Szászfenesi csata

Száfenesi csata
Konfliktus	Szejdi-dúlás
Időpont	1660. május 22.
Helyszín	Erdélyi Fejedelemség, Kolozs vármegyében Szászfenes (ma Florești, Románia)
Eredmény	Oszmán-török győzelem
Szemben álló felek
Oszmán Birodalom  Krími Tatár Kánság  Erdélyi Fejedelemség
Parancsnokok
Szejdi Ahmed budai pasa  II. Rákóczi György erdélyi fejedelem †

A szászfenesi csata 1660. május 22-én zajlott le Szászfenes mellett, Erdélyben a budai pasa Szejdi Ahmed és II. Rákóczi György között. Utóbbi katasztrofális vereségével zárult a harc, melynek végkimenetele Várad eleste lett.

Előzmény

Rákóczi 1657-ben szövetkezve a két román vajdával betört Lengyelországba, mely végzetes hiba volt. A lengyelek nemcsak, hogy visszaverték, de az erdélyi sereget a tatár horda elfogta, majd betört Székelyföldre és könyörtelenül végigpusztította. A török Rhédey Ferencet tette fejedelemmé, de az lemondani kényszerült a Partium felől betörő Rákóczival szemben. A hatalmas török-tatár sereggel szemben egyetlen reménye az osztrákok voltak, akik azonban nem kívántak háborúzni a törökökkel.

Csata

A budai pasa Ahmed 1660-ban betört a Tiszántúlra, miközben Rákóczi Barcsay Ákossal harcolt. Rákóczi abban a reményben, hogy a német és nyugati hadak közelednek szembeszállt a pasával és Szászfenesnél személyesen próbálta megállítani. A hatalmas török-tatár haddal szemben rendkívül véres harc bontakozott ki és az erdélyi sereg hamarosan meghátrált. A fejedelem egy patakon ugratva igyekezett a menekülőkhöz, hogy újra csatába vezesse őket. Az ugrás következtében leesett páncélsisakja és a törökök felismerték. Hatalmas tömeg vetette magát Rákóczira, aki oroszlánként harcolt, de három súlyos fejsebet kapott. Az ónodi katonák uruk segítségére siettek és kemény kézitusában kimentették.

A csata elveszett és a halálosan megsebesült Rákóczit Váradra vitték. Ott több mint két hét múlva meghalt.

Következmények

Rákóczi nemcsak, hogy eddigi meggondolatlan tetteivel, de még temetésével is óriási kárt okozott. Holtestét a váradi katonák vitték Gyulafehérvárra, s a várban még csak ezer katona sem maradt. Szejdi nem késlekedett ezt kihasználni; seregével rögvest felment és ostrom alá fogta Váradot, amelyet csakhamar bevett. Így a török ötödik magyarországi vilajetét, a váradit szervezhette meg. Ezzel pedig Erdély önállósága megszűnt.

További információk

• Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig életrajzi lexikon, Magyarkönyvklub Budapest 2000. ISBN 963-547-085-1
• Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998. ISBN 9635489617
• R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, Budapest 2001. ISBN 9635484712