării lor) şi adoptarea unui sistem ortografic etimologic, nu mai semăna decât foarte vag cu limba română autentică.(...) Tentativa crerării unei limbi artificiale a stârnit ilaritate şi a discreditat definitiv şcoala latinistă.”

„A Laurian által újjádolgozott nyelv, megtisztítása a nem latin elemektől (melyeket szószedetbe csoportosított, kiiktatásuk szándékából), és etimológikus hyelyesírási rendszer elfogadása után, már csak nagyon homályosan hasonlított az igazi román nyelvhez. (…) Mesterséges nyelv megalkotásának kísérlete nevetségesnek hatott, és végleg lejáratta a latinista irányzatot.”

Amator linguarum ^vita 2016. július 19., 11:47 (CEST)

Egy vélemény

Üdv! (Pozd!) Én nekem az a véleményem a román nyelvről, hogy nem tartózik az újlatin nyelvek közé, mert egy alapjában kevert nyelv és nncsennek latin gyökerei semm mert a területen ahol ma is van Románia ottan a rómaiak nagyon kevés ideig voltak ott, mert a bolgárok és a területen élő szlávok miat nem ment végbe romanizáció így a dákoromán is egy kitalált elnevezés, mint a magyarok esetében kellet csinálni egy hamis nyelv besorolást. S Romániának nem a Havasföld területét nevezik hanem a bizáni birodalomnak volt ez a neve, azt jelentette, hogy Róma országa. Köszönöm szépen a megértésüket (Vi blagodaram mnogu za razbiranjeto).– Andraš94 ^vita 2019. december 22., 16:42 (CET)

Mindenkinek lehet véleménye, de itt, a Wikipédiában csak forrásokkal alátámasztható tényeket írunk a cikkekbe. Üdv! - Gaja   2019. december 22., 21:25 (CET)

Üdv: (Pozd) Amit írtam Románia országnév eltulajdonításáról az a véleményem és alátámasztásra szolgál az a tény hogy maga a csak is a bizánci köznyelvben használták ezt a megnevezést az országukra. Lásd (Vidiš) https://hu.wikipedia.org/wiki/Biz%C3%A1nci_Birodalom#A_Biz%C3%A1nci_Birodalom_kifejez%C3%A9s, Önmeghatározás szakaszban. Köszönöm szépen (Najlipša hvala)– 77.110.133.57 ([[User vita:77.110.133.57|vita]– Andraš94 ^vita 2020. január 1., 16:39 (CET)