Édouard René Lefebvre de Laboulaye

Édouard René Lefebvre de Laboulaye

Édouard René Lefebvre de Laboulaye (Párizs, 1811. január 18. – Párizs, 1883. május 24.) francia jogtörténeti író, tanár, politikus és publicista.

Élete

A párizsi jogakadémián tanult és rövid ideig öccsének, Károlynak a betűöntödéjében dolgozott, aki íróként és feltalálóként vált ismertté. Miután néhány műve (köztük a Recherches sur la condition civile et politique des femmes depuis les Romains jusqu'a nos jours, 1843) pályadíjat nyert, 1845-ben megválasztották az Académie des Inscriptions tagjává, 1849-ben pedig kinevezték az összehasonlító jogtudományok tanárává a College de France katedrájára. 1871-ben képviselő lett, 1875-ben pedig élethossziglan szenátor.

Laboulaye a feltétlen szabadságot hirdette; a nevelés, a lelkiismeret, az egyesülés szabadsága mellett síkra szállt a rabszolgaság ellen is. Legkiválóbb alkotása a nagy készültséggel és mély kritikával megírt Histoire politique des États-Unis 1620-1789 (magyarul is: Az Egyesült-Államok története, Huszár Imre és Szász Domokos fordításában, Budapest 1871). Szatirikus korrajza Paris en Amérique (magyarul: Páris Amerikában, fordította Márkus István, Budapest 1872) nagy hatottak neki. Unokája, Bertrand Ferenc Mahé de Laboulaye (1795–1840) híres sakkjátékos volt, ő írta meg az életrajzát.

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)