Nílusi sügérek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nílusi sügérek
Lates
Evolúciós időszak: oligocénholocén
[1]
Növendék nílusi sügér (Lates niloticus), illusztráció egy nigériai levelezőlapon.

Növendék nílusi sügér (Lates niloticus),
illusztráció egy nigériai levelezőlapon.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Percoidei
Család: Latidae
Nem: Nílusi sügérek (Lates)
Cuvier, 1828
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nílusi sügérek
Lates
témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi sügérek
Lates
témájú kategóriát.

A képen látható nílusi sügér 140 kg tömegű és 180 cm hosszú.

A nílusi sügérek (Lates) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez és a Latidae családjához tartozó nem. A névadó típusfaj nílusi sügér korábban olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy az ókori Egyiptomban szent állatnak tartották és bebalzsamozták.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lates fajok egyaránt megélnek az édesvízben és a sósvízben is. A sósvízi fajok az Indiai- és Nyugat-Csendes-óceánban találhatók meg, míg az édesvízi fajok Afrika folyóiban és tavaiban élnek. Egyes fajok a Nagy-hasadékvölgy endemikus élőlényei. A nílusi sügér (Lates niloticus) az afrikai Viktória-tóban és a Turkana-tóban inváziós fajnak számít. Ezek a halak fontos szerepet játszanak a népélelmezésben, valamint a sporthorgászok is szívesen fogják őket.

Az ókori sügérkultusz miatt az egyiptomi Isnā városát Nagy Sándor Latopolisznak nevezte, melyet a nílusi sügérnek adott Lates-névből képeztek és már a római hódoltság idejétől fogva használt volt. Az Isnā környékén folytatott ásatások alkalmával a várostól keletre elterülő romok közt több sügérmúmiát is feltártak. A balzsamozásuk módjából az állapítható meg, hogy a nílusi sügért nemcsak a régebbi dinasztiák idejében tisztelték, hanem a görög-római hódoltság ideje alatt is. A sügérmúmiák közt még összezsugorodott állapotban is akadnak nagyok, melyek 20–50 centiméteresek.[2]

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E halak fajtól függően 30-200 centiméter hosszúak, a legnagyobbak elérik a 200 kilogrammos súlyt is. Az állatoknak a háta magas, hátúszójukat egy bevágás csaknem kettéosztja. Testük pikkelyes és aránylag nagy halpénzek fedik.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lates-fajok sokféle élőhelyen megélnek. Általában ragadozó életmódot folytatnak, gerinctelenekkel és kisebb halakkal táplálkoznak, de fiatalabb példányaik a növényi eredetű táplálékot is hasznosítják. Jellemzően gyorsan növekednek és megfelelő körülmények között gyorsan szaporodnak.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi 9 faj tartozik:

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japán sügér a Himeji Akváriumból
Barramundi fotó Siam Centre, Bangkokból
Szeletelt nílusi sügér darabok a halpiacon

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Murray,A.M., Attia,Y.S. A new species of Lates (Teleostei: Perciformes) from the Lower Oligocene of Egypt , Journal of Vertebrate Paleontology, 2004, 24(2):299–308
  2. Alfred Brehm: Nílusi sügérek (Lates Cuv.) (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2012. január 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]