Pulitzer József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pulitzer József
JosephPulitzerPinceNeznpsgov.jpg
Született 1847. április 10.
Makó
Elhunyt 1911. október 29. (64 évesen)
Charleston, Dél-Karolina
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró, lapkiadó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulitzer József témájú médiaállományokat.

Pulitzer József, eredeti neve Politzer; világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer (Makó, 1847. április 10.Charleston, Dél-Karolina 1911. október 29.) magyar születésű amerikai újságíró, lapkiadó.

A "Sajtómágnás"
A "Sajtómágnás"

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pulitzer-díj, az amerikai újságírás legrangosabb díjának alapítója, ugyanakkor arról is híres, hogy a William Randolph Hearst sajtómágnással vívott konkurenciaharca vezetett a "sárga sajtó", a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásához.

Ez a fajta újságírás ugyanakkor továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt és ez új törvények elfogadásához vezetett.

Élete utolsó éveire lapja a sárga újságírástól ez utóbbi elvek szolgálata felé mozdult el. Pulitzer 1904 májusában, újságíróiskola felállítását támogató írásában (The North American Review című lapban), a következőképpen fogalmazta meg hitvallását: "Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz."

Sikerei csúcsára vakon, megromlott egészséggel érkezett.

Az általa alapított Pulitzer-díj nem tévesztendő össze a fia - Ralph Pulitzer - által létrehozott, a repüléstörténelem korai szakaszához szorosan köthető repülőversenyeken elnyerhető Pulitzer-díjjal, illetve a Fábry Pál New Orleansban élő magyar üzletember által 1988-ban alapított Joseph Pulitzer-emlékdíjjal, amelyet magyarországi újságíróknak adnak.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katona, újságíró, politikus lesz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott a felszentelésig. A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová apja költözött (egy forrás, a magyar Literatura cikke [1] szerint Bécsben). A család az apa korai halála (1858) után elszegényedett.

József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt visszautasították. Az osztrák hadsereggel, a francia idegenlégióval, illetve az indiai brit hadsereggel is hiába próbálkozott. (A Literatura-cikk szerint az egész kaland azzal indult, hogy pofon ütötte számtantanárát és aztán Párizsba szökött. Az biztos, hogy indulatos természetéről később is tanúságot szolgáltatott.)

Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848-49-es magyar forradalom utáni magyar kivándorló generáció sok tagjához). New Yorkban, a főleg németekből, de számos magyarból álló 1. önkéntes Lincoln-lovasezredbe sorozták be. Az ezreddel Pulitzer négy kisebb ütközetben vett részt, az ezredet 1865 július 7-én leszerelték.

A polgárháború után a Missouri állambeli St. Louisban telepedett le, ahol 1868-ban a német nyelvű Westliche Post című napilapnál állt munkába (miután állítólag előbb csikós, hajófűtő és az 1866-os kolerajárvány idején temetőgondnok is volt). Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai karrierje.

Üzleti karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért. Ezt követte a St. Louis Dispatch megvásárlása 2700 dollárért 1878-ban. Pulitzer összeolvasztotta a két lapot és a St. Louis Post-Dispatch máig St. Louis napilapja.

A Sárga Kölyök, a sárga újságírás névadója

Ennél az újságnál fejlesztette ki Pulitzer azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett és nem idegenkedett a keményen populista megközelítésektől sem.

1883-ra, amikor még mindig csak 36 éves Pulitzer már gazdag ember, aki a kezdetekhez képest már több nagyságrenddel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárért Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált. "Egyszemélyes forradalmat" hajtott végre, ahogy az újság szerkesztője, James Wyman Barrett fogalmazott később.

A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel és az ország legnagyobb újságja lett.

Nellie Bly 1890-ben

Nellie Bly, a képregények és a szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lap Pulitzer irányítása alatt az emberekre, botrányokra és szenzációkra összpontosító újságírás felé fordult. 1887-ben Pulitzer szerződtette a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Bly-t, aki óriási sikerű cikksorozatot írt a Worldnek, miután elmeháborodottnak színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti (ma Roosevelt-sziget) női elmegyógyintézetbe és tanúja lett az ott alkalmazott erőszaknak.[1]

A World másik nagy újítása a tömegnyomtatású színes képregény volt. A világelsőt, Richard F. Otcault Sárga kölyök című sorozatát 1895-ben közölte az újság. (A sárga kölyökről kapta nevét a sárga újságírás.)

A World indította többéves sajtókampánynak óriási szerepe volt abban, hogy 1885-re adakozásból összegyűlt a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére a pénz. A kampány ugyanakkor lökést adott az újság népszerűségének is, 50 000 új előfizetőt szerezve a lapnak.

Egészségi problémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pulitzer egészsége, amely eleve nem volt erős, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlása idejére jelentősen megromlott.

1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztéséből, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak egészsége további romlásához.

Teljesen megvakult, depresszió gyötörte és rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra, ezért többször kellett külföldre mennie orvosi kezelésre. Az orvosok nem találtak gyógymódot és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. (Ha szállodába kényszerült, állítólag emberei előre tanulmányozták a környező utcák zajviszonyait és lefoglalták a lakosztálya feletti, alatti és melletti szobákat is.) Bár többnyire yachtján, a Liberty-n lakott (ahol a halál is érte), vagy New York-i lakosztályában, aktív kapcsolatot tartott a lappal és az üzlettel, megőrizve az irányítást. "Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit" – írta róla Pásztor Árpád a Literaturában 1926-ban.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben[2], ahol többek közt Herman Melville, Nellie Bly és Miles Davis is nyugszik.

A szerkesztési háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

346 000 dollárért vásárolta meg The Word című lapot, s azonnal a legnagyobb mértékben szenzációhajhászó lapot csinált belőle, olyan pénzügyi sikerrel, hogy mindössze három év alatt kifizette a lap vételárát és még félmillió dollár hasznot is produkált. 1887-ben megalapította a lap esti kiadását, amelyet főleg arra használt, hogy William Randolph Hearst (New York Journal-American) újságmágnással harcoljon. Pulitzer két lapja elképesztő példája lett az úgynevezett „yellow” újságírásnak, a lapokat számos könyvtárból és klubból kitiltották. A mérleg Pulitzer javára billent, óriási jövedelmet hoztak lapjai, létrehozhatta 2.5 millió dollárból a New York Word palotát. Később, amikor már befutott a lap, azaz uralta a New York-i piacot, mértékadó újság vált belőle, majd csak Pulitzer halála után az örökösök kezén kezdett hanyatlani.

Pulitzer és a politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1868-ban, ahogy bekerült a Westliche Post német nyelvű napilaphoz riporternek, pályája egyenesen ívelt felfelé. Csatlakozott a Republikánus Párthoz, 1869 decemberében a Missouri állam törvényhozása alsó házának tagjává választották, pedig mindössze 22 éves volt, a korabeli törvények szerint még nem volt nagykorú. Hamarosan feltűnést keltett azzal, hogy rálőtt egyik politikai ellenfelére, Augustine képviselőre, pénzbírsággal megúszta a dolgot, a 105 dolláros bírság összegét barátai adták össze. Ezen „férfias” tettével egyszeriben népszerű lett. Házassága révén bekerült a déli arisztokrácia köreibe. Pulitzer mint fiatal képviselő javaslatot nyújtott be az állami bíráskodás rendszerének megváltoztatására, pedig még ekkor nem végezte el a jogi egyetemet. Egy időre Pulitzert bízták meg St. Louis (Missouri) rendőrfőnöki teendőinek ellátásával. Közben, ahogy anyagi fedezete lett hozzá, sorban felvásárolta St. Louis újságait, amelyeket a St. Louis Post Dispatch című lapban egyesített, ezáltal politikai befolyása is tovább növekedett, mégis 1883-ban elhagyta St. Louis városát, mivel lapjának főszerkesztője agyonlőtte St. Louis egyik ismert ügyvédjét, az eset önvédelemnek lett feltüntetve a főszerkesztő részére, de Pulitzer New York-ba költözött, ott hamarosan mint sajtómágnás nagy politikai befolyásra tett szert. 1884-1885-ben az Egyesült Államok képviselőházának tagja, 1886-ban lemond, s csak az újságírásnak él.

A Pulitzer-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újságíróiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pulitzer már 1892-ben felajánlotta anyagi segítségét Seth Low-nak, a Columbia Egyetem akkori elnökének a világ első újságíróiskolája megalapításához, Lowt azonban eltántorította Pulitzer akkori rossz hírneve. 1902-ben az új elnök, Nicholas Murray Butler már nagyobb fogadókészséget mutatott, de az iskola Pulitzer haláláig nem jött létre. Pulitzer 2 millió dollárt hagyott az egyetemre és 1912-ben megalapították a Columbia Egyetem Újságíró Felsőiskoláját (Columbia University Graduate School of Journalism). Máig ez az egyik legnagyobb presztízsű újságíróiskola a világon, amely kiadja a Pulitzer-díjat és a DuPont-Columbia-díjat. (De nem ez lett az első újságíróképző: azt a Missouri Egyetem hozta létre, ugyancsak Pulitzer támogatásával.)

A Pulitzer-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő szócikk: Pulitzer-díj

A díj végakaratának megfelelően született. Először 1917-ben adták ki.

Kapcsolata a magyarsággal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

St. Louis városában mind a magyarokkal, főleg a Rombauer-családdal, mind a németekkel jó kapcsolatokat ápolt Pulitzer. 1875-ben járt Pulitzer Magyarországon, volt a Császár Fürdőben, s meglátogatta Temesváron egy barátját. Pulitzer ekkor már tekintélyes ember volt Amerikában, de Magyarországon nem vették észre, feltehetően ez rosszul esett neki.

Pulitzer kulcsszerepet játszott Munkácsy Mihály 1886-os amerikai látogatásának megszervezésében, megérkezésekor angol nyelvű újságja az "Éljen Munkácsy Mihály" magyar felirattal köszöntötte a festőt. Pulitzer otthonában is vendégül látta Munkácsyt és köszöntőjében kiemelte, hogy nemcsak azért üdvözli, hogy nagy művész, hanem azért is, mert két nagy országot reprezentál, azt az országot, amelyben él, Franciaországot és azt az országot, amelyben született, Magyarországot. Maga Pulitzer is mindig büszkén vállalta szülőhazáját, Magyarországot. Politzer felkérte Munkácsyt, hogy fesse meg felesége, Kate Davis képét. A festmény 1891-ben Párizsban fénykép alapján el is készült.

Politzer a New Yor-i magyarság mozgalmait is figyelemmel kísérte, ha egy rendezvényre meghívták, mindig megérkezett a csekk némi felülfizetéssel.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A New York World épület
  • Makó főterén áll Pulitzer Kiss János alkotta mellszobra. A makói városháza mellett emléktáblája is van.
  • 1988-ban Fábry Pál New Orleans-ban élő magyar üzletember Joseph Pulitzer-emlékdíjat alapított magyar újságírók számára. (Ennek nincs köze az amerikai díjhoz.)

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sakktudása, illetve annak révén szerzett barátok, az anekdoták szerint, többször is jelentős alakítói lettek az életének: az amerikai hadseregben a sakkbarát Ramsay kapitány mentette meg a haditörvényszéktől, miután megütött egy tiszthelyettest, és a Westliche Post szerkesztője, Carl Schurcz is sakkozás közben kedvelte meg, majd adott neki (kezdetben titkári) állást.
  • Pulitzer a New York-i French Hotel helyén, a Frankfort Street és a Park Row találkozásánál építtette fel lapjainak fényűző székházát, ahonnan leszerelt katonaként elzavarták (egyes források szerint, mert ott lakott és nem tudott fizetni, más források szerint egyszerűen csak a bejárat előtt ácsorgott munkát keresve.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 150 éve született az a nő, aki a világ első oknyomozó újságírója lett, majd a leggyorsabban utazta körbe a Földet. 444.hu, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  2. A Woodlawn temetőről az Irány New Yorkon. iranynewyork.hu. (Hozzáférés: 2014. május 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulitzer József témájú médiaállományokat.

Angol nyelvű hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]