SVO-nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

SVO-nyelvnek (a latin Subiectum–Verbum–Obiectum, vagyis „alany–ige–tárgy” rövidítése) nevezik a nyelvtipológiában azt a nyelvet, amelyben a jellemző szórend az alanyigetárgy sorrendet követi. Ez a második leggyakoribb szórend az SOV után a mai beszélt nyelvek között, bizonyos becslések szerint a két leggyakoribb szórend (SOV, SVO) a világ nyelveinek 75%-át teszi ki.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Crystal, David. The Cambridge Encyclopedia of Language, 2nd edition, Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-55967-7 (1997)