Mérmű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mérmű a Bebenhauseni kolostorban

A mérmű (a német Maßwerk szó tükörfordítása) körívekből alkotott, áttört geometrikus díszítmény, amely a gótikus építészetnek egyik jellemző díszítő eleme. Ha nem áttört, a neve vakmérmű. Rendszerint kőből készült és csúcsíves ablakok felső részét tölti ki, de igen gyakran szolgál teljes kör alakú nyilások könnyed díszítésére. A lényegét jobban kifejező kőrács vagy kőcsipke elnevezés nem honosodott meg nyelvünkben. Szerkezeti jelentősége, hogy igen nagy levegős nyilások alkalmazásánál is némileg támasztja a vékony pilléreket, esztétikai szempontból kellően elosztja a világító felületet, mérsékli a túlságos fény beömlését és a színes üveg ritmikus elosztását engedi. Filigrán hatása a nagy tömegekét ellensúlyozza.

A mérmű a gótika kedvelt eleme, mely az építészet, majd a kézműipar területén (kerámia, ötvöstermékek) és a festészetben állandó motívummá vált. Minden korszak más-más motívumkinccsel gazdagította a mérművek formakincsét (például ívháromszög, ívnégyszög, kör, lóhere, halhólyag).

A mérmű fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

- platereszk (spanyol, mór): a platereszk csipkézetnél a kőberakás felülete nagyobb teret tölt be, mint az üveg felülete.

- függélyes csipkézet: a platereszk csipkézetből fejlődött ki az 1250-es években. A platereszk csipkézettel ellentétben itt az üveg felülete a hangsúlyosabb és foglal el nagyobb teret. A függélyes csipkézet keskeny kőlapocskákból épül fel.

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona