Közbeszerzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A közbeszerzés az államigazgatási és egyéb költségvetési szervek közszolgáltató tevékenységükkel közvetlenül összefüggő árubeszerzéseinek, építési beruházásainak és szolgáltatási megrendeléseinek külön törvényben meghatározott köre, amelynek értékhatárát Magyarországon az éves költségvetési törvény állapítja meg.[1]

A közbeszerzés céljai között szerepelnek gazdasági és társadalmi célok is. Az átláthatóság és a nyilvánosság mellett megjelennek olyan új célok, mint a kisvállalkozások segítése és a fenntartható fejlődés. A közbeszerzésnek többféle formája lehet értékhatártól (például nemzeti, EU-s) eljárási formától (pl. nyílt, meghívásos), a közbeszerzés tárgyától (például tervpályázat) stb. függően, a közbeszerzési törvény alapján.

A közbeszerzési törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása érdekében Közbeszerzési Hatóság működik, amely csak az Országgyűlésnek van alárendelve.[2] Az európai uniós értékhatárokat elérő közbeszerzési pályázatok hivatalos megjelentetése az Európai Unió Hivatalos Lapjában történik.[3] Tájékoztatásul az ezek a hirdetmények, azonos tartalommal a Közbeszerzési Értesítőben is megjelennek. A kisebb értékű, nemzeti értékhatárba tartozó hirdetmények hivatalos megjelenési helye a Közbeszerzési Értesítő.[4]

A közbeszerzés fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közbeszerzési eljárást az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek visszterhes szerződés megkötése céljából kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzések megvalósítása érdekében.[5]

A közbeszerzés célja és alapelvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közbeszerzés célja az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, a közpénzek felhasználásának átláthatóvá tétele, széles körű nyilvános ellenőrizhetősége, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása. A 2011.évi Kbt. újabb célokat is tartalmaz. Ezek a kisvállalkozások és középvállalkozások (kkv) közbeszerzésben való megjelenésének fokozása, a fenntartható fejlődés, és a jogszerű foglalkoztatás.

A közbeszerzés hagyományos alapelvei a verseny tisztasága és nyilvánossága, az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód alkalmazása a nemzeti elbánás fenntartása mellett. Európai Unióban letelepedett ajánlattevőknek nemzeti elbánást kell nyújtani. Az Európai Unión kívül ajánlattevők esetén vizsgálni kell az EU és Magyarország nemzetközi kötelezettségeit is.

Az újabb célok között megjelenik az átláthatóság, amely többet jelent mit a nyilvánosság, az ajánlatkérő döntéseinek kiszámíthatóságát is magában foglalja. Az beszerzési eljárás közben az ajánlatkérő nem változtathat a saját belátása szerint, az előre meghirdetett szempontrendszer szerint kell kihirdetnie a nyertest.

Szerepel még a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, azaz a jogszabályok kiforgatása nem megengedett, a beszerzés során végig meg kell felelni a törvény céljainak. Ezt követi a jóhiszeműség és a tisztesség elve.[6]

Európai uniós szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Unió tagállamai elfogadták, hogy a közbeszerzést központilag szabályozzák. Magyarországnak, mint az Európai Unió tagállamának, miután részt vesz a szabályozás kialakításában, köteles közbeszerzési jogát teljes mértékben összhangban tartani az Európai Unió közbeszerzési joganyagával.

A WTO kormánybeszerzési megállapodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország csatlakozott a WTO (World Trade Organization; magyarul Kereskedelmi Világszervezet) Kormánybeszerzési Megállapodásához (GPA[7] ) is, ezért eleget kell tennie az abban foglaltaknak is. Mivel ezek az Európai Uniós közösségi közbeszerzési irányelvekbe is beépítésre kerültek, ezért a közösségi irányelvek alapján elvégzett jogharmonizáció egyben a GPA-hez való csatlakozás feltételeinek is eleget tesz.[8]

Magyarországi szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi közbeszerzési jogszabályok kialakításánál – az egységes piac működésének biztosítása érdekében – a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályokat is figyelembe kell venni.

A WTO és az Európai Uniós egyezmények elfogadásából adódóan a Kbt. összeállításánál a kötelező elemek:

  • EK Szerződés és a közösségi közbeszerzési irányelvek
  • EU közbeszerzési vonatkozású rendeletei
  • Európai Bíróság esetjoga

Léteznek továbbá a közösségi jognak olyan forrásai is, melyek nem bírnak kötelező erővel (ajánlások, közlemények), ugyanakkor segítséget jelenthetnek a különböző kötelező rendelkezésekkel kapcsolatban felmerült kérdések tisztázása során. Ezek is megtalálhatóak a Közbeszerzési Hatóság Honlapján.[8]

A közbeszerzés szabályrendszere Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közbeszerzések alapjogszabálya a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (továbbiakban Kbt.)[1] A törvény rögzíti, hogy ki alkalmazza a közbeszerzést (ajánlatkérők), mit lehet beszerezni közbeszerzéssel (közbeszerzés tárgya). Rögzíti az eljárások során alkalmazandó szabályrendszert. A Kbt. kógens jogszabály, tehát amiről a törvény nem rendelkezik, az nem alkalmazható.[9] Amennyiben egyes cselekményekről a Kbt. nem rendelkezik, azt kell vizsgálni, hogy összhangban legyenek a Kbt. céljaival, alapelveivel.[10]

A Kbt. keretjelleggel működik, a közbeszerzéshez kapcsolódó egyes részeknél felhatalmazást tartalmaz, amely előírja, hogy az adott részt végrehajtási rendelettel kell szabályozni.

Nemzeti eljárásrend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Uniós szabályozás értékhatárhoz is kötött. Az ennél kisebb értékű beszerzéseiket a tagállamok maguk szabályozzák. Magyarországon a Kbt. ezekre a beszerzésekre is tartalmaz szabályozást, ezt hívjuk Nemzeti Eljárásrendnek.[1]

Magyarországi közbeszerzési törvények 1995–2011-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarország első közbeszerzési törvénye (Kbt.) az 1995. évi XL. törvény többször módosított formában 2004-ig volt hatályban. Az EU-belépés előtt egy alaposan átdolgozott, az EU-s jogharmonizáció követelményeinek megfelelő törvény készült, a 2003. évi CXXIX. tv. 2004-től ez a törvény szabályozta a magyarországi közbeszerzéseket. 2010. szeptember 15-én a kor követelményeit követő közbeszerzési törvény (2010. évi LXXXVIII. tv.)lépett hatályba. A törvénymódosítás több egyszerűsítésről rendelkezik: például abban az esetben, ha az ajánlattevő szerepel a köztartozás mentes adózói adatbázisban, akkor nem lesz szükséges az APEH- és VPOP-igazolások beszerzése. Az átláthatóság érdekében a módosítás előírja az ajánlat elvárható formai követelményeit és egyúttal kizárja, hogy ennél bonyolultabb ajánlatokat kérjenek az ajánlatkérők.

Közbeszerzési törvény 2012-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény hat részből áll.

Az első rész tartalmazza a célokat, alapelveket, értelmező rendelkezéseket, azt hogy milyen szervezet, mely beszerzéseire vonatkozik, milyen alap követelményeket kell betartani a közbeszerzési eljárások során.

A második rész az európai uniós értékhatárt elérő közbeszerzések lebonyolítási szabályait tartalmazza.

A harmadik rész a Nemzeti eljárásrendben lefolytatható közbeszerzések szabályait tartalmazza.

A negyedik rész a közbeszerzési eljárások során megkötendő szerződésekről,

az ötödik rész a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatról szól.

A hatodik rész rendelkezik a Közbeszerzési Hatóságról.

Közbeszerzési Hatóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Közbeszerzési Hatóság feladata a közbeszerzési törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása. A Hatóság része a Döntőbizottság és a Közbeszerzések Tanácsa.[11]

A Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A központosított közbeszerzés célja, hogy az állami igényeket nagy tételben jelentős árengedményekkel tudják beszerezni, azonban a központosított kiírás esetleg lehetőséget ad a "testre szabott feladatkiírásra", illetve egyéb visszaélésekre. A központosított közbeszerzés feladataival a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) foglalkozik, a központosított közbeszerzés keretein belül lefolytatott eljárásokat a nemzeti fejlesztési miniszter felügyeli és hagyja jóvá csakúgy, mint a központi költségvetési szervek és többségi állami tulajdonú vállalatok közbeszerzéseit is.

Jelenleg a közbeszerzésre vonatkozó jogalkotással és szabályozással kapcsolatos feladatokat és a központosított közbeszerzéssel a kormányzati szinten a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Vagyonpolitikai Államtitkársága látja el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Complex Hatályos Jogszabályok Gyüjteménye 2011.évi CVIII.törvény a közbeszerzésekről, i. m. 
  2. Complex Hatályos Jogszabályok Gyüjteménye 2011.évi CVIII.törvény a közbeszerzésekről, i. m. 167§ (1).bek. old.
  3. Ted tenders electronic daily Kiegészítés az Európai Unió Hivatalos Lapjához, i. m. 
  4. Közbeszerzési Hatóság Honlapja Közbeszerzési Értesítő, i. m. 
  5. Kbt. 5. §
  6. Kbt. 1.- 3. §
  7. Government Procurement Agreement
  8. ^ a b Közbeszerzési Hatóság Európai uniós szabályozás, i. m. 
  9. Kbt. 3. §.
  10. Kbt. 1-2. §.
  11. Közbeszerzési Hatóság Szervezeti felépítés, i. m. 

Jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai uniós jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uniós jogszabályok összefoglalói > Belső piac > Vállalkozások a belső piacon > Közbeszerzés

Néhány konkrét jogszabály:

Magyar jogszabályok (többek között)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb végrehajtási rendeletek:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]