Siemens Desiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Siemens Desiro
MÁV 6342-004.jpg
MÁV 6342
Pályaszám
MÁV 6342 001–031
Általános adatok
Gyártó Siemens TS, Krefeld/Ürdingen
Gyártásban MÁV: 20032004, 2006
Darabszám MÁV: 23+8
Sorozat BDpmot–ABpmot
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés B'(2)'B'
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 770 mm
Futókerék-átmérő 770 mm
Gyorsítás 0,6 m/s² (0-50 km/h)
Fékezés 1,15 m/s²
Teljesítmény
Névleges 2×275 kW (MÁV 6342 is) vagy
2×315 kW
Engedélyezett legnagyobb sebesség 120 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz 41 700 mm
Magasság 4 229 mm
Szélesség 2 830 mm
Forgócsaptávolság 16 000 mm
Tengelytáv forgóvázon belül 1 900 / 2 650 mm
Teljes tengelytávolság 33 900 mm
Szolgálati tömeg 70,4 t
Legnagyobb tengelyterhelés 16 t
Hajtás kardános, kúpkerekes
Sebességmérő Deuta KWR6
Vezérlés szinkronvezérlés max. 3 motorvonatig
Erőátvitel ZF Ecomat 5 HP 600 típ. ötfokozatú automatikus hajtómű integrált nyomatékváltóval és retarderrel
Kapcsolókészülék típusa Scharfenberg 10
Fékek
Kiegészítőfék mágneses sínfék
Rögzítőfék rugóerőtárolós
Dinamikus fék hidrodinamikus retarder
Átmenő fék közvetlen elektropneumatikus és közvetett levegős tárcsafék
Vonatfűtés hűtővízkörből + Webasto
Vonatbefolyásoló rendszer EVM (MÁV)
Legkisebb pályaívsugár 125 m (üzemszerűen)
100 m (műhelyben)
Erőátvitel ZF Ecomat 5 HP 600 típ. ötfokozatú automatikus hajtómű integrált nyomatékváltóval és retarderrel
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa MTU 6R 183 TD13H
Szerkezete Euro2-es hathengeres fekvő hengerelrendezésű dízelmotor kipufogógázos turbófeltöltéssel és töltőlevegő-hűtéssel
Névleges fordulatszám 2 100 1/min
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma 12+98(+13)[1][2]
Állóhelyek száma 90 (4 fő/m²)[3]
Padlómagasság 575 / 1 250 mm
Alacsony padlós rész (%) 60
Osztályok kiviteltől függően 1. és 2.(MÁV 6342 is) vagy 2.
Üzemmód dízel-hidromechanikus

A MÁV 6342 sorozat vagy más néven a Siemens Desiro egy dízel-hidromechanikus hajtású elővárosi ikermotorkocsi. Beceneve "Dezső", a Görögországból használtan vásárolt példányoknak "Dezirosz".

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még 1992-ben Németországban fogalmazta meg a Verband Deutscher Verkehrsunternehmer (VDV – Német Közlekedési Vállalatok Egyesülete) az új mellékvonali járművekkel kapcsolatos, a gyártókkal szembeni főbb követelményeket. Céljuk a minél olcsóbb („low-cost”), minél könnyebb, az autóbuszközlekedéssel szembeni reális alternatívát kínáló mellékvonali vasúti jármű megteremtése. A több száz motorvonat eladásával kecsegtető lehetőség valamennyi akkori német gyártó érdeklődését felkeltette és számos érdekes terv, illetve többségükből prototípus is született. A krefeldi/ürdingeni székhelyű DUEWAG cég 1995-ben az RVT (Regional Verbrennungstriebwagen – regionális belsőégésűmotoros kocsi) jelű, később RegioSprinter fantázianéven ismertté vált motorkocsi kifejlesztésével reagált az igényekre. Azonban időközben a Német Vasút (DB) több száz regionális jármű beszerzésére indított tendereket. Ezeknek pedig volt egy súlyos követelménye: a járművek szerkezetének 1500 kN hosszirányú nyomóerő elviselésére kellett alkalmasnak lennie. A kifejlesztett járművek egy része (és ezek közé tartozott az RVT is) a könnyebb és olcsóbb kivitel érdekében csak 600 kN elviselésére volt alkalmas, cserébe ezen fogyatékosságukat a jóval intenzívebb lassulást lehetővé tevő fékrendszerükkel kompenzálták. Ez a feltétel a DUEWAG-ot (illetve akkor már Siemens-Duewag Schienenfahrzeuge GmbH.-t) a típus teljes áttervezésére kényszerítette. A módosított tervek megnyerték a DB illetékeseinek tetszését, mert 1996-ban 150 db jármű építésével a krefeldi céget bízták meg.[4] Így született meg a Desiro első változata, a kétrészes dízel-hidromechanikus motorvonat. Érdekes módon eleinte a típust még RegioSprinter 2 néven emlegették.

A Desiro típuscsalád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Siemens Desiro típusból azóta egy egész motorvonatcsalád született, noha egyes típusváltozatok eddig még nem épültek meg. Az alábbi változatok készítésére van lehetőség:

  • Négytengelyes, dízel-hidromechanikus szóló motorkocsi (275 vagy 315 kW);
  • Kétrészes, dízel-hidromechanikus, Jacobs-forgóvázas iker-motorkocsi (2 × 275 vagy 2 × 315 kW): ez a változat épült a legnagyobb számban, ide tartoznak a MÁV járművei is. Ezt az „ősi”, legelőször kifejlesztett változatot manapság Desiro Classic néven nevezik és a brit változatokat leszámítva máig is ez a legnépszerűbb: többek között a Német Vasút (DB) és több német magánvasút is üzemelteti;
  • Két- és háromrészes dízel-hidraulikus, Jacobs-forgóvázas motorvonatok (2 × 386 vagy 2 × 560 kW);
  • Két- és háromrészes dízel-villamos, Jacobs-forgóvázas motorvonatok (2 × 560 kW);
  • Két-, három-, négy-, öt- és hatrészes, villamos, Jacobs-forgóvázas motorvonatok, 3 kV DC, 15 kV 16,7 Hz vagy 25 kV 50 Hz feszültségnemekre. Ilyenek a szlovén (két- és háromrészes, 3 kV DC), a görög (ötrészes, 25 kV 50 Hz), ide tartoznak majd a bolgár vonatok is (három- és négyrészes, 25 kV 50 Hz);
  • Két- és háromrészes dízel-villamos, hagyományos forgóvázas motorvonatok (2 × 560 kW);
  • Két-, három- és négyrészes villamos, hagyományos forgóvázas motorvonatok 3 kV DC, 15 kV 16,7 Hz vagy 25 kV 50 Hz feszültségnemekre.

Az egyes változatok számos közös elemet (például szekrényelemek, vezetőfülke, forgóvázak, csuklószerkezet, vezérlés) tartalmaznak. A dízel-hidraulikus, dízel-villamos és villamos változat kiviteltől függően a szélső tagokban csak 1–2 ablakmezővel kisebb alacsonypadlós résszel, vagy csak egyetlen hajtásmodullal épülhet. A kocsiszekrények azon szakaszai, mely alatt gépezeti berendezés nincs, 575, 800 vagy 1140 mm-es padlómagassággal építhetőek.
A hagyományos forgóvázas változatok – jelentősen áttervezett kivitelben – 2007-től kerülnek gyártásba Desiro ML (MainLine) típusjelzéssel.
Szintén gyakorlatilag önálló típuscsaládot alkotnak a nagy-britanniai vasút operátorok követelményei szerint készülő Desiro UK motorvonatok. A Siemens ezenkívül Desiro Double Deck néven nevezi az SBB RABe 514 sorozatú emeletes motorvonatait.

A Desiro szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Siemens AG közlekedési csoportja, a Siemens Transportation Systems által tervezett és Krefeld-ben gyártott Desiro ikermotorkocsi alapegysége két – a középső Jacobs-forgóvázon összekapcsolt – részből (tagból) áll. 2 hajtott és egy Jacobs-futóforgóvázzal rendelkezik. A kocsiszekrény önhordó, alumínium vázzal, a szálerősítésű műanyagból készült vezetőfülkéket előreszerelten ragasztással rögzítik. A hajtásról a padló alatt elhelyezett tagonként egy-egy MTU-motor (Powerpack) és a hozzá kapcsolódó ZF gyártmányú Ecomat 5 HP 600 típusú ötfokozatú hidromechanikus hajtómű gondoskodik, mely egybe van építve egy retarderrel is. Ez a járműveknek 120 km/h végsebességet biztosít. A kocsik a beszálló részen alacsonypadlósak, a kocsiegységeket összekötő és a vezetőállás mögötti egy szakaszon – a gépi berendezések elhelyezése miatt – emelt padlószintűek. Az utastér egybefüggő tér, ahol a másod- és az elsőosztályú utasteret egy üvegfal választja el egymástól. Az üléseket a német Franz Kiel GmbH & Co. KG szállította. A beszállóajtók a német Bode GmbH & Co KG villamos hajtású lengő-tolóajtói, amelyek nyitása a vezetőfülkéből engedélyezhető és ezután az ajtóknál elhelyezett gombokkal az utas által nyitható. Az ikermotorkocsi csak akkor tud elindulni, ha az összes ajtó zárt és reteszelt állapotban van. Az ergonómiailag jól kialakított, légkondicionált vezetőállást az utastértől szintén üvegfal választja el. A vezetőasztal a német vasút egységesített vezetőasztala. Természetesen itt is megtalálható a számítógépes vezérlés, ami kiírja a vezetőállás monitorjára és elraktározza az üzem alatti adatokat, hiba estén a megjeleníti a hibát és tanácsot ad a megoldásra. A központi vezérlőegységet, vagy több jármű összekötése esetén a vezérlőkészülékeket adatbusszal és vonatvezérlő vezetékekkel kötik össze. Csatolt üzemben az összeköttetés a központi vonókészülékeken keresztül jön létre. A járművezérlés a Siemens SIBAS-32 rendszere szerinti. Az utastájékoztatásról az IBIS információs rendszer gondoskodik, amelyek kezelőszerve a vezetőfülkében van elhelyezve. Erre a rendszerre vannak rákötve a vonat elején található úticél-kijelzők, a belső megállóhely-kijelzők, és a digitális megállóhely-bemondás. A belső megállóhely kijelző, és hangbemondás GPS helymeghatározó rendszerrel történik. A magyar Desiro-kra, ellentétben a német változattal, felszerelték az elektromosan fűthető visszapillantó tükröket is, melyek szöge a vezetőállásból motorosan állítható, de a kihajtásuk manuális.

Desiro ikermotorkocsi a MÁV-nál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MÁV motorkocsiparkjának életkora a 2000-es évek elejére elérte az átlag 35 évet. A kor követelményeinek már nem feleltek meg sem komfort, sem gépészeti felépítettség szempontjából. Ezért a MÁV 2001-ben ikermotorkocsik beszerzése mellett döntött. 2002-től az orosz államadóság ellenértékeként 40 db RA1 típusú 6341 sorozatú ikermotorkocsi érkezett Magyarországra. A MÁV az orosz ikermotorkocsik beszerzése mellett tendert ír ki további, más típusú motorkocsik beszerzésére. A beérkezett pályázatok közül a vasút szakemberei a korábban már a Vogtlandbahn német magánvasút színeiben bemutató jelleggel Magyarországon járt Siemens Desiro típus mellett döntöttek és megkötötték a szerződést 13 db jármű gyártására. Az ikermotorkocsik 2003 folyamán érkeztek a MÁV vonalaira. A Desiro egy kipróbált típusnak számít, üzembeállításuk műszaki kockázatot nem jelentett. A MÁV a B’(2)B’ tengelyelrendezésű, 12 első-, 98 másodosztályú, valamint 12 felcsapható ülőhellyel rendelkező dízel-hidromechanikus változatot rendelte meg, és 6342 sorozatszámmal először a Budapest–Esztergom-vasútvonalon állította forgalomba 2003-ban.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ikermotorkocsik a forgalomban teljesítették a hozzájuk fűzött követelményeket, így 2006-ban újabb 10 db állt forgalomba a típusból amivel a Desiro-flotta 23 egységre bővült. Ezzel teljes mértékben kiváltották az esztergomi vonalon eddig használt M41 sorozatú mozdony vontatta ingavonatokat, valamint a Bzmot motorkocsikat. Hétvégenként InterCity-forgalomban megfordulnak Bajára, Sátoraljaújhelyre és a nyári időszakban személyvonatként a Balaton északi partján is közlekednek. A flotta 2009-ben tovább bővült, ugyanis a Görög Államvasutak eladásra kínált fel további 8 darab motorkocsit.[5] Ennek is köszönhető, hogy az új járművekből áll össze 2009. augusztus 30-ától az észak-balatoni vasútvonalon több gyorsvonati szerelvény is. Így ezek a vonatok már nem csak a nyári szezonban láthatók a tónál.[6] 2010-től a 142-es vonalon és a Debrecen-Mátészalka-Fehérgyarmat-vasútvonal (110-113-as vonalon) is feltűnnek. A 2010/2011-es menetrendváltástól pedig egy Desiro-szerelvény Egerbe is eljut naponta az új, Fehérgyarmat-Mátészalka-Debrecen-Füzesabony-Eger viszonylatú személyvonatok megjelenésével. A 2011/2012-es menetrensváltástól Budapest-Szentes sebesvonatokat Desirok továbbítják.

Desiro motorvonatok a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MÁV Desiro-ival szinte megegyező motorkocsik az alábbi vasutaknál közlekednek:

Desiro Classic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Németország Németország
    • Deutsche Bahn AG
      642 001–238[7]
    • Vogtlandbahn (VBG)
      VT 01 A/B – VT 24 A/B, VT 601 (1 db bérelve az Angel Trainstől)
    • Angel Trains Europa
      (lízingelve a Nordwestbahn, az OME (Connex), az NBT, a VBG és a Connex Görlitz részére)
    • Hessische Landesbahn GmbH (HLB)
      VT 301–306 (a Kahlgrundbahnon közlekednek)
    • NordWestBahn GmbH (NWB)
      VT 562–566?, VT 602 (lízingelve az Angel Trainstől)
    • Ostseeland Verkehr GmbH (OLA) (korábban: Ostmecklenburgische Eisenbahngesellschaft mbH (OME))
      VT 560, VT 563–565
    • Connex Sachsen GmbH. (korábban: LausitzBahn GmbH)
      VT 610–618, VT 562, VT 565 (lízingelve az Angel Trainstől)
    • Siemens Transportation Systems
      VT 1.0/1.5-ETCS (ETCS mérő- és bemutató vonat)
    • Ostdeutsche Eisenbahn (ODEG)
      6 db (a Benex GmbH tulajdona)
  • Dánia Dánia
    • Hovedstadens Lokalbaner A/S (HL) (korábban: Hornbækbanen - HHGB)
      Dm 101+102 (eladva az NJ-nek)
    • Nordjyske Jernbaner (NJ)
      Dm 541/571–548/578 (1 db a HL-től átvéve)
    • DSB (DSB)
      MQ+FQ 4111–4122
  • USA USA
    • San Diego North County Transit District (NCTD) (Oceanside-Escondido)
      12 db

Desiro Classic EMU Szlovénia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Desiro ET Malajzia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Malajzia Malajzia
    • KLIA Ekspres ExpressRailLink Kuala Lumpur (ERL)
      8 db (négyrészes, 25 kV 50 Hz, 1 800 kW, 156 ülőhely)
    • Commuter Rail Service Kuala Lumpur (CRS)
      4 db (négyrészes, 25 kV 50 Hz, 1 800 kW, 144 ülőhely + 396 állóhely)

Desiro Classic EMU Görögország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Desiro Classic EMU Bulgária[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1. osztályú + 2. osztályú (+ felcsapható) ülőhely
  2. ÖBB 5022: 0+107(+10)
  3. ÖBB 5022: 109 (4 fő/m²)
  4. Forrás: Daniel Riechers: Siemens Triebzug „DESIRO” - DB BR 642 - einsatzbereit. Verkehr und Technik 2000. 3. 83.p.
  5. Úton az első görög Desirók
  6. FÜRED TELEVÍZIÓ. www.furedtv.hu. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  7. A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 642 001–238, 642 501–738
  8. A szerelvény UIC-pályaszáma: 95 55 6342 001–031 MÁV, illetve H-START.
  9. A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 312 001–010, 312 011–020
  10. A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 312 101–120, 317 101–120, 312 121–140
  11. Az UIC-pályaszámok rendre: 94 52 2330 001 + 94 52 2330 401 + 94 52 2330 002 – 94 52 2330 029 + 94 52 2330 415 + 94 52 2330 030

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Siemens Desiro témájú médiaállományokat.